A tegnapi Torkos Csütörök után volt, aki  nem bírta kivárni az emésztést sem, JGy is azon melegében billentyűzetet ragadott, és írt az Öreghalász Étterem vezetőségének. A féláras akcióról nem tudva egy hónappal ezelőtt foglalt asztalt törzshelyén, de a pincérek bánásmódja miatt most másik évforduló-ünneplős hely után néz.

tisztelt étteremvezető!
én leszek az első, aki az önök biztatására visszajelez a torkos csütörtökön nyújtott szolgáltatásukról.
kedvesemmel megismerkedésünk napján önöknél vacsoráztunk, azóta többször ellátogattunk az étterembe, és hagyomány, hogy az évfordulónkat mindig ott ünnepeljük. sajnos ez éppen a mai napon volt esedékes. a torkos csütörtökhöz kapcsolódó akciójukról nem tudtunk, arról az asztalfoglaláskor sem tájékoztattak, arról pedig egy szót sem szóltak, hogy limitálják az étteremben eltölthető időt, mégpedig 100 percben.

ezzel a korlátozással megérkezésünkkor szembesültünk, de úgy gondoltuk, ez az idő bőven elegendő lesz a vacsorára. az étteremben sokan voltak, de közel sem volt tele, sok üres asztalt láttunk. a mellettünk lévő asztalhoz nem érkezett meg az asztaltársaság, aki azt lefoglalta, ezért az étteremvezető (legalábbis annak látszó) úr elhelyezett ott egy frissen érkezett hat fős társaságot, akik korábban nem foglaltak asztalt, úgymond beestek az étterembe. miért írom ezt le? mert később jelentősége lesz a történet megértése szempontjából.

az étteremvezető úr többször érdeklődött utóbb említett asztaltársaságnál, hogy minden rendben van-e- tőlünk ezt senki nem kérdezte meg, de akkor ez még nem zavart egyikünket sem. a gondok akkor kezdődtek, mikor a főétel elfogyasztása után a pincérnek, aki elvitte az üres tányérjainkat, szóltunk, hogy szeretnénk desszertet rendelni. 20 óra 10 perckor hozott is két étlapot, hogy választani tudjunk, majd azonnal távozott. ezután 25 percig senki felénk sem nézett, bár szemmel láthatólag nem volt sürgés-forgás az étteremben, a mellettünk ülő asztaltársaság rendben megkapta, amit kért, rövid időn belül. próbáltam többször jelezni egy-egy arra haladó pincérnek, hogy szeretnénk rendelni, de sajnos felénk sem néztek. mivel az önök által szabott idő 20 óra 40 perckor járt le, 20 óra 35 perckor szó szerint rákiáltottam a mellettünk lévő társaságot kiszolgáló hölgyre, és elmondtam neki a problémánkat, jelezve, hogy az időnk hamarosan lejár.

ahelyett, hogy felajánlotta volna, hogy maradjunk még a desszert elfogyasztására (ami szerintem a helyes hozzáállás lett volna, hiszen látta, hogy elégedetlenek vagyunk, ráadásul jó néhány üres asztal is volt a teremben, a mi asztalunk következő vendége pedig kilenckor érkezett volna az asztalon elhelyezett kártya szerint), flegmán annyit kérdezett: akkor sztornó, hozzam a számlát?; a válaszunk természetesen döbbent igen volt. a pincér egy percen belül megjelent a számlával. borravalót természetesen nem adtunk, amelyet a kolléga elégedetlen, hosszas pénzcsörgetéssel és sóhajjal vett tudomásul.

szeretném elmondani, milyen mélységesen csalódtam önökben. az, hogy önök vállalnak egy kezdeményezést (jelen esetben a torkos csütörtököt), nem tartozik rám. ezen a napon is a megszokott szolgáltatást kell nyújtaniuk, különösen úgy, hogy - ahogyan azt fent is kiemeltem - nem volt jellemző a telítettség, a fejvesztett szaladgálás, a pincérek nevetgélve, ráérősen sétálgattak az asztalok között. egy hónappal a dátum előtt foglaltuk az asztalt, és alig vártuk ezt az estét, melyet önöknek sikerült teljes mértékben tönkretenniük. megígérhetem, hogy soha többé nem megyünk az étterembe, és senkinek nem fogjuk ajánlani sem.

üdvözlettel: egy régi, hűséges vendég, aki többé nem óhajt önöknél étkezni.