Hétfő posztunkra 2 reakció is érkezett. Na egyik sem a MÁV-tól, hanem két egymástól független Pétertől, akik szintén a Split-Budapest vonaton ültek illetve álltak augusztus 1-én. Duplán eladott jegyek, lezárt átjárók, használhatatlan wc, lemaradt utasok. Újabb pikáns részletek arról, milyen 10 órán át a folyosón csapatni. Lehet, hogy tényleg úgy van, hogy vonattal keletre, délre ne megyünk? (És ez nem én bölcsességem, hanem a kalauzé.)

Első Péter beszámolója:

Tisztelt Homár!

A Homárt olvasva láttam, megelőztek a Split-i vonattal kapcsolatban. Mi is ugyanezen a vonaton utaztunk oda-vissza, ugyanebben az időpontban. Néhány kiegészítésem azért lenne:

- Lilla szerint odaúton nem volt probléma. De volt, ugyanis egyáltalán nem működött a légjavító berendezés (úgy tudom, a vonaton nem légkondi van), a vonaton a folyosón teleablak volt, tehát nem lehúzható, a fülkeablak kb. 1/5-e volt nyitható. Ezért már induláskor!! közel 40 fok volt a fülkékben és a folyosón is.
- Már Split felé is annyian voltak a vonaton, hogy sokan a folyosón feküdtek a fülkék előtt.

- Split-ből visszafelé ugyanígy használhatatlan volt a légjavító, hiába kapcsolták be, egyáltalán nem volt érezhető a hatása!
- A tömeg visszafelé valóban brutális volt, a folyosó teljesen tele utasokkal, a 6 fős fülkékben pedig 8-an, 10-en voltak összenyomva, plusz a folyosón fekvő emberek csomagjai.
- A vonatot már Split-ből nem lett volna szabad elindítani, nem igaz, hogy leghamarabb csak Zágrábban lehetett csak ráakasztani egy vagont. A horvát kalauz lerázott magáról minden felelősséget, induláskor átnézte a jegyeket, többé nem is láttuk.
- A visszaúton a WC gyakorlatilag nem volt használható, a dohányosok pedig nem bírták ki,
ott dohányoztak, ahol csak tudtak.
- Nemcsak az a probléma, hogy többször eladtak egy ülőhelyet, hanem az, hogy nem létező ülőhelyekre is adtak helyjegyet!!! (pl. a 48-as ülésre úgy, hogy csak 41-46-ig van számozott ülés).

Vonattal Keletre, Délre ne menjünk, ezt mondta a jegyvizsgáló is...

Üdv:
Péter és nem Tamás!

Második Péter beszámolója:

Kedves olvasók!

A kommenteket olvasva döntöttem úgy (felháborodásomban), hogy kiegészíteném a Lilla által leírtakat pár színes adalékkal (nekem is volt szerencsém a vonaton tölteni az említett éjszakát). Sajnos a hozzászólók jó részének megnyilvánulásából jól látható, hogy miért tart ott a magyar társadalom, ahol tart. Szinte tapsolnak egyesek mások szivatásának és nyilvánvalóan a sérelem elszenvedőjét teszik meg hibásnak olcsó Józsinak meg egyebeknek. Társadalmi szolidaritásból elégtelen. Kiegészítésemet különösen ajánlanám figyelmébe (a teljesség igénye nélkül) neves-becsek “uraaam”, “Bombaló” vagy “dr. phil. Sün” kollegáknak, de azok is figyeljenek (és szégyelljék el magukat), akik hozzájuk hasonlóan gondolkodnak.

Szóval az úgy volt, hogy a Splitből induló N kocsis vonaton (N=6-8, nem tudom) árválkodott hátul a 421-es vagon, az egyetlen ülőkocsi. Amint betolták a vagont, már szálltak is fel az emberek. Kb 1 percbe telt, hogy kibukjon a dolog: egyre több embertől halottuk, hogy ülnek a helyükön, de nemám csak úgy, hanem helyjeggyel! A 6 személyes fülkébe, ahova szólt a jegyem 10 eladott helyjegyet saját szememmel láttam (valószínűleg a maradék 2 is meglett volna, csak nem tudták elverekedni magukat a fülkéig), de természetesen biztosan mi tévedünk, akik átélték és mi vagyünk a hülyék! Ja, nem! Sajnos volt szerencsém lefényképezni az ütköző jegyeinket, szóval bukta kedves mindent jobban tudó fórumtársak (és valószínűleg a kalauznak sem véletlenül kellett ráírnia majdnem mindenkinek a helyjegyére, hogy többszörösen eladva).

