Dino Tibor meglátogatta a Budai Skála romjai helyén a héten megnyitott tiptop Allée-áruházat, ahol a Van Graaf ruhaboltban megcsapta a szocializmus szele. A nyitás izgalma meg az akciókra vetődő tömegek váratlanul érhették a személyzetet, úgyhogy a negyedóra/nadrágkiadás sebességen biztos fognak még javítani:

Tegnap elmentem megnézni a Allee-t és benne az új ruhaboltot a Van Graaft. Mivel nagy nyitási akciók vannak, vettem is egy nadrágot az emeleti részben. Az eladó kedves volt, kikereste a méretet, rákérdezett jó-e. Amikor közöltem, hogy megveszem, elvette a nadrágot, a rajta levő egyik cetli perforált részét letépte, és nekem adta. Aztán közölte, hogy a kassza a földszinten van, menjek, fizessek, ő majd leküldi az árut a liften, ott kapom meg. Mivel előtte a földszinten már jártam és az emeleten akartam folytatni a nézelődést, ezért ellenkeztem egy kicsit, de az eladó szerint ez nekem így kényelmes, hiszen közben mást is tudok venni. (Bár ezt a szöveget nem a vevőnek szánhatták.) A földszinten a kettőből egy kassza üzemelt, vagy 10-en álltak előttem. Az alábbiakat figyeltem meg:

A pénztáros elkéri a cetlit, beolvassa és ki kell fizetni. Utána egy picit arrébb kell menni, mert a pénztár mögött többen szorgoskodnak azon, hogy megtalálják a cetlihez tartozó árut. Ami akkor lassú, ha valaki több helyen vett többfélét. (A gyorsétteremben van hasonló rendszer, itt is a papír alapján szedeik össze a cuccot.) Az egyik vevő kedvesen utasítgatta a tanácstalan csomagolókat, hogy melyik átlátszó szatyorban levő áru az övé, mert a csomagolók a cetliről nem tudták. Ez lassan ment, egy férfi ezért sürgős intézkedést kért, rámutatott a cuccára aztán vitte is. A pénztár néha leállt, mert nem fértünk el előtte.

15 perc alatt kaptam meg a nadrágot. Közben örültem, hogy lám, a régi szocialista munkaszervezés - amikor rengeteg felelsleges embernek kellett munkát adni - a kapitalizmusban is túlélt. De megérte, mert legalább nem nekem kellett cipelnem a nadrágot, és kényelmesen vásárolhattam.