Vannak, akik újra szeretnének csendőrséget, nekik ajánljuk az alanti szívderítő sztorit arról, hogyan bánik a Tesco az olyan vásárlóval, akit lopással gyanúsít. Anita kozmetikai apróságokat és gyümölcsöt vett a Tescóban, közben alapozókat is nézegetett a pipererészlegnél. Egy biztonsági őr figyelni kezdte, majd a pénztár után döbbenetes modorban átvizsgálta olvasónkat, aztán ahogyan érkezett, vagyis köszönés nélkül, úgy lépett le. Riasztó, hogy a hipermarketben ez a hozzáállás a vevőkhöz. A sztoriból ráadásul kiderül, hogy az őrnek semmiféle erősebb bizonyítéka nem lehetett a lopásra, hiszen akkor nem hagyta volna ilyen lazán futni Anitát. Sztori alant:

Ez az eset még hétfőn (2010.02.22.) történt velem az egri (Rákóczi úti) Tescoban. Barátnőmmel a kozmetikumok felé vettük az irányt vattakorongot venni, gondoltam ha már úgyis ott vagyunk, szétnézek az alapozóknál, mivel nemsokára vennem kell majd. A Tesco által alkalmazott biztonsági szolgálat egyik nő alkalmazottja, már a kezdetektől fogva bámult minket, majd miközben az alapozó tesztereket nézegettem, eltünt. Miután itt végeztünk, vettünk gyümölcsöt és elindultunk fizetni. Kifizettem az árukat a pénztárnál és az említett hölgy már kint várt ránk. Köszönés nélkül, potenciális tolvajnak nézve közölte, hogy nyissam ki a táskámat. Rögtön ki is nyitottam. Végignézte a zsebeket és miután nem látott benne semmit 1 pár kesztyűn, bérleten és papírzsebkendőn kívül, flegma modorral és hangnemmel kérdezte, "Nincsen rajta több zseb?". Feleltem, hogy nincs. Ő oda nem illő stílusban 'odalökte' "Szemceruzáról nem tudunk semmit?" Mondtam, hogy nem, hiszen hozzá sem értem egyhez sem. Majd pedig a hölgy elnézést/ bocsánatot nem kérve, gyorsan elment.
Hirtelen nem tudtam, hogy mi is legyen, miután kijöttünk, félúton visszafelé, akkor jutott az eszembe, hogy rendben van  ő csak a munkáját végezte, de ezt akkor sem így kéne. Talán ha meggyanusítunk valakit és bebizonyosodik, hogy nem történt semmi, illendő volna bocsánatot kérni, meg talán valami napszakhoz illő köszönést is odanyomni az elejére. Nem értem azt sem ha szemceruzához hozzá sem értem, így nem láthatott semmit sem, akkor honnan tudta, hogy én elteszek egyet? Szerintem csak valamit tippelt, mert kétlem, hogy megszámolta és hiányzott egy darab.Eléggé kellemetlenül éreztem magam, mert a fél áruház engem bámult. A panaszomat, nem írtam be a Vásárlók könyvébe, mert eljöttünk és nem tudom, utólag lehet-e bele írni, ezért gondoltam, hogy beküldöm a Homárnak.