Jutka sokat kommentelt, ezért alapítványi támogatással eljutott a Balatonra, de levele és fotói szerint olyan állapotú szállást kapott, ahol nem szívesen töltött volna el a gyerekekkel egy éjszakát sem. A reklamációra válaszul megkapta, hogy akkor nem is igazi rászoruló és egyébként is: a blogozókkal mindig csak a baj van.

Tavaly novemberben találtam rá a Balaton Aranykora Alapítvány blogjára. Ez az Alapítvány nagycsaládosoknak és rászorulóknak nyújt segítséget ingyenes szálláslehetősséggel. Íme a pályázati feltételek:
"A pályázatban részt vehet minden magyar család, aki úgy érzi, hogy önerőből nem tud egy balatoni nyaralást finanszírozni, és ezáltal 2008-ban elesik az üdülési lehetőségtől."

"Előnyt élvez az a család, aki együtt még soha nem járt a Balatonon, 3 vagy több gyermeket nevel, vagy tartósan beteg gyermeket nevel, a Balatontól távoli kistelepülésen él, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) tagja, és ott igazoltan társadalmi munkát végzett, és NOE ajánlólevéllel rendelkezik, vagy hivatalos szervtől származó ajánló levelet csatol pályázatához (pl. gyermek jóléti szolgálat, önkormányzat, oktatási intézmény). A pályázók tudomásul veszik, hogy a nyertes pályázók számára a szállás ingyenes, azonban az étkezés illetve az utazás megoldása saját keretből történik. A nyaralók a szállás mellett a balatoni termékekből ajándékcsomagot kapnak, továbbá a szervezők térítésmentesen belépőket biztosítanak különböző kulturális intézményekbe, illetve szórakoztató egységekbe. Ez családonként mintegy 100-150 ezer forint hozzájárulás a balatoni nyaraláshoz."

Ez évtől pályázatok elbírálásánál új szempontot vezettek be, miszerint bármelyik bejegyzésükhöz a legtöbb hozzászólást beküldök automatikusan nyertesként vesznek részt az akcióban. Ezek között voltunk mi is. 3 gyermekünk van, Ózdon élünk, sohasem voltunk a Balatonon. A beadási határidő előtt megkérdeztük, szükség van-e kereseti kimutatásra ahhoz, hogy pályázhassunk. A válasz az volt, elég információt kaptak a rengeteg hozzászólásomból. Hosszas huzavona után, többszöri e-mailváltásra sikerült időpontot és helyszínt egyeztetnünk. Balatonfenyvesen kaptunk 5 éjszakára szálláslehetőséget. Sohasem voltunk még a Dunántúlon, 2-3 évente megyünk nyaralni 1-1 hétre, gondoltuk ha már a Balatonig lemegyünk, 3 napot Zalakaroson is eltöltünk üdülési csekkből. Ezzel nem is volt semmi probléma, 7500 HUF/éjért tiszta, szépen berendezett, konyhával és fürdőszobával, TV-vel ellátott, erkélyes elhelyezést kaptunk.

De a nagy „attrakció” a magyar tenger csak ezután következett, a gyerekek ezt várták! Balatonfenyvesen a B.M.GY.I.K.A. üdülőben megrázó élmények fogadtak minket. A nem túl kedves gondnok úrnál az Alapítványra hivatkoztunk, aki közölte, sosem hallott még róluk, de N. K. (a főszervező felesége) nevére van foglalva nekünk szállás. Egy kissé elhanyagolt épület első emeletére vezetett minket. Útban arra felé, áthaladtunk a földszinti társalgón, ahol a közös TV előtt férfiak söröztek, szóval inkább egy kocsmára hasonlított.

A szoba ajtaja elé érve már fel voltunk készülve pár dologra. Az előzetes e-mail váltásokból kiderült, hogy: fürdőszoba, WC  a folyosón, főzési lehetőség nincs, közös hűtő szintén a folyosón. Az ajtó közepén egy nagy ütésnyom éktelenkedett. Mikor beléptünk, egy szót sem szóltunk, de az arcunkra biztosan kiült a döbbenet, mert a morcos gondnok bácsi közölte velünk, másik szállást adni nem tud, nekünk ez van foglalva. (mi egyébként úgy tudtuk, ezeket a szállásokat felajánlják, nem pedig foglalják, márpedig ez a hely június elején le volt foglalva, ugyanis telefonon érdeklődtünk). A kb. 3*3 m-es szobában 5 rozoga ágy, 3 igen elhasznált szekrény, 5 kicsi fali polc és egy pókhálós asztalka volt. A szekrény fogantyúja leesett, utána nyúltam, és az ágy lábánál is pókhálóba ütköztem. A szekrényajtók belülről obszcén feliratokkal és „szerelmi vallomásokkal” voltak telefirkálva. Két gyerkőcöm már tud olvasni, és ezeket készségesen fel is olvasták óvodás húguknak. Az ágyneműn gyanús (pisi) folt látszott. A folyosón volt 2 kicsi, rozsdásodó hűtő, a mélyhűtő része reménytelen a hűtőtáska aksijainak lehűtésére. A gyerekek az ágy szélén ültek behúzott nyakkal, és csak a nagyobb lányom merte megkérdezni, hogy: „Anya, ugye nem kell itt aludnunk?” A gondnok kérdés nélkül elindult, hogy ágynemű huzatot küldjön nekünk.