Valaki megkérdőjelezte azt is, hogy a vonat reggel 3-kor volt Zágrábban és hogy tömeg akart felszállni. Nos kedves “barátom”, igazad van. Addigra már vagy 1 órát késtünk, inkább 4 volt, de a tömeg nem hiányzott (lásd csatolt képek). Csak érzékeltetésképp, a WC tele volt csomagokkal és minden fülkében a padlón is feküdtek az emberek. Természetesen valószínűleg a fényképezőgép hallucinált és nem voltak a peronon emberek, szórakozásból írt a poszoló a homárra.

Visszakanyarodva az elejére, Már Splitben az indulás előtt úgy nézett ki a vonat, hogy a WC-ig a folyosón fekvő (gyk. helyjeggyel rendelkező) embereken és táskáikon kellett átmászni, a WC-ben csomagok álltak és még a két vasúti kocsi közti fém átjárót is csomagok és emberek töltötték meg A peron meg úgy nézett ki, hogy a vonatra fel nem férő duplán eladott helyjeggyel rendelkező emberek kétségbeesetten szaladgáltak a kocsi első és hátsó ajtaja között.

Látva a nagy tömeget a gondos horvát (vagy magyar?) vasutasok a hálókocsiba átvezető vagonok közötti ajtót a biztonság kedvéért még le is lakatolták, nem csak azzal a kulcsos tipikus vonatos zárral zárták le.

A felháborító dolog nem az, hogy a horvátok vagy a magyarok (ki tudja melyik fél hibájából) duplán adták el a helyjegyeket, hanem ennek a problémának a kezelése. Normál esetben, ha hibázik valaki, akkor elnézést kér és megpróbálja helyrehozni. Itt nem ez történt. A vasutasok mondhatom, hogy magasról tettek az egészre. A hozzáállást a “hibáztam, bocsánat, hogyan segíthetek?” helyett inkább azzal tudnám jellemezni, hogy “lehet, hogy hibáztam, igaz, hogy megszívtátok, de azért leszarom és kuss!”.

Ahelyett, hogy valaki villámgyorsan kerített volna egy másik vagont vagy felmérte volna a helyzet súlyosságát és a többi kocsi folyosólyára beengedte volna az embereket, a vonat belakatolva, marhavagonként teletömve indult el, a peronon fehér zsebkendővel integethettek neki a fel nem fért, de érvényes helyjeggyel rendelkező utasok. 1-2 óra és a víz is elfogyott a WC-ből, de ezen nem csodálkozom (elfelejtették utántölteni).

Szépen haladt a vonat és minden állomáson újabb emberek próbáltak felszállni (köztük helyjegyesek is), akiket nemes egyszerűséggel otthagytunk. Volt aki felszállt letről az egyik háló folyosójára, na őt gyorsan leszedté a kalauzok. A fel nem engedett emberek kétségbeesésükben a lábukat a vonat lépcsőjéte tették (nem engedve záródni az ajtót) és így tárgyaltak a helyi állomás alkalmazottjával, hogy engedjék már be őket a másik vagon folyosójára.

Épp ekkor próbáltam wc-re kommandózni, ezért tudom (mielőtt a mindentudók belekötnének). Nem túl kedves szóváltásba is kerültem az említett vasutassal, aki mindőssze annyit tudott mondani, hogy nem az ő hiábja, nem tud mit csinálni, nem tudja kinyitni a másik vagont, nincsen pótvagon, egyébként is ez máv vonat, úgyhogy beszéljem meg velük. Egy óvatlan pillanatban, amikor a lent várakozók levették a lábukat a lépcsőről kicsit, gyorsan fütyült és elküldte a vonatot a lent állók nagynagy örömére (1 marhavagon és legaláb 6 üres folyosós kocsi gördült ki).

