Az utazási iroda által gyermekbarátnak nevezett szálloda különösen sok lépcsővel várja kedves vendégeit, de legalább a szobát lefoglalták, nem úgy, mint a következő alkalommal, amikor Éviék rajtuk keresztül intézték a szállásukat. Félretájékoztatott, a reggeli kávé hiányától robbanás közeli állapotba kerülő szállóvendégek a Balatonnál.

Ha nyár, akkor nyaralás. Nyolc hónapos fiammal nem szívesen mentem volna külföldre, ezért hazai vizeken evezve, a Balaton környékét céloztuk be. A szállásfoglalást még márciusban kezdtük el szervezni, anyu kapott üdülési csekket a munkahelyén ezért az egésszel ő volt megbízva. Mivel a tavalyi évben egy Vászolyi nyaralás kapcsán én és a férjem elégedettek voltunk a közeli utazási iroda munkájával és hozzáállásával, ezért szívesen küldtem hozzájuk anyut, gondolván, hogy ezúttal is szép, tartalmas nyaralást szerveznek nekünk. Eredetileg ugyan Zamárdiba szerettünk volna menni, lévén hogy ott ismerjük a körülményeket, de oda már márciusban nem volt hely.

Az utazási irodában a hölgy Balatonföldvárt ajánlotta helyette. Anyu mondta, hogy „de hát Balatonföldvár tele van lépcsővel, ismerjük a körülményeket, majd még egyszer elmondta, hogy két nő, autó nélkül, egy 6 éves és egy 8 hónapos gyerekkel, babakocsival menne frekventált helyre, centrumba, vagy annak közelébe, a Balaton partjára, mindegy melyik oldalra. A hölgy közölte, hogy rosszul tudjuk, Balatonföldváron sincs mindenhol lépcső, a Hotel Magaspartot pedig nagyon szokták szeretni és a Balcsi 15 percre van a szállótól. Anyu még egy darabig óckodott a foglalástól, és még egyszer visszakérdezett, hogy de hát a Magaspart hotel, mint ahogy a nevében is benne van, nem magason fekszik? Mert nem szeretnénk lépcsőzni babakocsival. A válasz másodjára is az volt, hogy nem, nincs lépcső. Ezért anyu lefoglalta a szállást.

Ezután, bár már gyanúsnak kellett volna lenni a dolognak, szegénykém még egy szállást foglalt Szegeden, ami szintén nem volt egyszerű. Először, lévén, hogy a kérés ez esetben is hasonló volt (frekventált helyen legyen, belvárosban, közel mindenhez), egy lakótelepi lakást ajánlottak neki. Mikor azt visszautasította, kapott lehetőséget egy olyan szállodában, ahol az olcsóbbik (jelzem nem a legolcsóbb) szobákba nem tud foglalást biztosítani, mivel azokat épp felújítják (főszezonban! Gratulálok!), de a mellette lévő, kicsit drágább szobát ajánlja. Anyunak ez sem tetszett (fúj, milyen válogatós!), merthát kinek van kedve olyan, ráadásul drágább szobába lakni a nyaralása alatt, ami mellett kopácsolnak, fúrnak, faragnak a felújítás jegyében?

Így foglalt végül szállást a Novotel Hotelben.

De térjünk vissza a Hotel Magasparthoz, mert időrendben az volt előbb.

A szobákat du. 2-től lehetett elfoglalni, és mivel mi 11-re már ott voltunk, gondoltuk, addig lemegyünk a partra. Ekkor már kezdett felforrni az agyvizem, a partra ugyanis egy olyan meredek és 11 kanyarral ellátott szerpentines lépcsősor vitt le, amilyet még életemben nem láttam. Próbáltunk kis kerülővel egy lépcsőmentes helyen lemenni, úgy nagyjából 500 méterre a lépcsős szakasztól, de nem sikerült, bár kevesebb lépcsővel megúsztuk, és akkor még a sofőrré avanzsált Öcsém is velünk volt, így segített a babakocsit és a strandcuccokat levinni. A strandolás után visszafelé megpróbálkoztunk a szerpentines lépcsőkkel, szintén az Öcsém segítségével, de még Ő is megállt kétszer pihenni.

