Titokban leolvasott vízórák, aknafedőn átlátó leolvasók, rögzítésre képtelen ügyfélszolgálatosok keserítik Viktória életét. Pedig ő csak fizetni szeretne, ha már használta a vizet, ezzel nem kis zavarba hozva az ÉTV-t.

A nagy hipermarketek és a nagy szolgáltatók mellett most hadd osszam meg veletek a történetemet, amelyet az ÉTV (Érd és Térsége Víziközmű Kft.) által volt szerencsém elszenvedni (és még nincs is vége). Ennyi idő távlatából sajnálom, hogy nem írtam fel pontos dátumokat, de a lényegen nem is változtat.

Elöljáróban annyit, hogy az említett szolgáltató kéthavonta küld ki vízóraleolvasó kollégát, aki beviszi az óraállást a központba, mellécsapják a kéthavi alapdíjat, és így jön ki a számla. Mindezt én csoportos beszedési megbízással, azaz banki úton teljesítem, ezzel nem is volt gond - eddig.

Történt ugyanis, hogy március óta nem járt nálunk leolvasó, és júniusban kezdett zavarni. Még mielőtt léptem volna az ügyben, kijött egy számla - de csak az alapdíjról, a tényleges fogyasztásról nem (hogy is jött volna, mikor nem olvasta le senki?).

Felhívtam őket, hogy ez a helyzet, mi a teendő. Azt mondta az ügyfélszolgálati munkatárs, hogy látja a leolvasó kolléganő beosztását, jövő héten jár majd felénk. Eddig rendben is lett volna a dolog, de ezután hozzátette, hogy ő márpedig itt lát leadott óraállást, múlt hétre (ez június eleje-közepe lehetett) leadva, 157 m3-ről. (Az utolsó hivatalosan lejelentett óraállásunk márciusban 147 m3 volt.)

Mondtam, hogy a szám nagyjából reálisnak tűnik, de nem értem, hogyan került ez a rendszerbe, mikor itt nem járt senki. Az ügyfélszolgálatos kötötte az ebet a karóhoz, hogy itt márpedig járt leolvasó, így adta le az óraállást. Ismeretségi körömben már azon viccelődtek, hogy biztos mentalista a leolvasó, zárt kertkapun és csukott aknán keresztül is le tudta olvasni az óraállást.

Hozzátenném, gyeden vagyok a kisfiammal, így gyakorlatilag egész nap itthon talál, aki akar. Viszont a dolgozó emberek óráit is le kell olvasni, ehhez mérten leolvasó kollégát engedtem már be hétvégén és késő este is. Azt az esetet tehát kizárhatjuk, hogy nem talált itthon (de ha mégis, akkor szokott hagyni egy értesítőt, hogy mikor jön legközelebb, de semmi ilyet nem kaptam).

A telefonban a hölgy ismét jelezte, hogy a tervek szerint a leolvasó jövő héten jár felénk, így megnyugodtam, gondoltam, majd tisztázzuk a helyzetet.

Eltelt egy hét, kettő is, nem jutott eszembe, hogy foglalkozzak a dologgal, ezek után a hónap végén elmentünk nyaralni, és csak július közepén jutottam el újra odáig, hogy elővegyem a kérdést. Ekkor már kb. egy hónappal járunk az előző telefon után.

Ismét hívom az ügyfélszolgálatot, másik hölgyhöz kerülök, elregélem a történetet. Az ügyintéző közli, hogy valóban: március óta itt nem járt leolvasó, és nem érti, mi ez a 157 m3, amiről én beszélek, itt nincsen lejelentve semmi.

Hosszas eszmecsere után arra jutottunk: az lesz a legokosabb, ha lejelentek egy aktuális óraállást, és a legközelebbi számlázási időszakban (augusztus) kiszámlázzák nekem a márciusi óraállás óta fogyasztott mennyiséget, addig az állásig, amit a telefonálás napján leolvasok. Ez így korrektnek is tűnt, lezavartam a férjemet az aknába, leolvasta: 188 m3. Felhívom az erre a célra fenntartott melléket, bediktálom, rögzítik.

Remek, már csak a számlát kell várni.

Ez a délutáni órákban történt, este 8-kor csengetnek, és egy roppant tapló modorú vízóraleolvasó jelent meg. Leolvasta az órát, aztán se köszönés, se semmi, kivágtatott az utcára, és ment tovább a szomszédhoz.

Sebaj, gondoltam, egyazon napon kétféleképpen is rögzítésre került a valós vízóraállásunk, így már biztosan a korrekt számla jön legközelebb. Ez történt kb. két hete.

Múlt héten számlát találok a postaládában az ÉTV-től. Örömmel nyitom fel - micsoda sebesség! - de ekkor jött a következő döbbenet. A számla a 147-157 m3 közti fogyasztásunkról szólt (tehát az állítólagos leolvasott, majd rendszerben meg nem talált állásig), és csekket mellékeltek hozzá, holott én mindig banki úton rendezem a számlát. Hívnám az ügyfélszolgálatot, de természetesen nem veszik fel, mert aznap nem is foglalkoznak ügyfelekkel.

Különböző okok miatt ma (azaz hétfőn) jutottam el odáig, hogy felhívjam a céget. Hölgy felveszi, fogyasztói számom közlése után jelzi: nem az ő területéhez tartozom, az illetékes kolléganő pedig szabadságon van. Itt már kezdett lilulni a fejem, de szerencsére a hölgy nagyon készséges volt. Felvázolom a fenti történetet, ő jelzi: a rendszerben csak a kibocsátott számlát látja, az általam két hete bediktált 188 m3-nek viszont nyoma sincs. Utóbbi már csak azért is érdekes, mert aznap jött a leolavsó kolléga, és ugyanazt az állást ő is felírta, ergo be kellett volna kerülnie a központba. (Vagy ennyire lassúak lennének?!)

Kérdeztem, mi ilyenkor a teendő, mert én kezdem elveszíteni a fonalat. Hosszas egyezkedés után arra jutottunk, hogy sztornózta a kezemben tartott számlát, megkért, hogy tépjem is össze a csekket, ismét felírta a 188 m3-es vízóraállást (ami már rég nem valós, de nem tudtam hirtelen kiszaladni megnézni az aknában az órát), háromszor is megerősítette, hogy most már biztosan bekerült a rendszerbe.

Így - ha minden igaz - az augusztusi számlázási időszakban megkapom (végre!) a számlát a 147-188 m3 közötti vízfogyasztásról, csoportos beszedési megbízással. Nagyon kíváncsian várom a számla összegét, ugyanis a banki inkasszón felső limit van beállítva, így ha túl nagy lesz az összeg, még a bankba is mehetek limitet módosítani. (Ahol is a számla a férjem nevén van, így módosítani csak neki van jogosultsága, de ez már csak hab a tortán.)

Remélhetőleg itt vége a történetnek, és a következő hónapban visszazökken az ügymenet a régi kerékvágásba, de már csak akkor hiszem, ha látom...

Üdvözlettel,

Viktória