A. levelét nem azért posztolom be, mert olyan különleges esetet tárna a Homár olvasói elé. Az üzenet lényege annyiban összefoglalható, hogy a magyar divatüzletekben nem ritka a bunkó eladó. A. stílusa azonban önmagában is élvezetessé varázsolja a rövid füstölgést, a nyitómondata például fenomenális. Bizonyíték alant:

Én egy mások által igényesnek, ápoltnak, csinosnak mondott magas (fehér, kék szemű) 26 éves nő vagyok.
A problémám a következő akárhova megyek azt tapasztalom, hogy a magyar üzletekben plazákban az eladók olyan magas ívben tesznek a vásárlókra!!! Már nem akarnak eladni. Ha valamiből méretet szeretnél akkor vadászni kell rájuk, ha megtalálod őket és hozzájuk mersz szólni, (nem bunkón!!) akkor annak pofa vágás a vége, vagy úgy tesz mintha levegő lennék! Olyan is előfordult már, hogy simán a két eladó csajszi beszélt tovább egymással a válam fölött, vagy a tegnapi bulit tárgyalják, vagy az előző vásárlót... Nem egyszer voltam fültanuja olyan fikázásnak amikor egy vevőt figuráztak ki akik több tízezret hagytak ott, és még büszkék is voltak arra, hogy a vevőt számára elönytelen ruhaneműre beszélték rá, és hogy mekkora égés lesz majd ha azt felveszi....
Nálam akkor telt be a pohár mikor az Árkád üzletközpontban a Dockyardban 2 eladót megzavartam a nyilván világ megváltó eszmecserében és mertem tőle kérni egy 40.000 forintos cipőt a méretemben. Erre ő kis idő múlva benyögte nekem, hogy bár van a méretemben nem próbálhatom fel!!! Azt hittem leszakad az állam! Az indoklás a következő volt az a kirakatban van ha meg akarom venni menjek egy másik üzletükbe..... És mi lett volna ha egy kicsit füstösebb lenne a bőrőm, vagy törném a magyart... még le is köpött volna???
Nem válság van, csak rohadt bunkók az eladók és megsértődnek ha meg kell mozdulniuk! Eddig azt hittem vásárlás fóbiám van, és kicsit mániákus vagyok, de már nincs is kedvem egy üzletbe se betérni a kiszolgáló személyzet miadt! És ezek nem a "kis bözse nénje boltjai", hanem a világ márkákat kináló magyar eladóinak a viselkedési általános normája!!