Útközben betértünk egy büfébe, megállapítottuk, hogy reggel 9-kor nyit, de sebaj, gondoltuk, nekünk lesz úgyis a szálláshelyen büfé, ahol kávézhatunk, hiszen a prospektus ezt ígérte.

Szóval. Visszaértünk a szálláshelyre, és becsekkoltunk. A hölgytől megkapom a kulcsokat, és közli, első emelet. Hát úgy éreztem magam, mint akit tarkón vágtak. „Első emelet? Nem mondja komolyan, hogy még itt is lépcsőznöm kell a babakocsival?” Első pillantásra látszott, hogy meghökken, de aztán gyorsan feltalálta magát és közölte, hogy ha az utazási iroda értesítette volna őket arról, hogy baba is jön, akkor tehetett volna valamit, de sajnos most már nem tud, mert minden földszinti szobát elfoglaltak már, cserére sincs lehetőség. Jelzem: a becsekkoláskor leadott, szálló által visszaigazolt megrendelőlapon mindkét gyerek születési dátuma szerepelt. Robbanásközeli állapotban felmentem hát a kijelölt, emeleti szobánkba, ahol meglepve tapasztaltam, hogy a két heverő mellett egy db, pótágyként használható fotelágy volt jelen. Namármost: ha azt nem tudták, hogy az egyik plusz egy fő baba, azt, hogy négyen jövünk, csak tudniuk kellett volna. Kérdem: hova tegyem a második gyereket, ha baba, ha nem?

Szerencsére hoztunk magunkkal egy utazó kiságyat, amit a strandolásra szántunk, de első pillantásra hirtelen azt sem tudtam, hol és hogyan fogjuk felállítani, a szoba kicsinysége miatt (megjegyzem nem volt mindenki ilyen szerencsés. Később megismerkedtünk egy másik családdal – papa, mama, gyerek –, akiknek pótágyuk sem volt, így a becsekkolást követően elautóztak a centrumba, és vettek a gyereknek egy felfújható csónakot, alvásra. Nem irigylem őket, de nekik legalább autójuk volt).

Vacsoraidőben, amire négyünkből kettő felnőttre előfizettünk, kaptunk egy etetőszéket „legalább ezzel hagy segítsek” felszólalással. Ami nem is hangzott rosszul, tényleg mintha lett volna egy kis segítőkészség a hölgy hangjában, csak akkor még nem sejtettem, hogy az etetőszéket nekem kell takarítanom, azt ugyanis minden esetben pont olyan állapotban találtam, amilyenben én hagytam. Amit a gyerekem rákent reggel, az bizony megvárt este, ha vihar volt éjjel, akkor állt a tálcájában a víz, nedves volt az ülőrésze.

A reggeli kávénk érdekében rákérdeztünk a büfére, erre kedvesen elirányítottak minket a közeli büfébe, ami reggel 9-kor nyit.

Na itt már elszakadt a cérna, pedig akkor még nem tudtam arról, hogy másnap megnézzük azt a centrumot, ami az utazási iroda szerint közel van (cirka 1 km), és onnan visszakanyarodva a Balaton partján a sínek mellett végigmenve a málhával két gyerekkel, babakocsival 40 perc alatt érünk le a strandra, ezért férjem segítségével felhívtam az utazási irodát. Lelkére kötöttem, hogy az irodában az idős hölgynek adja a telefont, mivel ehhez a „félreértéshez” a két fiatal lánynak semmi köze.

Az idős hölgy azzal indított, hogy a kolléganője biztos félreértett valamit és hogy mindjárt megnézi a prospektust, én azt hiszem akkor kezdtem el kiabálni. Egyrészt mert rögtön a kolléganőjére akarta „kenni” a dolgot, másrészt mert úgy gondolom, azért fizettem az utazási irodának, hogy többletinformációt tudjak meg, esetleg olyan dolgokat, amik a prospektusban nincsenek benne. Persze én is felhívhattam volna a szállót a kérdéseimmel és akkor nem biztos, hogy így járunk, de akkor nyilván lefoglalhattam volna a szállást is magamnak, az utazási iroda kihagyásával.

