Péter nem követte a Homáron a Wizzair kézipoggyász-áremelést, úgyhogy meglepődött, amikor 42 ezer forintra ledhúzták a repülőtéren már kiutazásnál:

Augusztusban néhány napot Rómában töltöttem két nagykorú, egyetemista gyerekemmel, akik tanulmányi eredményükért jutalmul kapták ezt az utat. A WizzAir légitársaság járatára interneten foglaltunk előre helyet. Tavaly tavasszal már voltam feleségemmel Rómában egy hasonló úton, ezért könnyen ment a helyfoglalás.

 A WizzAir meghatározta centiméterben, hogy milyen lehet az a kisméretű bőrönd, amely ingyenesen felvihető a gépre. Az ennél nagyobb poggyászért már külön kell fizetni, mérettől függően többet vagy kevesebbet, illetve a nagyobbat fel kell adni, nem vihető fel a fedélzetre. Ennek megfelelően akkor vásároltunk két kisméretű un. kabinbőröndöt, amely megfelelt az előírásoknak. Tavaly ezzel nem is volt semmi baj, simán felengedtek a gépre. Idén, mivel most hárman utaztunk, vettünk még egy hasonló méretű kis bőröndöt. A checkolást szintén interneten intéztük. Az elutazás napján kimentünk a Liszt Ferenc repülőtérre, ahol a poggyászpultnál is jelentkeztünk, de ott azt mondták, hogy mivel ingyenes bőrönddel utazunk, nincs szükség náluk külön jelentkezni. A hölgy jól láthatta, hogy milyen bőröndjeink vannak, de nem szólt semmit.  Ezután elmentünk a konténeres beszállókapuhoz. Ott a bőröndjeinket be kellett helyeznünk egy fémkeretbe. Legnagyobb meglepetésünkre kiderült, hogy nem férnek bele.

Tovább fodrozódnak a hullámok a Moszkva téri Gastland étterem körül. Legújabb panaszosunkat megpróbálták túszul ejteni, és pofonnal fenyegették miután megették a grilltálukat és cserébe ők nem akarták az egész "menüt" kifizetni. Végül naiv ügyfél hívta a rendőrséget, amit a személyzet már nem várt meg, és elengedték:

A barátnőmmel nézegettük, bár én úgy találtam, hogy két főre 2400 forintért még akkor is drága, ha 2 óra alatt degeszre tudjuk magunkat enni. Szóval az alap felállás az volt, hogy szerintem drága, menzakaja szintű a kínálat, de azért oké, legyen boldog, próbáljuk ki, egyszer élünk.

Szóval betoppantunk. Kezdjük ott, hogy teljesen véletlenül vettük észre, hogy az utolsó megkezdett adagot is kifizettetik az emberrel. Minden hely be van számozva. Mivel iszonyatos zaj, menzahangulat volt az étteremben helyet akartunk váltani, és egy csendesebb, bejárati részhez ültünk. Részben a zaj zavart minket, részben pedig az a nagydarab nő, aki beszélgetni kívánt velünk, és a barátnőmnek mindenképpen parfümöt akart árulni. Úgy vettük ki beépített ember lehetett, de ez csak tipp. Szóval átültünk máshova, ahol az előzőleg normális hangnemben italt kínáló pincér közölte, hogy azonnal üljünk vissza mert már be lettünk írva az "asztalhoz". Közöltem vele, hogy ha én kifele fizetni fogok, csakis úgy fogok, hogy ott eszem végig a 2 órámat, ahol akarom, főleg, hogy bele se kezdünk és már nem csak a nagydarab hölgy zaklatott minket, hanem a staff is.

Múltkor volt egy orangeways ügyfél, akik légkondicionált Mercedes buszt kaptak, amikor ottfelejtették őket Prágában. Emiliáé viszont annyira szakadt buszt kaptak, ami 3,5 óra késéssel érkezett meg hajnalban:

Augusztus harmadikán Prágából szerettem volna hazatérni az este 11 órai járattal. Megjegyzem az odaúton semmi baj sem volt, pontosan érkezett a busz Népligetbe és időben érkezett Prágába. Tehát 11 előtt kivonultam a kocsiálláshoz, elmúlt 11 óra, a busz sehol, aztán éjfél is, még mindig semmi. Egyedül fiatal lányként ez annyira nem szórakozatott, egy nagyon kedves magyar pár volt a közelemben, így egy kicsit kevésbé volt félelmetes a pályaudvaron, ahol csak mi, az Ow utasai ücsörögtünk, magyarok és külföldiek egyaránt. A pályaudvar személyzete akkurátusan zavarta el az alvó hajléktalanokat a padokról, tőlünk csak annyit kérdezett: Orangeways? Az ügyfélszolgálaton nem vették fel a telefont. A bizonytalan wifibe kapaszkodva végigböngésztem a reggeli járatokat, a vonatot, de sehol nem volt szabad hely, úgyhogy kezdtem kissé kétsegbe esni, ami teljesen érthető, joghallgatóként elég vádirattal találkoztam már, amiben szerepelnek a fiatal-lány-éjszaka-egyedül kulcsszavak, így amikor már ismerősöket hívtam az éjszaka közepén, hogy kocsival értem jönnének-e, 3 és fél órás késéssel, kettő óra harminc körül megérkezett a busz.

Éváék belefutottak egy kuponos hotelnek látszó szakadt putriba:

Aug. 15-17-ig voltunk Cserszegtomajon a Hotel Hévíz Superiorban az önök ajánlatával: "Álomnyár, Hévíz! 3 nap/2 éjszaka 2 fő részére all inclusive light ellátással 29.800 Ft-ért a Hotel Hévíz Superior jóvoltából". Sajnos az elvárttól igen távol állt a szolgáltatások színvonala, főképpen az árak pozicionálását illetőleg voltak meglepő dolgok. Én szerencsére utánanéztem a feláraknak, így nem ért meglepetés, hogy majdnem még egyszer annyit kellett fizetnünk a helyszínen, mint magáért a kuponért, de többekel is beszéltem, akik ugyanezzel a konstrukcióval voltak akkor nyaralni ott, és meglepetésként érte őket, hogy mi mindenért számoltak még fel plusz pénzt.

Úgy látszik hiába koptatjuk a billentyűzetet már 8 éve, ha még mindig vannak emberek, akik azt hiszik, hogy a Magyar Posta arra van, hogy a jelöletlen szirszarjaikat borítékba tuszkolva elvigye A-ból B-be. Tessék fizetni a szolgáltatásért és máris lehet interneten nyomon követni.

A Magyar Posta korábban már ajánlott küldeményeimet is eltette, amiért egy fillér kártérítést sem fizettek, arrogáns, modortalan válaszokkal kis túlzással az édes szülőmbe küldtek. Most szépen, udvariasan írtam nekik, ezért szépen, udvariasan röhögtek ki azzal a csomaggal, amiben a testvéremnek küldtem volna 1-2 dolgot.