Attila tankolás után csodálkozva látta, hogy a Skoda Fabia 45 literes, nem üres tankjába 50 liter benzin fért. Miután mindenki kioktatta és hülyének nézte, megérkezett a rendőr aki tanácstalanságában kiakarta fizetni a különbözetet. Benzines kabaré Zuglóból.

2008. május 26-án negyed 11 körül beálltam tankolni a Budapest XIV., Gvadányi út 67. alatt lévő AVIA benzinkúthoz. Erről a helyről annyit érdemes tudni, hogy azon kevesek közé tartozik, ami még mindig nem önkiszolgáló. Töltő szakemberek töltik az üzemanyagot a járművekbe, majd vagy készpénzben a kút mellett, vagy bent a shop-részben lehet fizetni. Ilyenkor beszólnak walkie-talkien, hogy ez és ez a kút fizet, ennyit és ennyit. Ez az igazi wireless kapcsolat.

Szóval, visszatérve az én sztorimra: egy Skoda Fabiaval érkeztem, beálltam a 4-es kúthoz. A töltőnyílás pont az ellentétes oldalon volt, ezért előregurultam annyira, hogy ki lehessen húzni rendesen a csövet. Jött is a szakember, kérdezte, mennyit kérek. Tele - válaszoltam, majd a további napi programomat kezdtem átnézni. A gondolataimból az üzemanyagtöltő szakember billentett vissza egy "kész vagyunk" közléssel, majd megkérdezte, hogyan szeretnék fizetni. Mondom, hogy kártyával, mire a shopba irányított. El is indultam, és csak úgy reflexből megkérdeztem, mennyi a vége - na ekkor dobtam az első hátast... Mondott egy olyan számot, ami első hallásra nem igazán stimmelt. Sőt, másodikra sem... Visszamentem, és látom, hogy 50,35 litert mutat a számláló. Computing... computing... csörögnek a csontjaim a mechanikus agyamban, zörgés, csilingelés: 45 literes a tank, még nem világított a lámpácska - b*meg, itt ez k*vára nem stimmel. Kérdezem, hogy ez mind az enyém ? A töltő szakember válasza egyértelmű igen, megfűszerezve egy "egyet rányomtam" szöveggel. Erre én: OK, akkor ezt most lefényképezzük, és veszünk fel róla egy jegyzőkönyvet.

Be is mentem, kértem a főnököt. Megvárakoztatott ugyan, de csak kijött végül. Elővezettem neki a problémámat, és mondtam, hogy a problémák elkerülése érdekében próbáljunk valahogy megegyezni. Na, ekkor dobtam a második hátast: nem egyezkedünk, az ő kútjuk hiteles, a Fabia tankja 60 literes, csak én ezt nem tudom (egyébként tudom, hogy _pontosan_ 45 literes - magyarázat az epilógus legvégén, a zárójeles részben). Mondta ezen kívül, hogy én nem ismerem az autót, ő ezt jobban tudja, mert mindig a Fabiakkal van baj, és egyébként is rohadt Volkswagenek (?), meg nézzem meg a vásárlók könyvét, más is panaszkodik.

Vészcsengő: ezek szerint nem ez az első eset, összeszokottnak tűnik a csapat (magánvélemény)... Mondom a főnöknek, hogy öt éve az összes tankolási bizonylat el van téve, az utolsó kettő nálam is van, és még csak meg sem közelítettem soha ezt a mennyiséget. Márpedig ez ennyi, fizessek, különben... Kezdett elfogyni a türelmem, úgyhogy mondtam, számításaim szerint kb. 30-35 liter mehetett a tankba, de legyünk nagyvonalúak, kifizetek 40 litert, ez az arany középút. Ezt nem fogadta el, csak hajtogatta a magáét, ilyen lopás meg olyan, ha nem fizetem ki az egészet, úgyhogy mondtam, akkor hívjon rendőrt. Morgott egy sort, hogy így meg úgy, aztán elkezdett telefonálni (először nem sikerült, nem tudta a számot). Közben elkezdtem számolni a computer adatai alapján, mennyi benzin volt még az autóban tankolás előtt: legalább 16 liter, tehát jelen állás szerint a 45 literes tankban 66 liter benzin van. Nem semmi, bazz... most vagy én vagyok tökhülye, vagy nagyon primitív módon próbálnak lehúzni.

