A tömegközlekedés lappangó veszélyére hívja fel a T. olvasók figyelmét Balázs, akinek fél órájába telt kiszabadítani egy nénit egy vécéből. A Vértes Volán állomásán valamikor régen lelopták a vécéajtókról a kilincseket, azóta egy kolléga van, aki "ilyenkor berúgja az ajtót", de ő épp nem volt ott:

Budapestre utaztam volna Esztergomból a 7:00-ás Volánbusszal, de sajnos 6:59-kor lekéstem. Ez nem új keletű jelenség, mivel a pontatlan indulás Esztergomban szinte néphagyomány a Volánbuszosok körében. Igaz csak 1-2 perc eltérés szokott lenni, de az bőven elég is. Azért nem estem kétségbe, mivel 30 percenként megy busz. Valahogy megpróbáltam elütni az időt a busz indulásáig. Reggeli kávé nyugodtan, újságos, menyasszonyomnak telefon. Egyszer csak dörömbölésre és kiabálásra lettem figyelmes a buszállomás épülete felől. 1-2 percig gondolkodtam, hogy mitévő legyek, aztán mivel mást szemlátomást nem érdekelt, ezért utánajártam a dolognak.

A hangon a buszállomás épületében levő nyilvános wc-be vezettek, ahol egy idős hölgy nem tudott kijönni az egyik kis fülkéből. Ennek egyszerű oka az volt, hogy valaki ellopta a kilincset, és az épületet üzemeltető Vértes Volán ZRt valószínűleg olyan rossz anyagi körülmények között működik, hogy másikra nem tellett. Amúgy a wc-t állapota folytán inkább budinak kéne nevezni, mivel - használható – csap az itt sem volt.

Először szóltam a néninek, hogy nyugodjon meg, kihozom onnan. Először számba vettem a nálam lévő tárgyakat, de egyik sem nyitotta az ajtót, kilincs pedig végképp nem volt nálam. Gondoltam az épületben csak van. Szóltam a néninek, hogy várjon, szerzek segítséget. Az első iroda a wc szomszédságában van. Számomra rejtély, hogy miként nem hallották a néni kiabálását, de mindenesetre semmit nem tettek. Bementem, és mondtam mi a helyzet. Először egy nő csodálkozva közölte, hogy az ő toalettjükbe ugyan nem szorult be senki. Felvilágosítottam, hogy a nyilvános wc-re gondolok. Erre közölték, hogy inkább a forgalmi irodába menjek, mert ők ezzel nem foglalkoznak. Egy férfit és egy nőt láttam itt sűrűsemmittevésbe temetkezve. Úgy fest a reggeli beszélgetést zavarhattam meg ilyen bagatell dologgal, mint egy segítségre szoruló ember.

A forgalmi iroda felé vezető úton van még egy iroda, gondoltam azért ott is szerencsét próbálok, de eredménytelenül. Azonban kiderült, hogy a forgalmi irodában sem tudnak segíteni, mivel annyit mondtak, hogy ez már többször előfordult, és olyankor mindig be szokták rúgni az ajtót (!).  Ezt azonban egy csak 1 (!) kollégájuk tudja megtenni, és ő nincs bent. Itt szakadt el a cérna. Visszamentem a nénihez, és a gusztustalan húgyszagban befeszítettem az ajtót. A néni kiszabadult, és hálásan eltotyogott a dolgára.

Az ajtó minimálisan sérült meg a befeszítéstől, de gondolom, ha a Vértes volán kirúgná az ilyen kávézgatós-beszélgetős léhűtőket, akkor az wc-t rendbe lehetne hozni a fizetésükből. Ezután már csak a buszt kellett megvárnom, hogy szeretett fővárosunkba utazzak. Jött és el is indult, jó szokásához híven, pontatlanul. Ezúttal késve…