Fantasztikus kalandja volt Istvánnak: talált egy pénztárcát a Belvárosban tele pénzzel és iratokkal, majd amikor le akarta adni, azt egyszerűen nem hagyták a rendőrök, sőt szerencséje volt, hogy mondjuk nem fekvőtámaszoztatták meg. A Nyugatiban lévő rendőrségi irodában persze senki sem volt, és ha emberünk nem szívós, az istennek nem tudta volna visszajuttatni a tárcát az olasz tulajdonosnak. Végül sikerrel járt, úgyhogy legalább országimázs-szempontból szép lett a sztori vége. A rendőri eljárás viszont elképesztő és menet közben kiosztottunk egy hülyeség-díjat az Erzsébet szállodának is.

Minap érdekes, de lehet, hogy inkább tipikus magyar fásult hozzáállást bemutató eseményben volt részem.

Szombat éjjel a Nyugati pályaudvar és az Oktogon között egy pénzautomatánál egy pénztárcát vettem észre. Gyorsan megnéztem, jelentős összeg és egy olasz nyugdíjas iratai voltak benne. 10 percig tébláboltam a környéken, de senkit sem láttam szintén téblábolni és keresgélni a környéken.

Környéki séta után úgy döntöttem, inkább beszaladok a VI. kerületi rendőrkapitányságra a Színyei Merse utcába. Itt olyan történt, amire álmomban sem gondoltam: az ügyeletes rendőr elküldött. Megkérdezte először, hogy hol találtam a tárcát. majd teljes ledbbenésemre a rendőr ezt mondta: Ne adjam le, hiszen a Nyugati környékén találtam, vigyem a Nyugatiba, de ne említsem ott, hogy már jártam a VI. kerületi kapitányságon! Mert akkor megkérdezik, miért nem vették be ők itt a Színyei utcában. Meg azt is mondta (saját magát nyugtatva): elvégre az a logikus, ha Nyugatinál találtam, vigyem oda! Még el is magyarázta, hogy merre kell mennem. Eszméletlen, ez ma Magyarország!  A rendőr nem végzi el a saját munkáját. Ezen csak kínomban nevetni lehetett. Röhögtem is, csóváltam a fejemet. Átcaplattam a Nyugatihoz (már kb. éjfél lehetett), ahol a rendőrségi irodában nem volt senki!!!! Ez is nonszensz, éjfél felé egy nagy pályaudvaron nincs senki az irodájukban! Percekig vártam, kopogtam, hívtam őket. Sehol semmi.

Újra megnéztem pénztárcát, találtam egy szállodai szoba kártyás kulcsát. Tök jó, akkor leadom a recepción. Igen ám, de a hotelnek semmilyen neve nem volt rajta a kártyán, csak a kártya gyártója. Később kiderült, hogy az Erzsébet szálló volt ilyen ügyes.

Ekkor gurult el a gyógyszerem, hazamentem, gondolva másnap reggel korán felhívom az olasz nagykövetséget, elvégre a Salvatorenak papírok nélkül mindenképpen kell jelentkezni a nagykövetségen.

Alig bírtam elaludni és másnap korán felébredtem. Reggel minden papírfecnit kiszedtem pénztárcából és végre találtam két magyar telefonszámot. Azokat felhívtam, és 11-kor már vissza is adhattam mindent a tulajnak a legnagyobb örömére. Előbb is átnézhettem volna mindent a brifkóban és már aznap éjjel visszaadhattam volna, de akkor a bevett útvonalat követtem. Káár volt... Beszélgetve kiderült, hogy ők meg a környéken vagy fél órát keresgélték a tárcát. Sajnos egy izgalmas éjszakát okoztam az olasznak, de talán jó (?) hírünkön nem esett csorba :)

Kérdésem: mit várunk a rendőröktől, ha egy rohadt jegyzőkönyvet (5 perc) kitölteni és 2-3 telefont (2 perc) elintézni sem tudnak????

Üdv

István

UI.: A poénokat elkerülve: pénzestől adtam vissza a pénztárcát. :)