Az alábbi sztori azért érdekes, mert megmutatja, hogy a legdörzsöltebbnek hitt emberekben mennyi naivitás rejlik. A Naiv Ügyfél ebben az esetben Bogád kolléga, a hétpróbás belpolitikai riporter volt. Barátunk a 906-os éjszakai buszon ült, amikor egy bájos jelenet tanúja lett. Az ellenőrök megállították a buszt, hogy bevárjanak egy jó messziről rohanó párt, majd a jegy nélkül érkező utasoknak nem árulták el, hogy helyben is vehetnének jegyet, hanem letessékelték a két lihegőt, majd jót nevettek. Az utasverő BKV-legények idejében ez aranyos kis sztorinak számít, simán arcon is rúghatták volna a kétségtelenül balfácán utasokat.

Csütörtökön éjszaka a 906-os buszon utaztam hazafelé, a járművön vagy húsz ellenőr álldogált az ajtókban, néhányan meg üldögéltek. Az éjszakai ellenőrtéboly lényege, hogy csak jeggyel vagy bérlettel rendelkezők utazzanak a járműveken, ráadásul az éjszakai jegy drágább, de legalább beszerezhető a buszokon. Legalábbis elvileg: e sorok írója bírtokolt előre megváltott vonaljegyet, így különösebb nehézség nélkül sikerült részt venni az utazásban. A Nyugati térnél jártunk, úgy hajnali három lehetett, amikor vagy 100 méterről futott egy fiatal pár a buszhoz, a hátsó ajtónál álldogáló ellenőrök még rendesnek is tüntek, mert szóltak, hogy várják meg a fiatalokat. Amikor azonban a hátsó ajtóhoz értek, kiderült se jegy, se bérlet nincs náluk. Ilyenkor föl szokták ajánlani máskor a jegyvásárlás lehetőségét, ezesetben azonban inkább szórakoztak az ellenőrök és letessékelték a ziháló utasokat, hogy a következő megállóig röhögjenek azon, mekkora lúzerek voltak a majdnem utasok, hogy hiába rohantak 100 métert, hoppon maradtak. "Ez a nap poénja" - mondta röhögve társának a BKV-ellenőr.