Ezt kihasználva már hívtuk is B. K-t (a főszervezőt), aki kérte,  ha megérkezünk, egyeztessük a ajándékcsomag tartalmát, amit a szállással együtt nyertünk a pályázaton. A csomag tartalma: 6*1 l Sió gyümölcslé, 1 kg. kávé, 1 pezsgő, 3 db. nyakpánt (telefontartó), 2 db. kicsi strandlabda, cirkuszi tiszteletjegy a családnak, balatoni bobra egy 5 fős lecsúszás, a babamúzeumba és a csillagvár múzeumba belépő. Ezután megkérdeztem a főszervező urat, látta-e a szállást, amire igennel válaszolt. Ekkor hagyta el az első csúnya szó a számat, hogy ez egy sz*r, és az biztos, hogy mi ott nem maradunk. Kértem a segítségét, ajánljon egy másik helyet, amit természetesen mi magunknak kifizetünk a maradék ücs.-ből. Igaz, az üdülési csekket kajára szántuk konyha híján, de úgy gondoltuk, ha már több mint 300 km-t megtettünk, nem megyünk haza úgy, hogy a gyerekek nem láthatták a Balatont. Az addig oly készséges B. K. hangján éreztem a felháborodást.

Elmondta, a blogozókkal csak baj van, jövőre nem is lehet ebben a formában pályázni, mert tulajdonképpen nem is vagyunk rászorulók. Tudomásom szerint sem én, sem egyik blogtársam nem tartott pisztolyt a fejéhez, hogy nyerhessünk. Én úgy érzem a feltételeknek megfeleltünk, őszintén írtunk az általuk felvetett témákhoz, ők kiáltottak ki mindnyájunkat győztesnek. Azt is mondta, lesznek olyanok, akik boldogok lesznek, hogy az általunk visszautasított osztályon aluli szállásra mehetnek, és nem olyan autókkal érkeznek mint mi, blogosok. Mi személyesen sohasem találkoztunk, nem tudhatta, nekünk milyen autónk van, így gondolom az eddig nyaraló blogtársaim autóját tartotta túl jónak. Azok, akik olyan nyertesek voltak mint mi, a fonyódi Napsugár kempingben kaptak szállást, nem panaszkodtak, valószínű, az kulturáltabb hely volt. Balatonszepezdre is mentek közülünk, na ott már volt egy ilyen eset mint mi, aki nem fogadta el a szállást a színvonal miatt, de arról a helyről mi hitelesen írni nem tudunk, nem láttuk. Mi elfogadtuk azt, hogy nincs konyha. WC, zuhanyzó, hűtő a folyosón, de a piszkot és az igénytelenséget már nem nyeltük le. Legnagyobb megdöbbenésünk ezután következett, B. úr közölte, ha nem kell a szállás, vissza a csomagot is, hiszen az csak együtt jár. Úgy döntöttünk lemondunk az ajándékokról. A csomagot a gondoknak visszaadtuk.(Megjegyzem sem átvételkor, sem visszaadáskor nem kellett aláírni semmit, nem tudom, hogy így ki hogy számol el a szponzorok által felajánlott ajándékokkal.)

Sosem nyaraltunk még „akárhány” csillagos szállodában, nem tartjuk magunkat úri népnek, sem sznobnak, de a kulturált, tiszta szállás iránti igényünk megvan. Kerestünk egy internet kávézót, és felhívtunk pár üdülési csekk elfogadó helyet. Így estére sikerült szállást találnunk, és hurrá, még aznap megmártózhatott az egész család a Balcsiban. A férjem és én első éjjel egy szemhunyásnyit nem aludtunk, mert azon rágódtunk, hogyan legyen tovább. Végül eldöntöttük, hogy mivel az üdülési csekket szállásra lőttük el, felvesszük a szeptemberi beiskolázásra félretett pénzt kajára, amit olcsón meg tudtunk oldani, mert a bérelt szálláson volt egy kis főzőfülke. A „gatyánk is ráment”  erre a nyaralásra, köszönhetően a „Balaton, nem minden arany, ami fénylik Alapítványnak”, de mégis sikerült úgy megoldani, hogy a feszültséget a gyerekek ne nagyon érezzék, hisz őértük volt minden.

Végezetül itt van pár kép, (sajnos nem a legjobb minőség, mert telefonnal készült), szavaink igazolására.

Jutka