Jó sokára megérkeztek a rendőrök, főnökünk habzó szájjal elő is adta, mekkora gazember vagyok. Rendőrünk rezignáltan hallgatta, majd amikor felém fordult, akkor mondtam, hogy igazából nem azért jöttek, mert nem akarok fizetni, hanem azért, mert csalás miatt szeretnék feljelentést tenni. Hmm... mi is történt ? Én próbálok lopni vagy a kút csalni ? Végülis mindegy, 20 000 Ft alatt van, a rendőrség nem illetékes, egyezzünk meg. Újra összecsaptak az érvek, közben már főnökünk a Skoda gépkönyv és az időközben felhívott márkaszerviz adatait is megkérdőjelezte, merthogy az a kútjával ellentétben nem hiteles (na ja: 45 litert ír, és valójában 60 literes - muhaha). Rendőrünk kezdte megunni, és azt mondta, majd ő kifizeti a vitás részt. Mondom, ez nonszensz, biztos, hogy nem ez a megoldás. Akkor mi ? Újra mondtam, hogy 40 litert kifizetek, aztán részemről az ügy lezárva, ő pedig keresse azon a maradékot, akin akarja. Erre jött az obligát műbalhé, hogy az ő munkatársai sok éve ott dolgoznak, miegymás (szigorúan magánvélemény: valóban összeszokott csapat), és ez neki egyébként sem jó. Mondom, akkor most beülök az autóba, és elmegyek.

Na, itt dobtam a soron következő hátast: innen én ki nem teszem a lábam, nézzem meg, hárman is itt vannak - és mindezt a rendőrünk füle hallatára (!). Mondom neki, hogy remélem, tudja, mit mondott. Igen, tudja, és megismételte. Megkérdeztem rendőrünket, hogy visszatarthat-e, de nem kaptam egyértelmű választ, úgyhogy azt mondtam, kérem őket, hogy amíg elmegyek, védjenek meg. Na, erre sem volt egyértelmű reakció (hmm... 21 év evezés után nem vagyok az a vasággyal együtt 40 kilós típus), viszont annyit sikerült elérni, hogy főnökünk észbekapott, hogy ez bizony egész más megítélés alá eső dolog, mint a háromezer forintos lehúzás... Kínos csend, majd megállapodás: 40 litert kifizetek, nyugtát nem kapok (!), téma lezárva. Így is történt, természetesen kártyával, hogy maradjon nyoma a fizetésnek. Rendőrünk ismét felajánlotta, hogy kifizeti a különbözetet, de - nagyon helyesen - nem fogadta el tőle senki. Búcsúzóul annyit mondott a főnök, hogy ha mégis 100 km-rel többet menne az autó, akkor legyek szíves visszamenni és kifizetni a maradékot is (ezt meg is ígértem, ha így lesz, vissza is fogok menni).

Epilógus: amikor végeztünk, azt javasolta rendőrünk, hogy már csak a magunk megnyugtatására mérjük meg, tkp. mennyi benzin van az autóban. Játsszuk végig, gondoltam, ezért beleegyeztem a dologba. Azt kérdezte a főnök, hogy ha megvan a 60 liter, kifizetem-e a maradékot - természetesen igen, válaszoltam, és én is megkérdeztem, hogy ha csak 45 van benne, akkor én is visszakapom-e a különbözetet az eredetileg benne lévő 16 liter levonása után. Nem, erről szó sem lehet, az ő kútjuk hiteles - na, itt már nem vitatkoztam, lássuk a medvét. Mondom a rendőrnek, hogy a mérést már felajánlottam korábban is, akkor azt mondták, csak az én költségemre lehet. Végül kiderült, hogy lehet másként is, úgyhogy a főnök elment egy szomszédos szervizbe egy szerelőért, aki közölte, hogy az ülést ki kell venni, a tartályról a szerelvényeket lecsavarozni, mert fölülről nem lehet. Na, ezt már azért nem hagytam, már csak azért sem, mert a szerelő is elejtett egy olyan mondatot, hogy igen, egy-két litert eltérhet a tank mérete a megadottól, de ennyit biztosan nem.

Mialatt ez az egész zajlott, hárman is kioktattak, hogy hogyan is működnek az autók, milyenek a tartályok, és mint egy hülyegyereknek elmagyaráztak egy pár dolgot. Türelmes ember lévén végighallgattam, majd búcsúzóul annyit mondtam, hogy azért nem vagyok síkhülye, egy picit konyítok a dolgokhoz (ha valaki magára ismer, még annyit elárulok neki: gépészmérnök vagyok, járművek átépítésével foglalkozom).

Epilógus 2: minden, a leírásban szereplő állítás igazolható tény, a megfelelő szervek kérésére a dokumentumokat át tudom adni.