A magyar rendőrség elérte azt a tahósági szintet, amit már nem nagyon lehet überelni, legközelebb talán Pintérsanyáék alatt. Naiv kismamát éjjel fél egykor vitték be a disznók egy feljelentés alapján, mondván okirathamisítás miatt országos körözés van ellenük. Reggel 9-ig tartották egy cellában, amikor is kiderült, hogy ha ügyvéd jelenlétében szeretne vallomást tenni, akkor megbeszélhetnek egy másik időpontot. A kaland nyomán gyermeke veszélyeztetett kategóriába került a stressz miatt. Éjlen az igazságszolgáltatás, meneküljön aki lát!

Szeretném figyelmükbe ajánlani, hogy hogyan is bánik a magyar rendőrség egy 7. hónapban lévő állapotos állampolgárral. Vajon, mikor elvárjuk társadalmi szinten egymástól, hogy egy állapotos nővel előzékenyek, udvariasak legyünk, akkor hogy engedheti meg egy hatóság ezt a fajta viselkedési modellt, és veszélyeztetést. Soha nem vártam el, hogy a várandóságom miatt különbnek tekintsenek, akár a munkahelyemen akár az utcán, boltban másképp bánjanak velem. Egy teljesen probléma mentes terhességem volt, nehézségek nélkül, könnyen viseltem. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha képes vagyok dolgozni, edzeni, elmenni vásárolni, akkor nem kell másképp bánni velem az embereknek, mert akkor képes vagyok a sort is végig állni, stb. Azonban a rendősrégnek sikerült egy kellemes, boldog terhességből, veszélyeztetett terhességet csinálni egyetlen éjszaka alatt. Talán a legfelháborítóbb az egészben, hogy ok nélkül, és feleslegesen.

Az eset 2010.03.01-én hajnali 00.30 perc körül történt, mikor is durva dörömbölésre ébredtem otthonomban a XIV. kerületi budapesti lakásban. Kinyitottam az ajtót résnyire a biztonsági lánc bent hagyásával, majd durván közölték, hogy nyissam ki az ajtót. Felmutattak valamiféle igazolványt, melyet  a félhomályban látni sem lehetett, és közölték, hogy a rendőrségtől vannak, és nyissam ki az ajtót. Kinyitottam, és bejött a két férfi, az egyik azonnal körbejárta a lakást átkutatva  a szekrényeket. A másik közölte, hogy azonnal öltözzek, mert bevisznek a II. Kerületi rendőrkapitányságra.  Személyi iagzolványom elvették. Mivel elképzelésem sem volt, hogy miről lehet szó, kérdésemre annyit válaszoltak, hogy magánokirat hamisítás miatt országos körőzés van ellenem kiadva, valamint az élettársam ellen is, akit szintén kerestek a lakásban. A lakásban egyébként ekkor egyedül tartózkodtam. Már ekkor ledöbbentem, mert elképzelésem sem volt, hogy mivel vádolhatnak.

Ellenállást nem tanúsítottam, felöltöztem, valamint néhány általam szükségesnek vélt dolgot magamhoz vettem (kulcs, iratok, szemüveg, zsebkendő, telefon). Telefonom kikapcsoltatták azonnal, kapcsolatba nem léphettem senkivel.

Beültettek az autóba, majd elindultunk a II. Kerületi rendőrkapitányság felé. A 9. kerületi rendőrkapitányság előtt megálltunk, ahol a vezető kiszállt az út közepén hagyva az autót, járó motorral, míg én a még hasamban lévő gyermekem valamint a Társa a járó motorral otthagyott autó hátsó ülésén ültünk. Tovább haladva a budai alsó rakpartról a Petőfi híd budai hídfőjénél lévő felhajtónál a vezető, a társa unszolására 2 piros jelzőlámpán is áthajtott, és tovább haladt.

A mellettem ülő  rendőr betelefonált a II. Kerületi rendőrkapitányságra, hogy egy 7. hónapban lévő kismamát visznek, és lehetőleg minél hamarabb hallgasság ki, hogy ne kelljen sokat várni.

A rendőrkapitányságra érve átadtak az ottani ügyeletesenek kb 1.30-kor. Minden nálam névő tárgyat elvettek, majd egy rendőrnő a folyosón levetköztetett, hogy a ruházatom alatt is megvizsgáljon.

Beszélni senkivel nem beszélhettem.

Bezártak egy zárkába, és többszöri kérésemre, hogy nézzenek utána, vagy tegyenek valamit, hogy valaki kihallgasson, mert kimerült vagyok, ugyan is egész éjszaka semmit nem aludtam, és a hasam egyfolytában keményedik, enyhén görcsöl. A válasz minden alkalommal az volt, hogy majd szólnak, ha valaki kihallgat. Pihenni, aludni egyltalán nem tudtam, egy cigicsikkel teli dohányszagú zárkában, fa padon a bizonytalanságtól – azt sem tudtam miért vagyok ott - , a kialvatlanságtól kimerülten, és a gyermekem miatti aggódástól, szinte az egész éjszakát végig sírtam. A több órán át tartó folyamados haskeményedés, enyhe görcsölés, melyet a méh összehúzódása okoz, a terhesség ezen szakaszában koraszülést okozhat.

