A Homár eheti kedvenc háztáji tartalma a Hitelkárosultak blogja, ahol egyebek közt olyan szomorúba fordult történeteket találni, mint a mostani UCB adósságrendező-kálvária, ahol a hiteligénylés közben változtak a hitelkérelem feltételei. Az egyéb posztok se rosszak, felmerült például, hogy minek van egyáltalán PSZÁF, ha pont az ügyfelek kártalanításával nem foglalkozik:

A PSZÁF felszólítja a bankot arra, hogy hagyjon fel jogsértő magatartásával, valamint elrettentésül kiszab egy komoly összegű pénzbüntetést is. Mondjuk kemény egymilliót. Erről a határozatról pedig mindkét felet levélben értesíti. Gyakorlatilag tehát jól végződött az ügy, a bank megbűnhődött, az államkasszába behullott egy kis apró, mindenki boldog és elégedett… vagy mégsem? Mintha pont a lényegről feledkezett volna meg mindenki: az ügyfelet/ügyfeleket ért kárról. Igaz ugyan, hogy a felügyelet által beszedett bírságok egy része visszakerül egyes ügyfelekhez (pl. a betéteseknek adott állami garanciaalapba, vagy most éppen a kihagyhatatlan krízisalapba), de a konkrét kártérítési igény elbírálása nem tartozik a hatáskörükbe.

Vannak olyan dolgok, amiket mindenki tud, de soha senki nem tesz ellenük semmit, és nem is beszél róla szinte soha. Ilyen például az, hogy a magyar kéményseprők nem néznek bele a kéménybe, hanem csak elkérnek egy szerény összeget, és aláírnak. Azaz nyilván létezik olyan kémyényseprő, aki mindig belenéz, sőt meg is kapirgálja, meg olyan is, aki néha elcsábul, de a fogyasztó általános élménye mégiscsak a korommentes elkerülő hadművelet. Az embernek az az érzése, hogy ha minden magyar kéményben egy törpe Dessewffy Tibor táncolna meztelenül, azt serm venné észre senki évekig. Persze ha olyan sokan halnának meg az elhanyagolt kémények miatt, nyilván rászállna a témára a közvélemény, de eszerint nem halnak meg olyan sokan, hogy az túllépje az ingerküszöböt, amiből egy dolog következik: a kéményseprők léte felesleges.

János most megtörte a hallgatást, és feltesz néhány pofonegyszerű kérdést. Vitaindító alant:

PJL egy morális tanítómesterrel találkozott, de ennek mégsem örül. PJL 2 perccel az egyórás idő lejárta után bicegett vissza a parkoló kocsijáig. A parkolóőr először hajthatatlannak mutatkozott, majd 2000 forint fejében elvette a csekkjét és zongorázott egyet a készülékén. Pár nap múlva derült ki, hogy az őr igazából egy zen mester, aki fájdalmas példával akarta illusztrálni, hogy csalni mindig rossz. Ugyanis igazából nem törölte a gépéből a feljelentést, így emberünket jól megbüntették 13800 forintra. Nem értjük a keserűségét, hiszen eggyel több olyan ember lett ezáltal, aki tuti, hogy soha többet nem korrumpál parkolóőrt.

András bő egy hete írta meg közel 3 hónapos küzdelmét egy Asus EEE900 netbookért. Az Asus szervizének vezetője igazságtalannak tartotta a valótlán állításokat, ezért pontosító levelet küldött. Kiderül, hogy szerinte a harmadik javítás után az ügyfél bénázott, ezért kellett annyit feleslegesen telefonálnia és ezért "oktatták ki" (szubjektíven) az ügyfélszolgálatosok:

Mint az ASUS márka egyik képviselőjének, számomra fontos, hogy az emberek ne ítéljék meg a termékeinkhez kapcsolódó szolgáltatásainkat rosszabbul, mint ami a valóság. A negatív kritika hasznos, de a valótlan állítások méltatlanok. A monogramok mögött emberek állnak, nem érzéketlen gépek. Ügyfeleinkkel barátságosak vagyunk és segítőkészek, ennek remek visszajelzése a szervizeléseink után kiküldött webes kérdőívek begyűjtéséből származó válaszok.

A Homár félelemmel vegyes megdöbbenéssel tudta meg, hogy még létezik Ready Computers és a levélíró Katt-katthoz hasonlóan még emberek is járnak oda várásolni. Aztán gyorsan kiderült, hogy mégse létezik, csak úgy tűnik:

Az a helyzet, hogy tegnap tudtam meg, hogy nincs is olyan hogy Ready Comp. Vettem egy külső vinyó házat és egy vinyót bele, az azóta megszűnt akácfa utcai boltban. A vinyó elszállt, (probléma mentesen kicserélték, bár ez is egy hónap volt), a ház égett nyák szagú volt de a vinyó nem!). Ezt nem akarták garizni, mondván hogy túl olcsó (3600.-). Aztán Addig erősködtem, amíg átvették "garanciális bevizsgálásra". Ez 1.5 hónap volt. Közölték hogy semmi baja, és meg is mutatták hogy működik. Tényleg ment rajta egy vinyó, de én nem bíztam rack-ben, még mindig égett szaga volt. Reméltem kapok egy másikat. Szó-szót követett majd:
-"Nincs is olyan hogy Ready Comp. Ez egy fantázianév, mi Ostrom Kft. vagyunk"
-De itt áll a bélyegzőn!
-"Mondom nincs is olyan hogy Ready Comp., mi Exwork Kft. vagyunk"

András levele szerint egy jól kitalált gumis csalás áldozata lett. Miközben szabálytalanul parkolt, leeresztették a kerekét, de hogy bosszúból, vagy a gumis próbált így ügyfelet szerezni, igazából nem tudni. Mindenesetre 40 perc után 4000 Ft-ot kértek el a cserének indult 1 db kerék felfújásáért, ami András szerint rablás.

Ez év január derekán, megálltam a teherautómmal a Gömb u-ban, az egyik élelmiszerlánc rakodási területén (ez a Lehel út kereszteződéséhez közel esik). Az utcában volt dolgom és, mivel máshol nem volt hely, ezért merészkedtem az áruátvételre kijelölt helyen parkírozni.

Tamás tombol, mert a feleségét rábeszélte egy T-s ügynök, hogy mondják le a régi előfizetésüket és váltsanak új díjcsomagra. Tamás nem tudta, hogy csak a csomagot kéne átköttetnie, hanem az ügynök javaslata szerint szerződést dontott, így persze megszívta, és egy időre dupla alapdíjat kell fizetnie. A kábeltiborc panaszai alant:

Hazudtak a centrumosok, kettőt is, nem is kicsit, de szerencsére nem kerülhették el a Homár büntető ollóit. A sztori köznapi budapesti (=a pitiánerségében felháborító). Péter a Csengery utcában parkolt, de nem tudott fizetni, mert a környéken minden parkolóautomata rossz volt, mégis megbüntették. Nem, rosszul hiszik, Péter ennek ellenére nem vitatta a büntetés jogosságát, hanem "jobb a békesség" alapon fizetett. Csakhogy a Centrum ezek után felszólítást küldött neki, amiből kiderült, hogy

1.) nem észlelték, hogy azonnal átutalta az összeget
2.) behazudtak egy másik utcát, mármint hogy ott történt volna a gaztett

Már ez sem rossz, de a dolgot Péternek az online átutaláshoz fűzött velőssségében trágár megjegyzése borsozza meg igazán. Részletek alant:

A legtöbb Homár-olvasó talán látta az Indexen a vonatkozó cikket, de aki nem, annak innen üzenjük: a Gazdasági Versenyhivatal szerint Schobert Norbert sorozatban megtévesztette a fogyasztókat és tisztességtelen módon reklámozta az Update péksüteményeket, ezért megbüntették 3 millió forintra. Norbi egy rakás olyan kemény állítást tett a termékek alacsony vagy nem létező szénhidráttartalmáról, illetve az Update nemzetközi díjáról, amik - rossz ezt kimondani - a GVH szerint nem voltak igazak.

Zoltánnak sikerült kifognia egy olyan buszvezetőt, aki csak az utasok külön kérésére volt hajlandó bekapcsolni a fűtést és abban sem volt sok köszönet. Ráadásul mindeközben a szokásos unaloműző tevékenységeket folytatta: telefonált és szotyihéjat köpködött. A Volán válasza szerint pedig ilyen hidegben ezeknél a buszoknál a 13 C fok teljesen normális, a szotyizásról meg nincs véleményük sem.

"Tisztelt Illetékes, Tisztelt Hölgyem/Uram!"

Egy panasszal szeretnék társaságukhoz fordulni.

Január 23.-án utaztam délután 3 órai indulással a Budapest Árpádhíd és Komárom között közlekedő távolsági járatukon (járatszám: 103, a jármű rendszáma: JZW-114). A járaton semmilyen fűtés nem működött és az utasok nagykabátban és sapkában dideregtek.