Kapva a javaslaton felhívtam a MÁV-ot a vonatról és vázoltam nekik, hogy mi a módi a vonaton és hogy sürgősen szerváljanak egy másik vagont vagy utasítsák a háló kalauzt a folyosók megnyitására. A vonal túlfelén a kedves úriember közölte, hogy hát ő nagyon együttérez meg minden, de ő sajnos semmi módon nem tud kapcsolatba lépni a kalauzokkal (wtf?). Jólvan, akkor szóljanak a mozdonyvezetőnek. Azt sem tudják természetesen elérni. Jó, akkor szóljanak a következő állomásnak. Sajnos nem tudok mit tenni…..Nos kb. ez a hozzáállás jellemezte a máv-ot is az ügyben, szóval messze nem csak a horvátokat kell szidni.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Kb. 4-kor begurultunk Zágrábba (ekkor már a wc elérhetetlen volt az 1-1 állomáson bepaszírozott emberek miatt), ahol vagy 60 embert próbáltak beterelni a fényképen látható telítettségű vagonba. Itt is megvolt a kocsi elejéről végére és vissza terelés, még jött volna fel a kaller a vagonba, hogy hát biztosan nincsen-e hely (bizonyára viccből utaznak kb. a wc-ben is). Feltehetően lincsközeli hangulat alakulhatott ki és valószínűleg pár helyi kiverhette a balhét, mert kb fél órás huzavona után hoztak egy új kocsit a vonat végére, de persze ez csak arra volt elég, hogy a peronról felszálljanak, a 421-es kocsi zsúfoltságán nem sokat enyhített (sőt, semmit).

Míg az állomáson álltunk, ismét felhívtam a MÁV-ot, ahol ismét a kedves úr fogadta a hívásomat. Ez még a kocsi felcsatolása előtt volt (kb 10-20 perccel). Elmondtam neki, hogy mit látok épp Zágrábban a peronon és hogy itt lincselés lesz. Ismét elmondta, hgy ő nem tud tenni semmit, senkit nem ér el stb stb… Figyelmeztettem, hogy ebből botrány lesz és hogy a Keletit készítsék fel a reklamálók özönére. Azt is jeleztem, hogy a szituáció kulturált kezelése úgy nézne ki, hogy a Keletiben kapásból, kérdés nélkül váltják vissza a jegyeket mindenféle papírmunka kényszerítése nélkül (amit mondjuk egy átszálló külföldinek esélye sincsen elvégezni).

Természetesen mikor beértünk, a szokásos panaszirodába kellett menni, ahol a kezünkbe nyomtak egy papírnyomtatványt, amin a késés (több, mint 120 perc) miatt igényelhetjük vissza a menetjegy árának a felét (amit becsesen majd elbírálnak 30 napon belül). Tökéletes példája annak, hogy egy szolgáltató szándékos adminisztrációs akadályokkal megnehezíti az ügyfelek sérelmeinek a kompenzációját.

Végül a magyar határon kapott a vonat még pár vagont és ezután (röpke 10 órával az indulás után) már lehett levegőt venni, nem kellett a folyosón dohányzók füstjét szívni és széken lehetett ülni a föld és táskák helyett (ollé). Kérdem én, mi tartott ezen 10 órát???

És nem lehet a Szigetre fogni a dolgot. A zágrábban felszállók egy része lehet, hogy szigetelő volt, de már Splittől otthagytunk embereket, az ottani felszállók pedig turisták voltak (szépszámmal magyarok). Egyébként a határellenőrzéskor a rendőrök elejtett szavaiból arra következtettünk, hogy ez a marhavagon effekt eléggé tipikus. Ez szégyen, az országimázs rombolásának tökéletes példája (még ha máskor nem is a helyjegyek sokszorosan eladása a probléma). A fülkémben levő angolok Indiához hasonlították a helyzetet...

Azt meg csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy több 100 ember alapvető emberi méltósághoz való jogt tiporták két lábbal, amikor belakatoltak minket egy marhavagonba. Remélem így már minden világos és a hitetlenkedők is észlelik a problémát, ami nem az utasokban van.

Üdvözlettel,

Peter