Ősöm még ahhoz a generációhoz tartozik, aki pénzforgalom intézésekor előnyben részesíti a postáskisasszonnyal történő személyes kontaktust - akkor is, ha a dolgot egy ablakon keresztül kell intézni. Pár hete is gondolt egyet, egy kétezer-egynéhányszáz forinttal előnyomott sárga cetlivel megjelent a győri Lajta utca postahivatalában.

Sorra került, beadta a csekket, utána egy tízezrest, majd párszáz forintot apróban és várta, hogy majd nyolc ezrest visszakap. Nos erre az aktusra már nem került sor, a postáskisasszony váltig állította, hogy ő pontos összeget kapott. Nincs mese, jön a főnök. Kasszaellenőzés. 2000 forint hiány. Mivel nincs plusz pénz, nincs bizonyíték a tízezres beadására. Ős szomorúan és 8000 forint veszteséggel távozik.

Eddig a történet szokványos, a homár olvasói számára nem is meglepő.

Viszont a múlt héten csörög a telefon, a vonal túloldalán a Lajta utcai posta vezetője. Köszön, elmondja, hogy a postán a szokásos éves számítógép-karbantartás közben az egyik számítógép belsejében a karbantartók az alaplap, processzor, memória és merevlemez mellett találtak egy, a számítógép müködéséhez nem feltétlen szükséges tízezer forintos bankjegyet is. A karbantartók a pénzt a személyzetnek adták, a személyzet a főnöknek, a főnök meg - mivel eddig ezen a postán csak egy reklamáció volt - hamar kiderítette, honnan került oda a bankó. Nem volt rest, megkereste a jegyzőkönyvet, telefonált, hogy lehet jönni a pénzért...

Ős boldog, happy end teljes. Ezúton is köszöni a posta főnökének, dolgozóinak és a számítógép karbantartóinak is a lelkiismeretes, becsületes hozzáállást.