Egyébként a felemlegetett prospektus a következőket írja, idézem:

„Balatonföldvár – Hotel Magaspart

A nemrég felújított, színvonalas szálloda Balatonföldvár legszebb részén, a Magasparton fekszik, vasútállomástól, buszmegállótól 10 percnyi, strandtól, központtól 15 percnyi távolságra.

Szolgáltatások: térítésmentes: társalgó, parkoló, grillezés a kertben, asztalitenisz, gyermekjátszótér, homokozó, hűtőszekrény-használat (folyosón); térítéses: étterem, büfé

Ellátás: félpanzió (bővített kontinentális reggeli és menüvacsora)

Elhelyezés: 2 ágyas, pótágyazható, zuhanyzó/WC-s, színes televízióval felszerelt standard és superior szobákban.”

És az egész alatt rózsaszín foltban kiemelve felkiáltójellel: Gyermekbarát szálláshely!

A „nemrég felújított” jelző valószínűleg a gondnoki lakásra értendő, vagy volt akkora pech-hünk, hogy egyedül a mi szobánk maradt ki a felújítás alól. Nem a levegőbe beszélek, készítettem fotókat a nem éppen díszítésként feltett falvédő alatti helyzetről. A vasútállomásról és buszmegállóról nem tudok nyilatkozni, de ismétlem, a központ 1 km-re van, én személy szerint babakocsi nélkül sem tudtam volna 15 perc alatt megtenni ezt a távot.

A társalgó létezése valós tény, a parkoló ez esetben azt jelenti, hogy megállhatsz kocsival a szálló kerítése mellett a füvön. A grillező-helyet mi is megtaláltuk, de hogy adnak-e hozzá kérésre nyársat, vagy grillrácsot nem tudom, mert a ping-pongasztal is létezik ugyan, de labdájuk nem volt. A játszótér és a homokozó valóban ott van, azt gyanítom, hogy ezek megléte avanzsálta őket gyermekbarát szálláshelynek (hogy az utazási iroda tette őket azzá ezáltal, vagy maguk döntöttek így, hogy ők akkor most azok, sosem fogom megtudni), a hűtőszekrény-használat (folyosón) viszont úgy nézett ki, hogy a földszinti hűtőre ki volt írva, hogy rossz, kérik az emeletit használni. Végülis hűtő elromolhat bármikor, bárhol, akár otthon is, de én úgy gondolom, hogy ha ez történne otthon, akkor felhívnék egy szerelőt, és délutánra már jó lenne a hűtő, elvégre a XXI. században, nyáron, hűtő nélkül nem lehet meglenni, pláne nem gyerekkel és pláne nem akkor, ha a legközelebbi kis ABC a központban, a szállótól cirka egy km-re található. Arról már nem is beszélve, hogy az emeleten 15, a földszinten 11 szoba található, no, erre az összesen 26 szobában lévő (ha csak kettesével számoljuk is) 52 embernek jutott így egy hűtőgép.

A WC létezik, sőt, van a földszinti folyosón is (külön férfi és női!), hogy csak ezért ne kelljen a szobába bemenni, bár ezekből az egyik zárva volt, a másik meg rossz. Az étterem létezik, a büfé nem, a színes televízió csodák csodájára működött, mind a három létező csatornát tudtuk volna nézni, bár élvezni nem lehetett, mert kétpercenként egy-egy pillanatra hangos sistergéssel elment a kép, de hát nem is tv-zni jöttünk a Balcsira.

Az is eszembe jutott, hogy a hölgy szerint minden bizonnyal ezért volt ilyen olcsó (bár az olcsóság, mint szempont, eddig szóba sem jött, de hát lásd a lakótelepi ajánlását), viszont ha visszaszámolom, akkor fejenként naponta 6000 Ft-ba fájt ez a szállás, persze gyerekek nélkül, de legyünk őszinték, a játszótér-használatom kívül ők valóban nem is kaptak mást. Szerintem az olcsóságnak, márha ezt annak lehet nevezni, nem a minőségben, hanem a szobák felszereltségében kélne megmutatkoznia, ami meg is állta a helyét.

