Behazudott egy nemlétező telefonszámot, kötbért vetett ki a megvezetett ügyfélre és szinte minden elképzelhető Homár-kompatibilis szemétséget elkövetett a T-Com szegény Kvassyval. Nem reprezentatív és erősen szubjektív megállapítás, de az utóbbi hónapokban mintha jócskán nőtt volna a hasonló T-s panaszok száma a levelesládánkban. Egy vigasztalót tudok mondani a hosszú hétvégén szerzett élményeim alapján: ez mind smafu az osztrák vendéglátósok arroganciájához képest. Vérfagyasztóan hétköznapi részletek alant.

Nemcsak „halottakkal kekeckedik a t-com”…

A fenti címen megjelent cikk adta a végső lökést az én t-com-os történetem megírásához. Nyár elején elhatároztam, hogy bevezettetem otthon az internetet. Szépen utánajártam, hogy mi, hol, milyen sávszélességgel mennyibe kerül… Végül a t-com agyonreklámozott t-home csomagajánlatánál kötöttem ki – telefon, tévé és internet, egyben. Bár telefon- és tévé-előfizetésem már volt, úgy tűnt, így jobban megéri. Hívom a t-com-ot, több mint 10 percig várok, hogy végre ügyintézőhöz kapcsoljanak, de aztán minden megy flottul, rövid idő alatt kész a szerződés. Azért biztos, ami biztos, felvetem a feltűnően készséges ügyintézőnek, nem gond-e, hogy ezer éves a tévém (csak antennabemenettel), és az égvilágon semmit nem sikerült még csatlakoztatni hozzá. Ugyan már dehogy baj – szól a megnyugtató válasz -, neki is régi készüléke van, a nagymamájáé volt, ne aggódjak!

A másik kulcskérdésemre adott felelet hallatán - miszerint mikor szerelik, mert a net nagyon sürgős lenne - nem aggályoskodom tovább: az én kerületemben nagyon gyorsan – mondja - a szerződésben szereplő 1 hónap csak formaság, 1 héten belül hívni fognak, majd meglátom! Ó – gondolom magamban –ez a t-com: csúcs! Várok úgy 10 napig, megeresztek egy telefont, hátha elakadt valahol a „gyors” folyamat, aztán még egy hétig, semmi. Felhívnak végre, hogy jönnének felmérni, egyáltalán be lehet-e kötni nálam a tévét. Hm… Ezek szerint ez kérdés?

Hamarosan jön is valaki, megnézi a vezetéket, megállapítja, hogy minden rendben, jöhetnek szerelni, majd távozik. Nem nagyon értem, miért van szükség külön emberre ehhez a kétperces művelethez, ill. miből állna egyből bekötni… De mindegy, most már csak 1-2 nap, nem húzom fel magam. Az egy-két napból persze lesz még egy hét, mindent összevéve a beígért 1 hétből 1 hónap, no de tényleg sebaj, minden jó, ha a vége jó, a lényeg, hogy szerelik! Beengedem az úriembert, nála a modem, a tévés szerkezet, meg minden, ami kell. Nézegeti a tévét, és ekkor jön a hidegzuhany: nem alkalmas a t-home csatlakoztatására. Hiába mondom neki, hogy a kollégája pár hete még magabiztosan állította, hogy nem lesz gond. Ó, az ügyfélszolgálat – szól a válasz - ők nem értenek ehhez, csak minél több előfizetést akarnak értékesíteni. 

Nyelek egyet, no nem baj, akkor szereljék csak be az internetet, a tévé nem létszükséglet, végülis… De hamar rájövök, hogy hiába próbálkozom. A férfi papírján ugyanis az szerepel, hogy én T-Home Tripla csomagot rendeltem. Ennek hivatalos módja van: ő visszamegy a központba, ott törli a megrendelésemet, akkor én újra felhívom őket, megrendelem megint, amit szeretnék, és indul az egész egy hónapos szenvedés elölről. Nem hittem a fülemnek.

- De van ám itt még egy megoldás – mondja - ha szerzek egy tévét scart-csatlakozóval. De gyorsan ám, mert ő csak ma este tud visszajönni, utána megint várhatok egy hónapig!

Ez már kicsit sok volt, de felhívtam a családot, hátha tudnak keríteni valahonnan egy használt készüléket. Elindult a szervezkedés, de szerencsére még mielőtt mindenkit mozgósítottam volna, a szerelő úr jelezte, hogy ő azért még ellenőrizne valamit. Majd rövid utánajárás után közölte, hogy scart csatlakozó ide vagy oda - bizony a vezeték sem alkalmas a t-home bevezetésére. Az a vezeték – teszem hozzá – amelyiket pár hete vizsgált meg a kollégája… A szerelő elment, nekem pedig nem volt más választásom, pár nap múlva ismét felhívtam az ügyfélszolgálatot, próbáltam volna megrendelni a csomagot tévé nélkül… Hiába. Hozzájuk ugyanis még nem jutott el a hír, hogy nálam kudarcba fulladt a művelet. És – teszik fel a költői kérdést – nekem milyen alapon higgyenek? Megvárják szépen a műszaki kolléga visszajelzését, addig jobb, ha nem veszünk fel új megrendelést, mert az csak „bonyolítaná a helyzetet”. 

Tudom, ezen a ponton kellett volna elfelejtenem a t-comot, de reméltem, hogy tekintettel a korábbi huzavonára, felgyorsítják a folyamatokat. Nem így történt. Egy hét múlva felvették az új megrendelést, sőt, megígérték, hogy mivel minden szükséges beállítás készen áll, a jövő héten mindenképp jönnek szerelni. Ismét vártam másfél hétig, hogy hívjanak, hiába, úgyhogy újra felkerestem őket. Beolvastak egy telefonszámot: ők azon többször próbáltak hívni. Ez a szám teljesen ismeretlen volt számomra, fogalmam sincs, honnan vették, így megkértem őket, hogy próbáljanak már meg azon keresni, amelyiken korábban egyeztettünk. A biztonság kedvéért bediktáltam újra... Nem viccelek, utána még kétszer hívtam fel őket, mert még véletlenül sem kerestek, és mindkét alkalommal kizárólag az az ismeretlen telefonszám szerepelt az adatbázisukban! Az ügyfélszolgálatos hölgy szerint ők már fel is adták, hogy engem valaha elérnek, ezért milyen jó, hogy végre én telefonálok! Ehhez már tényleg nem tudtam mit hozzáfűzni…

De végül – tudom-tudom, én is alig hittem el - pár nappal a szerződésükben szereplő 1 hónap lejárta után!, eljött a nagy nap: beszerelték az internetet. Reméltem, hogy végre pontot tettünk a tortúra végére, amikor 2 hét múlva bedobtak egy 37 ezer forintos kötbérről szóló számlát, mert „felmondtam az előző előfizetésemet”. Bár ettől a kérvényem hatására később eltekintettek, erre már tényleg nem találtam szavakat…

A tanulságot érdemes levonni, mielőtt bárki a t-com mellett döntene… 

kvassy