Hiába minden homárposzt, az embereket csak nem lehet eltántorítani attól, hogy a Ryanair gépein utazzanak. Pedig ezt néha maga a Ryanair is megteszi. Naiv ügyfél csapatának sikerült egy napon belüli retúr utazásnál Olaszországban ragadnia, mert egyikük elhagyta a személyijét:

Az alábbi történet 2012.12.11.-én történt velünk Olaszországban, Bergamóban. Reggel érkeztünk ide Budapestről hárman a Ryanair légitársasággal. Este szerettünk volna visszajönni, ugyancsak a Ryanair légitársasággal. Ahogy az meg lett rendelve: internetes utasfelvétel, feladott poggyász nélkül. A biztonsági ellenőrzéskor egyeztetve lett a személyi azonosító okmány, beszálló kártya az erre illetékes dolgozónál. A repülő 22:20 helyett, 22:35-kor indul, melyről tájékoztattak bennünket a monitoron. A beszálláskor a pultnál derült ki, hogy az egyik utastársunknak nincs meg a személyi azonosító okmánya. Ő az én édesanyám. A beszállást a másik utastársunknál és nálam is sikeresen végrehajtották. Az anyukám beszálló kártyáját azonnal elvették, majd fennhangon közölték, hogy ha nincs okmány, nincs repülés. Hiába mondtam, hogy itt bent hagyhatta el, nem tett semmit. Kértem, kérdezzen már rá az biztonsági őröknél, vagy a takarítóknál, hátha megtalálták. Csupán ignorált!

A másik utastárs, aki már a kapun is átment, várt minket. Ő 70 éves, édesanyám 63. A kapun én nem is mentem át, hiszen segítettem keresni az azonosító okmányt. Az idő azonban nagyon közelített az induláshoz. Mindössze 15 percünk maradt. Ekkor kértem, hogy tekintettel arra, hogy reggel jöttünk, és a jogosítványa, ill. bankkártyája is itt van, azon rajta van a neve, méltányosságból engedjék már fel a gépre. Nem, nem és nem. 5 kezelő ordított velünk. Csak egy beszélt angolul, ő sem tökéletesen. Beszélgetésünk során angolul és olaszul felváltva szólt (üvöltött) hozzám.

Ebben a pillanatban láttam, hogy nem lesz semmi méltányosság. Anyukámnak mondtam, mi hazamegyünk, mert a 70 éves néninek másnap orvosi vizsgálatra kellett mennie. A fiamat kértem meg telefonon, hogy azonnal vegyen nekem jegyet holnapra.

És most jön a döbbenet: nem engedtek engem, és a 70 éves nénit a kapuból visszarángatták. Becsukták a kaput, majd telefonon beszélt valakivel. Gondolom ekkor indították útjára azt a repülőgépet, amire kettőnknek volt érvényes úti okmánya és hozzá az érvényes beszálló kártyája. Kérdésemre, hogy miért nem engedtek minket, kettőnket felszállni, azt mondta a hangadó hölgy, hogy mivel nincs azonosító okmány, így nem utazhatunk.

Megmutattam, megnézték megint. Összenéztek mind az öten! Egy férfi volt velük, azt mondta, a beszálló kártya volt rossz! Megmutattam azt is. Újabb csodálkozás! Mivel kettőnket fel is vettek az utas listára, gyorsan megnézték a monitort. Valamit csináltak ott, gondolom gyorsan kitöröltek minket. A hangadó hölgy jött azzal, hogy a x.y nevű utasnak nincs azonosító okmánya. Ezt eddig is tudtuk, ezzel nem is problémáztam! Arra válaszoljon valaki, miért tagadták meg tőlünk az beszállást! Senki nem tudott válaszolni. Rendőrt kértem. Elmondtam mi a bajom. A személyzet elmondta, hogy nincs azonosító okmány. Szerencsémre a rendőrök beszéltek angolul.

Mutattam, hogy kettőnknek van! És mi szerettünk volna utazni, amit nem tudom miért, de megtagadtak tőlünk. Ahogy kivettem a beszélgetésükből, azt hitték senkinek sincs személyije. A légi utasok jogait több oldalról is megsértették. Még internetezési lehetőséget sem biztosítottak, ami nagyon kellett volna. Felháborítóan viselkedtek velünk. A jegyzőkönyv felvételét pedig határozottan elutasították! Végül kacifántosan hazajutottunk.