M. veretes és értékes örökséghez jutott, mégsem viháncol örömében. Föl akarta ugyanis értékeltetni az aranyóráját, de a szakember közben eltörte az üvegét. M. dühöng, bár több ponton nem értjük őt, mit számít például egy óra működőképessége szempontjából, hogy mi van rávésve? Pikáns párbeszéd az ékszerésznél a hajtás után:

Örököltem egy arany zsebórát.
 
Gondoltam fölértékeltetem, esetleg eladom.
 
Belépek a KATULA ARANY-ÉKSZER üzletbe Budapest XI. Fehérvári út 31.
 
A zsebkendőnyi eladótérben - mostmár így látom - négyen vannak szolgálatban,hogy kollektíve jól lehúzzák a kuncsaftot.
 
Előadom a kérésemet, átadom az aranyórát.
 
Azonnal fikázni kezdi.
 
 - Az óraszerkezet nem jár.
 
Az előző szakmai szemrevételezéskor még járt, talán föl kéne húzni, persze az üzlet érdekérvényesítésének nem ez a főcsapásiránya.
 
 - Az óra eladhatatlan csak az aranyat tudjuk megvenni.
 
( LUIS AUDEMARS, GENÉVE, 'D HONNEUR  beirásokkal )
 
 - Ki kell vennünk az óraszerkezetet ,hogy megmérhessük az arany súlyát.
 
Engedélyezem.
 
Mérés után közli 125 000 Ft-ot tudna érte adni, miután erre nem gerjedek, pillanatok alatt 140 000 Ft-ra emeli a tétet.
 
Ezt pestiesen cigánykodásnak hívják. A gyengébbek kedvéért, simán átver volna 15 000 Ft -tal.
 
 - Most ezt az aranyórát, ennyiért nem szeretném eladni - nyilatkozom.
 
Ekkor derül ki ,hogy a "profi aranyműves órás ékszerész" a műveletek során véletlenül eltörte az óra üvegét.
 
Döbbenten állok.
 
Magyarázzák hogy ennek nincs is jelentősége miután úgyis csak mint arany eladható.
 
"Fölajánlják" hogy ingyen megjavítják, cirka két hét alatt - ami gondolom, ahogyan az ilyenkor lenni szokott lehet akár három is.
 
Az előzmények után talán érthető, hogy már rossz a szám íze és nemigen akaródzik otthagyni értékemet.
 
De még vacillálok.
 
 - Oké - mondom - csinálják meg ,megköszönöm de kérem hogy az átvételi elismervényre írja rá, hogy kettőnk megállapodása alapján az óra értékét 140 000 Ft-nak tekintjük.
 
 - Ezt nem írhatom rá - mondja.
Egyik ámulatból a másik frusztrációba zuhanok. Még mindíg nem  adom fel, hogy veszteség nélkül meneküljek a csapdából.
 
 - Mennyibe kerülne önöknél egy ugyanilyen órába kellene üveget csiszoltatni ? - kérdem
 
 -  4000 Ft - hangzik a válasz.
 
 - Oké, adjon 3000 Ft -ot kártérítésként és válljunk el békével!
 
 - Azt nem lehet. - mondja a harminc körüli, a szituációhoz abszolut nem illő magabiztos fölénnyel az üzleti alkalmazott hölgy mosolyogva - ez utóbbit mostmár mindenki a helyemben kiröhögésnek élné meg, én is annak élem meg.
 
 - Miért?  - kérdem.
 
 - Mert az üzletnek az üvegbecsiszolás nem kerül 4000 Ft - ba. ( sic )
 
Katarzis, eldurran az agyam, ilyenkor az ön-  és közveszélyesség határai felé sodródom, mint bárki más aki elragadnak a főemlősök indulatai.
 
- Nagyon gyorsan adja ide azt az aranyórát, ebbe a boltba többet nem jövök.
- Miért - szól utánam  az ARANYos hölgy elragadó mosollyal orcáján ?
 
Gondolom a nyájas olvasó tudja a választ.