Naiv medvelátogatók három körben az összes penészes kenyeret megkapták a babgulyás mellé a veresegyházi Medveotthon Fatálas éttermében. A panaszkönyv kikérésére természetesen megjelent a tulaj, aki szerint reggel hozták a kenyeret, meg az különben is ingyen van. A számlán persze már nem volt ingyen. Naiv penészevők viszont a babgulyást is otthagyták, amit szintén felszámoltak, úgyhogy ordibálásig fajult a sztori:

Vasárnap kitaláltuk, hogy lemegyünk Veresegyházára, megnézni a medveotthont. Én, barátnőm, két csoporttársunk, illetve egyikük barátnője. A medvék, mosómedvék, farkasok szokás szerint jófejek voltak, nem is rájuk panaszkodunk. Miután minden medvét megetettünk mézzel, és kinézelődtük magunkat, beültünk a park egyetlen éttermébe a Fatálasba. Az hogy a pincér nem sürgött annyira, hogy egy plusz széket odavigyen nekünk, az nem bántott annyira, láttuk, hogy van forgalom, elég dolguk van. Az már inkább kellemetlen vol, hogy penészes kenyeret kaptunk a babgulyáshoz, amit sajnos már csak akkor vettünk észre, mikor beleettünk. Kértünk penészmenteset, hoztak még egy kosárral, de az is penészes volt.

Barátnőm, és a társaság harmadik lánytagja beviharzott, hogy akkor kérnek egy TÉNYLEG penészmentes, friss kenyeret. Öt perc múlva visszajöttek, hogy bontottak új kenyeret. Ettünk volna tovább, de az is penészes volt. Visszamentek a lányok megint reklamálni, majd újabb öt perc után a panaszkönyvvel jöttek vissza. Nem sikerült megegyezni a személyzettel, nem voltak különösebben segítőkészek – kifejezetten sértésnek vették, hogy ennyiszer visszamegyünk reklamálni, valamint, hogy ezek után nem kívántuk már a babgulyást sem – ezért került elő a panaszkönyv.

A lányok írogatták a panaszt, mikor odatévedt feltehetően a hely tulaja. Már kezdtünk megnyugodni, hogy nahát, mégiscsak meg tudunk egyezni talán. De nem. Az úr legalább ötször elmondta, hogy a kenyeret reggel hozták a helyi pékségből, meg hogy a kenyér az amúgy ingyen van, mi meg ötödször is elmondtuk rá, hogy ez tök jó, lehet, hogy tényleg a pék verte át őket, de ettől még mi penészes kenyeret kaptunk több ízben, és egyáltalán nem voltak segítőkészek az alkalmazottjai. Mikor már kezdett volna hatodszor is a mondókájába, hogy honnan van a kenyér, akkor barátnőm elzavarta, hogy akkor ezek szerint nem értjük meg egymást, legalább a panaszt hadd írja meg nyugodtan, mire az úr egy fenyegető "majd meglátjuk"-kal távozott.

A panaszkönyv leadása után még befejeztük az ebédet – ez nekem így csak egy sör volt, abban nem volt penész, a babgulyástól meg elment a kedvem –, majd bementünk, kikérni a számlát – mert hát a sör azért rendben volt. Kihozták a számlát; volt rajta kenyér (!), és babgulyás is. Mondtuk, hogy ne csináljanak már teljesen hülyét magukból, a kenyér egyrészt penészes volt, másrészt nagy mellénnyel mondta a főnök, hogy ingyen van, továbbá megmondtuk, hogy köszönjük, a bablevest sem kérjük, mert sikeresen leharcolták az étvágyunkat. Kis viaskodás után kihoztak egy újabb számlát kenyér nélkül, ám babgulyással, még mindig. Mondtuk, hogy nem erről volt szó, nem hiába hagytuk ott a levest, azt is húzzák le. Erre az egyik pincérnő behozza az asztalunkról a két levest, és a kanalakkal elkezdi lötykölni (!), hogy hát nézzük meg, mennyi hiányzik belőle – 5-10 kanál, meg pár répakarika talán? –, "ne legyünk már szemtelenek".

Én eddig tűrtem csöndben, hagytam hogy intézkedjenek a többiek, viszont itt, amint bazsalyogva mondta ezt nekem a nő rávertem az asztalra, és – barátaim szerint ordítva, szerintem csak megemelve a hangom – leszóltam a pincérnőt, hogy "Maga ezt most komolyan gondolja? Szeretné, hogy lemérjük milliliterben, vagy mit akar?", mire a nő érveiből kifogyva csak annyit mondott, hogy az anyám lehetne, ne beszéljek vele így. (!)

Még egy kis ordibálás után egyszer csak megszólalt az egyik pincér, hogy akkor menjünk már innen. Mondtam, hogy rendben, megbeszéltük, "aviszontlátásra". Kifele egyikünk – akiknek nem volt penész az ételükben – visszafordult, hogy ő azért mégiscsak kifizetné az övét, akármilyen parasztok voltak, nem akarja, hogy még végén olyan pofátlan legyen a tulaj, hogy feljelent minket azzal, hogy fizetés nélkül távoztunk. Letették az ő kajájuknak az árát az egyik asztalra, majd kijöttek. Elmentünk még az épület hátában lévő mosódba. Mikor kijöttem, láttam, hogy a hátsóbejáraton keresztül még plusz KÉTSZÁZ forintot követel rajtuk az egyik pincér, mert hogy annyival kevesebbet adtak. Odaadtuk a kétszázast, majd a főbejáraton bementünk, hogy akkor a számlát is kérjük, ha már fizettünk. Kaptunk, már babgulyás nélkül, de úgy adták oda, mintha leprásak volnánk.

Szólva összegezve: Menjetek Veresegyházára, nézzétek meg a medvéket, mert irtó jó program, de vigyetek magatokkal szendvicset.