Pazar sztori: Újpesten dolgozó ügyvéd barátunkat a BKV szekuritise egy zsebbe csúsztatott kétszázasért engedte be a metróba. Csodálatos mikrokorrupció, a Jog Kiváncsi Szolgája 70 forintot spórolt a törvénytelen tranzakción, és le sem bukott. Nyilván azért, mert a sokoldalú biztonsági ember tudta, hogy a Lehelen nem állnak kollégák, így nem lesz baj kifelé. Tényleg, tapasztalt más is ilyet? Vonaton nyilván nagyobb a kísértés, így izgatottan várjuk az aránylag friss, hiteles kallerlefizetős történeteket, útvonallal és árral együtt, hadd szürküljön kicsit a vagonok feketepiaca. Már ha létezik ilyesmi egyáltalán. Sztori alant.

Az előző BKV-sztrájk előtti este be kellett jönnöm néhány papírért a munkahelyemre, és az az autót lent hagytam a garázsban. Metróval indultam volna vissza a Lehel térre, úgy este tíz körül. Az újpesti aluljáró a szokásos képet mutatta, néhány hajléktalan, egy hőzöngő tetkós autófeltörő, pár egyenruhás kopasz, és a metró biztonsági szolgálata. Az automatából próbáltam jegyet venni, óvatosan, ne nagyon lássák a pénztárcámat. Erre odajön az egyik BKV-Guard és mereven nézni kezdi a pénztárcát. Kicsit összerezzentem, majd megkérdezi: metróval akarsz menni? Mondom, igen. Meddig? A Lehelig. 2 kiló jó lesz? Ránézek, először nem akartam hinni a fülemnek. Végül megvontam a vállam, csak kipróbálom, működik-e. Szó nélkül a kezébe csúsztattam a kétszáz forintot, ő csak biccentett a többieknek, és beengedtek a peronra. Legfeljebb megbüntetnek kifelé, gondoltam, de kiváncsian vártam, hogy működik-e a rendszer. És működött, több helyen kérték a jegyeket a kijáratnál, de a Lehelen nem volt senki. Mosolyogva emlékeztem vissza a régi szép időkre egyetemista koromból, ahogy különböző trükkökkel menekültünk a BKV-ellenőrök elől, egyszer a Moszkva téri postáig kergettek bennünket, miután áttörtünk az ellenőrkordonon. Mennyivel könnyebb és kiszámíthatóbb lett most a helyzet.