A magyar filmekben az épkézláb sztorik hiánya mellett az életidegen dialógusok szokták megkínozni a közönséget. Alant adunk egy kis valódi nyersanyagot a forgatókönyvíróknak arról, hogyan beszél, de legalábbis ír két igazán dühös kortárs magyar ember. Két ember személyes párbajába nem akarunk beleszólni, főleg hogy az egyikük 200 ezerrel tartozik a másiknak, ezért nevek nélkül következzék tehát István története, aki befizetett egy lakóparki lakásra. Az építkezés bedőlt, de ő szerette volna visszakapni a légkondira átadott kétszázezrét. A vállalkozó nem vitatta az összeget, de nem fizetett, hanem, ki hitte volna, húzta az időt. Aztán István akcióba lépett. Elképesztően webkettes módon. Mondhatni kegyetlenül korszerűen. Megmondom őszintén, én baromira meglepődtem a végén, amikor kiderül, mi volt olvasónk első levelében. Móka és kacagás alant.

Szeretném, ha megoszthatnám a történetemet, hátha tanul belőle valaki.

Sikeres emberek nem lévén, 2007 ben elhatározta a család, hogy lakást veszünk. Szépet, újépítésűt, penthouse-t. Találtunk is a Dunagyöngye lakóparkban egy megfelelőt. 5. emelet, 70 m2 + 20 m2 terasz, és az ár is aránylag elfogadható volt. Belevágtunk. Történt mindez 2007 novemberében, az átadás 2008 május lett volna. Kisebb csúszásokkal, de épülgetett a házunk, amikor is eljött 2008 április. Felhívott az építkezésen dolgozó gépész, a ZZZ Kft ügyvezetője, XY, hogy meg kellene a venni légkondit, és adjak 200000.- Ft előleget rá. Semmi gond, mondtam neki, találkozzunk és odaadom. Megkapta a pénzt, ahogy ez a mellékelt elismervényen is látszik. 2008 év júliusában bedőlt az építkezés, és jeleztem, hogy kérnénk vissza a pénzt. Erre X több alkalommal ígéretet is tett, sőt, egyszer azt is állította, hogy elutalta a pénzt, ami persze nem volt igaz. Ez hónapokig húzódott, talán az én jóhiszeműségem miatt is. Közben vettünk másik lakást, építkezés, költözés stb, közben 3 hónapig munka nélkül, szóval most jutottam el odáig, hogy ismét elővegyem a dolgot. Természetesen semmilyen formában nem lehetett elérni, egy közösségi oldalon sikerült a feleségének üzenetet hagyni. Erre  a lánya válaszolt, merthogy Ő kezeli az anyuka accountját. Minősíthetetlen hangnem, de igazából remekül szórakoztam rajta. Mindeközben maga X is megtalált egy másik közösségi oldalon, és most éppen november végét ígérte, hogy visszafizeti. Ebben én már nem hiszek. De álljon itt az érintett iparos, XY válasza. Már csak a stílus miatt is.

„ Szia Istvánka vagy kiss köcsög

A családomat molesztálod nagy ember lehetsz. mivel a cégem csődbe ment igy a cégemnek nem áll modjában kifizetni a tartozást de mivel Úriembernek tartom magam igy november végéig megkapod.

De most mondom ne talájjalak meg mert azt nem türöm hogy a családomat molesztálják de én is szét tudok küldeni üzeneteket hogy milyen köcsög vagy és molesztálhatom a családod.

Szóval november végéig ugy is találkozunk jól gondold meg hogy kérsz bocsánatot.

különben az előző leveledre válaszoltam csakk nem ment el”


És a legvégére az én levelem, ami ezt a reakciót kiváltotta:

Tisztelt Hölgyem,

Miután a kedves férje nem mutat hajlandóságot az adóssága rendezésére, utolérni számomra lehetetlen, ezért a következőkről tájékoztatom:

Az Ön, ill. gyermekei /közösségi oldal / -es ismerőseit feljegyeztem, és levelet fogok küldeni nekik, figyelmeztetve őket, hogy nehogy "beleszaladjanak" egy olyan problémába, amibe a mi családunk. Nevezetesen: a kedves férje felvesz pénzt egy munkára, majd kvázi eltűnik a pénzzel. Természetesen a férje által aláírt, lepecsételt átvételi elismervényt csatolom az üzenethez.Ha abból a majd' ezer emberből csak egynek is tudok ezzel segíteni, akkor megérte a fáradságot. HOgy az Önök ismeretségi köre mit fog gondolni ezek után Önökről? Nos, ez az ami engem nem érdekel. Ha a kedves férje mégis meggondolná magát, a telefonszámom: 70-XXXXXXX. Erre kedd estig adok haladékot.

Üdvözlettel:

XXXXXX István