Azt ugye régóta tudjuk, hogy a Tesco az önkéntes Clubcardon keresztül gyűjti a vásárlási adatokat, és ezeket árulják is. (Először 2005-ben írt róla a Guardian.) Azóta az is kiderült, hogy az adatfeldogozó cégekhez került személyes információk célzott reklámokat eredményezhetnek például Facebookon. Akkor azért jogosan merül fel a gyanú, hogy névvel együtt gyűjtik és adják el az adatokat:

Számomra új akciótípus van a Tescoban. Vannak akciós termékek, és vannak termékek akciós árnál is olcsóbban, ha rendelkezel Clubcarddal. A Clubcard bizonyára mindenkinek ismerős: pontokat lehet gyűjteni, és azokkal olcsóbbá tehetők bizonyos termékek, ingyen van. Nincs ingyen. Manapság semmi sincs ingyen. Valójában adatbányászat folyik a háttérben, vásárlói profil létrehozása és felépítése, ami igen sokat ér a mai világban. (A példa kedvéért: A Daily Mail információi alapján 2011-ben 57 millió angol fontért adta el a vásárlói szokásokat a Tesco).

Amikor a pénztáros leolvassa a Clubcard vonalkódját, az nem csak pontot ír jóvá, hanem vásárlóhoz (név, cím, elérhetőség) hozzáfűzi, hogy mikor, mit, mennyiért és hol vásárolt. Majd eladja azokat. A vásárló így áruvá válik.

Az interneten ugyanez folyik, de ott néhány ingyenes böngészőkiegészítővel kiléphetünk (pl. Ghostery, DoNotTrackMe), és akkor nem kémkednek utánunk a weboldalak (és annak üzemeltetői). Ezzel szemben a Tescoban úgy lehet kilépni, hogy megszüntetjük a Clubcardot, vagyis kiesünk az akcióból, drágábban lehet megvenni akár a napi szükséges élelmiszert. Azaz pénzért lehet csak kilépni.

Jól van ez így?

Jól. A Tesco legalább fizet az önként kiszolgáltatott személyes adatokért. Akit ez zavar, az vagy ne csináltasson Clubcardot, vagy ne vásároljon a Tescóban. Ennél sokkal aggályosabb, hogy a vásárlói profilokat bank/hitelkártya-oldalról is könnyedén össze lehet gyűjteni, már a Visa/Mastercard is árulja az adatokat. (Az angol cikk úgy kezdődik, hogy egy banki alkalmazott több, mint 25 éve mesélte, hogy bárkit megfigyelhetnek, mikor hol mit vett, hol vett fel pénzt, satöbbi.). És ott még pontokat sem adnak, külön regisztrálni sem kell, sőt pénzt kérnek a szolgáltatásért... Az embereket ez sem izgatja különösebben.

Azóta snowdenileg kiszivárgott, hogy minimum az összes amerikai, angol, kanadai, ausztrál, újzélandi és német titkosszolgálati szervezet szorosan együttműködik nem csak egymással, de kereskedelmi cégekkel, kutatólaborokkal, gyakorlatilag mindenkivel, aki politikailag vagy gazdaságilag számít, és oda vissza áramlik közöttük minden információ, amit valaha bárki legálisan vagy illegálisan megszerzett rólunk. Aki emiatt felriad álmában, jobban teszi ha marad a készpénznél és a postagalambnál.