Szabolcs megtalálta a legtirpákabb ügyfélszolgálatost, akiről eddig hallottunk. Az Indesit garanciális hibabejelentését végző hölgy nem hogy nem volt segítőkész, de többször is lekúrta a telefont, vagy egyszerűen fel sem vette. Szerencsére nem ő az egyetlen, aki ezzel a területtel foglalkozik, így Szabolcsnak is sikerült a 7. hívásra bejelentenie a hibát.

Vettünk fél éve egy Indesit WITP 102 típusú mosógépet, a piros boltban (ahol nem vagyunk hülyék). Tegnap este kb. fél adag ruha mosása közben leégett a dobot forgató motor és a szivattyú eszeveszett zúgását hallottuk meg. Persze utána már éreztük az égés szagát is. Gép leáramtalanít, ruha kiszed, víz leenged a szűrőnél, stb. Aztán lefeküdtünk aludni, mivel gondoltam éjfél körül nem zaklatom az ügyfélszolgálatot, ráérek ma.

Nemrég felhívtam őket.

1. hívás: telefon kicsöng, 1-es menüpont kiválaszt (garanciális hibabejelentés), telefont felveszik és azzal a lendülettel leteszik.

2. hívás: mondom van ilyen, biztos mellé nyomott az ügyfélszolgálatos... újratárcsáz, 1-es menüpont, telefont felveszik (ha lehet köszönni alpári hangnemben, hát akkor már a hölgy bejelentkezése is az volt... mindegy, túlléptem rajta). Felsorolta, hogy milyen dokumentumokra van szükség a hiba bejelentéséhez: számla, garanciajegy, idegennyelvű tájékoztatófüzet(!) és a készülék típusa. Mivel munkahelyen vagyok, ezért megköszöntem a segítségét, mondtam, hogy az adatokkal visszahívom őket nemsokára. Hazatelefonáltam, otthonról minden adatot megkaptam, a tájékoztatófüzetet minden oldalával, szkennelve.

3. hívás: telefon kicsöng, 1-es menüpont, iménti (alpári) hölgy felveszi. Ismét felsorolja, mikre van szükség a hiba bejelentéséhez. (ugyanazokat, mint előbb írtam) Mondom oké, minden itt van előttem, akkor akár fel is vehetné a bejelentést. Kb. 10 percébe telt, mire berögzítette hol lakom, mi a telszámom, stb. Aztán mondja, hogy az idegennyelvű tájékoztatófüzeten keressek egy matricát, amin rajta a S/N. Mondom neki, hogy előttem a füzet, de nincs rajta ilyen matrica. Erre mondja, de lenni kell. Mondom neki, biztosan nincs. Kattogás... erre mondja, hogy akkor szét kellene pattintani a gép elejét, mert nem is a füzeten van a matrica, hanem a szűrő mellé ragasztva és az kell neki. Erre még én kértem elnézést és jeleztem, hogy erről nem volt szó korábban. Mondtam, hogy mivel melóhelyen vagyok, ha tartja egy fél percig, másik telefonon megkérdezem a S/N -t. Erre iszonyat alpári bunkó módon közölte, hogy a matrica márazonnali beolvasása nélkül nincs hibabejelentés és leb@szta a telefont, mielőtt egy mukkot szólhattam volna...

4. hívás: ugyanarról a mobilról hívom, számom elküldve, telefon kicsöng, 1 menüpont kiválaszt, a túloldalon telefont felveszik és szó nélkül lerakják.

5. hívás: felhívtam a melóhelyi vezetékesről, 1-es menüpont, az előbbi alpári nőszemély (erőltetett) kedvességgel bejelentkezik, mikor megszólaltam, hogy Jó na... (itt megismerte a hangom), leb@szta a telefont... mondanom sem kell, itt már valahol Schumacher rajt előtti pulzusszámához közel járt a szívritmusom, a vérnyomásom meg kb. a mindenkori csúcssebességét közelítette.

6. hívás: hívom mobilról, kikapcsolt számról, 1-es menüpont, kicsörög, felveszi-leteszi szó nélkül.

7. hívás: ismét mobil, kikapcsolt szám, 1-es menüpont, kicsörög, felveszi valaki (akiről azt hittem, az iménti "úrhölgy") és elkezdtem ordítani, mint a sakál (tintát nem tűrő szóvirágokkal cifrázva), hogy kapcsolja a főnökét... köpni-nyelni nem tudott, csak annyit mondott, ha panaszt szeretnék tenni, ad egy email címet... itt még mindig azt gondoltam, hogy a tirpát címzetes úrnővel beszélek és tovább mondtam a magamét, amikor megcsillantotta az értelem reménysugarát a vonalban lévő hölgy: "hibát szeretne bejelenteni? " - kérdezte. Kicsit rácsodálkozva, némileg megindulva a lehiggadás rögös ösvényén mondtam - bár még remegő hanggal -, hogy "igen". Ő, mintha mi sem lenne természetesebb, felvette a hibabejelentést. Közben ecsetelte, hogy többen dolgoznak ott és hogy vele először beszélek (ami közben leesett, de az előző alkalmakkor mindig a "másik" vette fel, ezért nem volt evidens számomra). Türelmesen tartotta a kagylót, míg a S/N is meglett és végül ráklikkelve az okéra, rögzítette a bejelentést.

Utóbbi hölgytől - időközben (fehér) emberhez méltóbb vérmérsékletem visszanyerve - bocsánatot kértem a hangnemért, megköszöntem a segítségét és mondtam neki, hogy a "kedves" - ide mást gondoltam közben - kolléganőjével közölje, hogy ha ő nincs (mármint utóbbi néni), akkor nagy botrányt csináltam volna és kb. lehet, hogy ma dolgozott volna ott utoljára (a tirpák néni). Nem azért, mert akkora nagy arcom van vagy én vagyok a jóisten és elintézem, hanem mert egy európai(??) cég magyarországi központi ügyfélszolgálatán az ilyen viselkedés egy ügyféllel szemben egyszerűen nem megengedett. Legalábbis nem lenne szabad, hogy az legyen. Kb. Tadzsikisztánban éreztem magam, vagy fene sem tudja... de azt mondom, a nyugati világ vállalati kultúrája megkívánja az ügyfélközpontúságot. A legfontosabb, amit mi is szem előtt tartunk a melóhelyen: ha az ügyfél hülye, akkor is neki van igaza, mert ő fizet.

A mai nap tanulsága: soha többé indesit termék! (két okból: fél év után nekem ne égjen le egy mosógép motorja, meg legyen egy normális ügyfélszolgálatuk, ha mégis... előző gép Whirlpool volt, 9 évig bírta... annyi idő után is csak az lett a baja, hogy csapágyas lett a dob tengelye, ezért vettünk egy másikat... inkább a régit kellett volna megjavíttatni) 

Üdv: Szabolcs