Azt még hozzáteszem, hogy amikor a hölgynek azt mondtam, hogy a Dunakeszi, Cassalgrande téren található Tengerszem utazási irodába többé sem én, sem az ismerőseim be nem tesszük a lábunkat, akkor habogott valamit arról, hogy ők a Car-Tours valamilyen valamilye, de ez nem volt tiszta sem nekem, sem (hallhatóan) neki, mindenesetre ekkor már nem a kolléganője volt a hibás, de továbbra sem ő, hanem egyenesen a Car-Tours. Én személy szerint a Car-Toursot csak annyiban hibáztatom, hogy szálláshelyek ajánlására és eladására tökéletesen alkalmatlan személyt alkalmaznak a Dunakeszi irodájukban, és ezt igazolja az is, hogy amikor anyu elment a visszaigazolásokért és azt nem találták, az idős hölgy egy fiatal sráctól kért segítséget így: „Balatonföldvár-Magaspart, XY név. Nem tudsz róla valamit?” Mire a srác visszakérdezett: „Belföld?” És akkor halkan jegyzem meg, hogy NEM lehetett az egész foglalást üdülési csekkel rendezni, mindenképpen kellett forintot is adni, magyarázatot erre sem kaptunk, pedig biztosan van valami frappáns, ha más nem hát az, hogy ők nem tehetnek róla.

E levelet egyrészt azért írtam meg, mert az utazási irodában a hölgy kérte és ÉN betartom az ígéretemet.

Amúgy azt is ígérte, hogy másnap a központból fel fognak hívni. No ezt a telefont azóta is várom szeretettel, de még nem jött meg. Bizonyára azért, mert nem tudnak mihez kezdeni a problémámmal, amit én is tudok, de azért egy bocsánatkérést szívesen vettem volna, amit sem a hölgytől a saját telefonszámlámra, sem a központból nem kaptam meg.

Másrészt okulásként szánom azoknak az embereknek, akik a Car-Tours utazási iroda Dunakeszi, Tengerszem felirat alatti irodájában (továbbra sem világos számomra, hogy mi a kapcsolat közöttük) próbálnának utazást szervezni maguknak a Balaton környékére. És azért hangsúlyozom, a Balaton környékét, mert belső információim szerint (egy ismerősöm dolgozott náluk, EBBEN az irodában), az iroda alkalmazottai a fél világot bejárják a külföldi szállások ellenőrzése végett, míg a belföldi utazások úgy tűnik bemondásos alapon kerülnek be azokba a prospektusokba, amiket nekik kellene összeállítaniuk (és akkor még szerencséd van, ha tisztában vannak vele, hogy Balaton belföld, vagy sem).

Anyuék közben megérkeztek a Szegedi Novotelba, amit a levél elején jeleztem, szintén ebben az utazási irodában, ugyanekkor, ugyanazon idős hölgy által intézett út volt. Nos: a Novotelben közölték, hogy az utazási iroda nem adta le a szállásfoglalásukat, így nincs szobájuk.

Ez már a férjemnek is sok volt, ezért bement személyesen az utazási irodába, ahol a főnök papírokkal igazolta, hogy ők leadták a szobafoglalást, és (FIGYELEM, erről eddig szó sem volt!) ez esetben az Ibusz a hibás. Anyagi kártérítést ne is kérjünk (szerintem bocsánatkérést se), mert anyagi kárunk nem keletkezett, a bosszúsággal meg ugye sajnos nem tudnak mit kezdeni. Szerintem viszont keletkezett anyagi kárunk. Én ugyanis azt gondolom, hogy a pénzünkért nem azt kaptuk, amit kértünk, de még csak azt sem, amit ígértek, ellenben kaptunk valamit, amit nem kértünk.

Az idős hölgy pedig, aki az irodavezető anyukája, még mindig sérelmezi, amit és ahogy a telefonban mondtam neki. Pedig engem mostantól egyetlen dologgal tudna kiengesztelni: ha végignézhetném, ahogy egy héten át minden áldott nap a Balatonföldvári Magaspart Hotelből megteszi a 15(!) perces utat a strandig, meg vissza egy gyerekkel, egy babával, babakocsistól és az alap strandcsomaggal (pokróc, babakaják, termosz, utazó kiságy, stb…)