Királylányéknak sikerült egy nem csak szimplán link autószerelőt kifogniuk, hanem egy igazi pancser társaságot, de sajnos minden hiába, mert az elvégzett munkákról nem kértek számlát. Ügyvédhez fordulnak segítségért, mert nem akarják annyiban hagyni az ügyet, nehogy más is úgy járjon mint ők.

En es a baratom ausztriaban dolgozunk, es egy-egy honapra az evben hazautazunk. Tobbek kozott az autot szervizelni. Aprilis elejen beadtuk az autot (bmw 1989 5 szeria) egy budakalaszi szervizbe kisebb hibakkal (fek, karosszeria, fenyezes, belso vilagitas, kerekcsere). Tovabba hogy nezzek at, hogy az auto rendben van-e.

NL meglepődve tapasztalta, hogy este 9 óra után nem lehet tömegközlekedéssel elhagyni Budapestet:

Az alábbi eset 2010. május 10-én esett meg velünk. Barátnőm és édesanyja Pestre utazott egy délutáni orvosi vizsgálatra, ám a helyszínen hamar kiderült, hogy várni kell - mégpedig elég sokat, másfél órát. Gondolták: sebaj, az még belefér (különben se vesszen kárba az út), estére már itthon lesznek Szegeden. Eltelt a nap, csörög a telefon: - ...most indulunk az állomás felé, nézd meg légyszíves mikor indul a legközelebbi vonat! - Oké, csak bekapcsolom a gépet!

Szélsebesen közlöm, le ne maradjunk:

Remélem legalább a jogászok élvezik ezt az ítéletidőt!

via chimie

Update: Haha, ezt a Szóviccblogba szántam, de ha már így alakult, ki nem radírozom innen.
 

"Vágási Feri pályamódosítása óta már a nyomdaipari tördelőszerkesztő szakma sem egyenes úton halad. Izgatottan várom a termékcsoport dinye, kőrte és bánan ízű képviselőit" - írta Konok a Homárnak. Hogy mi heccelte föl enyire? Hát a fenti nyomdahiba.
 

Ezt írja Vulgapicture a Tumblr-en: "Most, hogy már rég a munkahelyemen kellene lennem, de a vonat előbb bizonytalan ideig állt Pilisvörösváron egy sínre dőlt fa miatt, majd mire elvontatták a fát, rádőlt újabb kettő, és mindenkit letanácsoltak a vonatról, és rövid orkánban ázás után felfértem a volánbuszra, ami jelenleg lépés-2 tempóban próbál bejutni Budapestre, fél óra/3 km, asszem elkezdek montenegrói szállást keresi augusztusra." Aki sikeresen bejutott, kérem, írja meg, hogy a közlekedési vállalatok ezúttal hogyan birkóznak meg az extrém helyzettel, milyen az utastájékoztatás, ilyenek. És mindenkinek sok szerencsét és kevés repülő faágat!

Egyedülálló backdoor kommunikációs gyűjteményünk megbecsült darabja lesz István találata, amit a debreceni Cora-ban, a posta melletti pénzváltónál lőtt. A Homár-gyerekek még abban a korban vannak, amikor minden ilyesmiről részletesen beszámolnak, úgyhogy nekem ez a legtermészetesebb. Gondoljanak bele, milyen csodás lenne, ha ez szokássá válna, és az emberek őszintén kiírnák, hogy hová rohantak munka közben!
 

Népszerű műfaj a Homáron az "ott is szopatják a vásárlót, ahová bármikor emigrálnék, ha lenne merszem" típusú poszt. Íme egy újabb, Viktortól, Írországból, ahol a Lidlben ugyanúgy nem szégyellik jó nagy számokkal kiplakátolni az egycentes árleszállítást. A hasonlóságok ezzel, azt hiszem, sajnos véget értek. Levél alant: