Kicsit ingerülten viselik a technikai nehézségeket egy debreceni Shell-kútnál. Naiv ügyfél alig 10 perce még hibátlanul működő kártyvájával sokadjára sem tudott, készpénz viszont nem volt nála. A személyzet erre előbb rendőrt akart hívni, aztán hagyták, hogy egy közeli ATM-ből szerezzen pénzt, ahol szintént működött a kártya:

Történt ugyanis velem a minap, hogy megálltam tankolni a debreceni, Böszörményi úti Shell kútnál. Az autót ügyesen beparkolva a töltő mellé, belenyomtam a kettőezerötöt majd megindultam ezt kifizetni. Az esetek döntő többségében kártyával fizetek; bár ne tettem volna! A szokásos "zpz" (zöld-pinkód-zöld) dumát követve végrehajtottam a nálam szokásos, már lassan tíz éve napi rendszerességgel jól bevált mozdulatokat s jött a boldogító: próbáljam mégegyszer mert a rendszer visszautasította.

Ez még elment, csináljuk hát mégegyszer. Eredmény: ua. Kasszás hölgy erre megkér, hogy nyomjam meg erősen a zöld gombot mert ezt nem tettem meg, persze hiába írta ki, hogy "PIN OK". Azt gondolom nem kell túl okosnak lenni hogyha PIN OK-t látunk rájöjjünk megnyomtuk a zöld gombot, már csak úgy zsigerből meg amúgyis... A fölösleges dolgot lebonyolítva persze továbbra sem volt semmi reakció a terminál részéről, így a pénztáros hölgy kihívta hátulról a kútvezetőt aki majd megmutatja, ő aztán tudja mit kell ilyenkor tenni. Eközben már gyűlt a sor a hátam mögött, elmondom nem gyengén kellemetlenül éreztem magam... A mester kijött, ránéz a készülékre ami még mindig PIN OK-t írt és megkért írjam be a PIN-t mégegyszer. Dehát mondom minek? Azt írja ki hogy OK, ide már nem lehet írni semmit. De higgyem el, írjam be és várjak. -> :)

Megtettem, semmi. Átmentünk egy másik kasszához azzal a zseniális kijelentéssel hogyha ott majd nem fogadja el, akkor nagy baj van mert a kártyám lesz a ludas. Mondom olyan nincs, mert a munkahelyemnél ezelőtt 10 perccel vettem le készpénzt ugyanerről a kártyáról. Természetesen már tudtam mi fog következni, és naná! Nem fogadta el újfenn....

Illedelmesen megkérdeztem mi tegyek jelen esetben? És jött az alaphangon mindenkiről rosszat feltetélezéssel ellátott hangnemű: "A tankolást márpedig ki kell fizetnem!" Mondom nyilván, hiszen ezt próbáljuk most lebonyolítani és addig fogjuk csinálni amíg el nem fogadja a termináljuk, mert nincs nálam 2500 készpénzben. Ezzel a kijelentésemmel már kapásból egy szintet ugrottunk mert a mester hölgy erre úgy reagált, hogy akkor kihívja a rendőröket. Ezt ugye nyilván nem tudtam hova tenni, de hova is tenném? Meg minek? Ha el akarok lógni 2500-zal akkor nyilván bemegyek előtte eljátszani, hogy megpróbálom kifizetni. Vagy nem? Vagy de? :)

Mondják erre, hogy vegyek fel készpénzt a közeli nyomda ATM-jénél és rendezzem az összeget, persze kocsi marad. Felveszem hát a készpénzt, természetesen a bankautomatának egyetlen problémája sincs a tranzakció végrehajtásával, kapásból rámtolja a kp-t. Visszamegyek a kútra és megjegyzem: milyen érdekes, tudtam lehívni készpénzt, tehát a bankkártyám jó! Mielőtt olyan okos megoldásokkal rukkolunk elő, hogy kihívjuk a rendőröket, talán be kellene ismerni hogy összeomlott a rendszer, vagy egy kicsit másképp előadni a dolgokat és elfogadni a hozzá nem értést... Erre azt a választ kapom, hogy: - Na de Önnek is!

Tessék? Ilyen kínos helyzetbe kerülök, abszolút nem hajlanak a megoldásra, egyáltalán nem képesek rugalmasak lenni és végigcsekkolni hogy náluk minden oké mielőtt ezt rákenik a vevőre és konkrétan visszanyal a fagyi? Ez erre a helyzetre a nagy felkészültség? Jahát persze, a választól nem járok messze. Itt mindig az szívja meg aki a pénzt adja s ez is mint oly sok más dolog itthon; fordítva működik!

Másnap elmeséltem Lali haveromnak a sztorit és hozzátette ő is ugyanígy járt a Shellnél egy másik városban, de nála volt kp így el tudta kerülni a talán hasonlóan kellemetlen helyzetet...
 
Mi ebből számomra a tanulság? Shell = nem kell!