Kb 8.00-8.30 körül  – mivel az órámat is elvették, nehéz a pontos időt megállapítani – értem jött 3 nő, akik közül az egyik kifelyezetten minősíthetetlen módon vielkedett. Miután idegileg labilis állapotban voltam a kb 7-8 órás bezárástól, kialvatlanságtól és a legfőképpen a hasam keményedése, görcsölése és gyermekem miatti aggódás következtében az egyik nő közölte, többször minősíthetetlen hangnemben, hogy azért utasítom vissza az általuk felkínált ételt, mert a gyermekemen akarok bosszút állni. Bár ezt a  fajta “okos, és logikus” gondolkodást nem tudtam követni, és nem tudom mire visszavezetni, hogy miért is akartam volna bosszút állni a gyermekemen, de az órák óta tartó megpróbáltatások után különösen megviselt, hogy valaki azzal gyanúsít és rágalmaz, hogy a gyermekemnek bármi rosszat is akarnék. A körülmények és a stressz miatt, egyetlen falat sem ment volna le a torkomon, de egy dohányfüsttől bűzös, minimális higiénés körülményeket mellőző körülmények között minden hasznos tápanyagot nélkülöző konzervet, fehér kenyeret, és cukorral teli löttyöt próbáltak mindenáron belém eröltetni. Amiből valószínű fogyasztottam volna, ha úgy érzem, hogy éhes vagyok, de azt gondolom, hogy reggel 8.00-9.00 körül még nem éheztettem a gyermekem, és többet ártottam volna magamnak és gyermekemnek ezen “ételekkel”.

Majd felkísértek,és kértem az ügyvédem értesítését, mert csak ügyvéd jelenlétében szerettem volna vallomást tenni, annak ellenére, hogy ekkor még mindig nem tudtam, hogy egyáltalán mivel is vagyok gyanúsítva.

A “roppant tapasztalt” nyomozást vezető nő ekkor közölte, hogy mivel ragaszkodom az ügyvédhez, választhatom azt a megoldást is, hogy nem teszek vallomást, hanem megbeszélünk egy másik időpontot, amikorra beidéz. Természetesen ezt választottam, mert szerettem volna minél előbb orvoshoz menni, mert továbbra is természet ellenesen erősen, és sokat, sokáig mozgott a babám, görcsölt és folyamatosan keményedett a hasam.

Kb 1,5 óra további jegyzőkönyv felvétele után végre elmehettem 9.42-kor, amikor is egyenesen orvoshoz mentem, aki megvizsgállt, és azonnal veszélyeztetett terhességgel táppénzes állományba vett, valamint magnezii citrici gyógyszert írt fel és szigorú fekvést írt elő, azzal a kitétellel, hogy ha pár napon belül nem javul az állapot, korházi kezelést kell alkalmazni a koraszülés megelőzésére.

Előzőleg semmiféle idézést nem kaptam a rendőrségtől, hogy tegyek valomást, ennek ellenére országos körözést adattak ki ellenem, mintha valami köztörvényes bűnöző lennék. Állításuk szerintem 2010. 02. 18-án, és 2010.02.22-én lakásomon kerestek hajnali 3.00 és 5.00 óra között, amit én nem tapasztaltam, bár valószínűleg ezen időpontokban otthon tartózkodtam. Sem csöngetést, csak kopogát nem hallottam. Ellenkező esetben nyilván felkeltem volna, mint ahogy megtettem 2010.03.01-én is.

Az ügy pitiánerségére, és koholmányára tekintettel, meg még felháborítóbb, hogy egy 7. hónapban lévő kismamát órákra bezárnak egy cellába éjszaka, úgy, hogy semmit nem tud aludni, és többszöri elmondásra sem törődnek azzal, hogy keményedik és görcsöl a hasa. Még ha maguktól nincsenek is tisztában ezek az emberek a terhesség alatti kimerültség, stressz, és több órán át tartó haskeményedés következményeinek, talán nem kellene terhes nőket órákra bezárniuk, mikor lehetett volna más megoldás is.  Abból következetetve is, hogy az engem beszállító egyik rendőr betelefonált, hogy minél hamarabb hallgassanak ki, mert terhes vagyok, nem kellett volna reggel 9-ig várni, arra hogy közöljék, hogy vallomás nélkül haza mehetek, ha úgy gondolom, csak egy jegyzőkönyvet kelle erről felvenni és aláírni. Ezt valószínű az ügyeletes tiszt is megtehette volna jogszerűen.

Az meg, hogy az én és legfőképpen gyermekem életét veszélyeztették koraszülés kockáztatásával egy nevetséges bosszúból tett feljelentés miatt, ami kb 350.000 Ft értékű volt. Az élettársam volt üzlettársa miután elválltak útjaik bosszúból feljelentette, hogy a cég az én tulajdonomban lévő ingatlanon nem végzett tevékenységet, és én a bérleti díjról csak úgy kiállítottam számlát, de a cégnek ott nem volt irodája. Mellesleg ez az ember több időt töltött nálunk az irodában, mint a  saját családjánál abban az időben, mert akkor indították a vállalkozást, de ez mellékes. Még ha teszem azt igaz is lenne az állítás, a rendőrségnek egy ilyen pitiáner ügy indok arra, hogy egy gyermek életét veszélyeztessék? Még egy köveszélyes elvetemült bűnözönek is joga van egészséges gyermeket szülni. Kiváncsi lennék azok az emberek aki ebben az egész eljárásban részt vettek, vajon mennyire taksálnák a saját gyerekül életét?

Az a rendőr aki a beszállításom alkalmával 2 piros lámpán is áthajtott, mert neki nyilván lehet, de a jogszabály szerint mégis közlekedési szabálysértést követett el, melynek díjtele nem tudom pontosan mennyi lenne, valószínű pár tízezer forint, vajon milyen büntetést szánna ezért a  saját gyerekének? Levágná a kezét? Vagy a másik aki mellettem ült, és nem kötötte be a biztonsági övét? Ezek az emberek egy éjszaka alatt több bűnt követtek el, mint én egész életemben, és a mai Magyarországon mégis én számítok körözött bűnözönek, aki annyira veszélyes a társadalomra, hogy el kell fogni, és bezárni egy egész éjszakár egy cellába 7. hónapos terhesen.