A ki nem fizetett rendszergazdák és nyelvtanárok ügye nem kimondottan fogyasztóvédelmi kérdés, de levélírónk gyönyörűen vezeti le, hogy a kisemmizett, idegbajos és a cégtől menekülő tanárok ügye hogyan csapódik le végül úgyis a tanfolyamokra beiratkozókon. 

Tavaly novemberben jelentkeztem egy internetes hirdetésen keresztül angoltanári állásra a Ring nyelviskolához. Végzős egyetemistaként gondoltam kipróbálom magam nyelvtanárként, a sok elfuserált ’diákmunka’ után.

Az úgynevezett állásinterjú gyakorlatilag abból állt, hogy megkérdezték, milyen nyelvvizsgáim vannak, tanítottam-e már és, hogy mikor érnék rá órákat tartani? Se angol nyelvű elbeszélgetés nem volt, se próbaórát nem kellett tartani, se nyelvvizsga-bizonyítványt vagy bármilyen képzettséget bizonyító iratot bemutatni. Így bíztak rám a lakossági tanfolyamok keretén belül egy kezdő és egy középhaladó csoportot, valamint egy magántanítványt, akiről azt állították, hogy tanulási nehézségekkel küzd.

Természetesen mindez gyanús volt, de gondoltam egy próbát megér, úgysem dolgoztam még hivatalosan nyelvtanárként, és hátha csak a „HR-esek” ilyen ügyefogyottak, hogy felvennék az utolsó hülyét is, aki álláshirdetésben foglalt elvárásokat becsületesen elbégeti.

A megbízásos szerződést az első munkanapomon az első megtartandó órám előtt pár perccel íratták alá velem. A szerződésben szó sem esett a bérszámfejtés mikéntjéről. Itt még mindig naivan/ostobán és elnézően tartottam azt az álláspontomat, hogy ez pusztán a szervezőképességük hiányossága, de semmi gond, végre olyan munkát csinálhatok, amit majd élvezek is.

Valóban, tanítani remek dolog volt, bár nyelviskola szervezése és felszereltsége gyakorta keresztbe tett nekem: az előírt tankönyvet sem nekem, sem a diákoknak nem tudták biztosítani, fénymásolni, nyomtatni nem lehetett. Oktatási segédanyagként kiszáradt filctollakat adtak a tábláikhoz és egy magnót, aminek szintén semmi hasznát nem vettem, mert a kölcsönözhető hanganyagok között egy sem volt, ami az általam tartott tanfolyamokhoz kapcsolódott volna. Az is előfordult, hogy a teljesen kezdő csoportba a tanfolyam háromnegyedénél bejelentés nélkül új diák érkezett, aki csak pislogott, mint hal a szatyorban. Egy ilyen helyzetben a tanárnak két tanfolyamot kell vezetnie egy csoportban, aminek végén az új diák a tanár hozzáállásától függően kezdheti elölről az egészet, vagy továbbjut a következő szintre valamilyen hevenyészett tudással.

Ahhoz, hogy lezáruljon egy tanfolyam, legalább egy témazáró tesztet meg kellett íratnom a diákokkal. Mikor az egyik ügyintézőnél utána érdeklődtem, pontosan milyen kritériumoknak kell, hogy megfeleljen a dolgozat, csak annyit mondott, elég, ha íratok egy tíz szavas szódolgozatot. Tíz szó tudása valóban tökéletesen lefed egy körülbelül harminc órán át oktatott tananyagot, annak minden nyelvtani, stiláris, kulturális, miegyéb vonatkozásaival egyetemben.

Mindezzel az otromba nemtörődömséggel úgy ahogy kibékültem, de a valódi gondok számomra akkor kezdődtek, amikor kiderült, hogy a nyelviskola, mint azt a „ring nyelviskola vélemény” google-találatai is kitűnően tanúsítják, nem igazán szeret fizetni. A megadott fizetési határidő után egy héttel bátorkodtam megkérdezni az egyik titkárnőt, hogy ugyan mi a helyzet a fizetéssel, amire az a válasz érkezett, hogy az iskolának több millió forintos kintlévősége van, majd ha ezeket behajtják, akkor érkezik a fizetés is, pontos dátumot nem tudni.

Az udvariasság határain belül bár, de csekélyke megértést tudtam tanúsítani a nyelviskola szomorú anyagi helyzetét illetően. Szó szót követett és végül kiderült, hogy a titkárnő szerint: mit tudom én, a nyikhaj kis szarházi, hogy milyen a nyelvoktatásban dolgozni, és biztos van más keresetem is és különben is takarodjak a picsába. Nehogy már nekem álljon feljebb, hogy a saját szerződésük szerint súlyos szerződésszegést követnek el azzal, hogy nem tartják be a fizetési határidőt.

Ezek után beszélgettem a fizetésekkel kapcsolatban egy-két ottani tanárral, akik valamilyen oknál fogva, már évek óta tanítottak náluk. Ők elmesélték, hogy előfordult már olyan, hogy akár fél évet is késett a fizetésük, de utána egyben megkapták az egészet. Egy ismerősöm pedig arról számolt be, hogy két évvel ezelőtt ő is dolgozott a Ringnél, akik össze-vissza bíztak rá csoportokat, részmunkaidőből teljes munkaidőbe került szerződésmódosítások nélkül és azóta is tartoznak neki félévi fizetésével.

Természetesen az igazi tanár hivatásként tekint a munkájára, de ez nem azt kell, hogy jelentse, hogy folyamatos anyagi bizonytalanságban éljen, kitéve az iskola gazdasági szeszélyeinek és megfélemlítéseinek. Értendő ez utóbbi alatt például az ügyintézők légből kapott fenyegetései vagy a szerződés kemény pénzügyi szankciókkal rémisztgető titoktartásról szóló passzusai.

Később megkerestem egy ügyvédet, akivel átbeszéltük a lehetőségeket és arra jutottam, hogy a leghatékonyabb megoldás ebben az esetben a fizetési meghagyásos eljárás lenne. Ennek költségei körülbelül egy tízesbe fájtak, de sokkal jobban megérte, mint malmozni és megvárni, amíg ők lépnek. A fizetési meghagyás egy elektronikus úton indított eljárás, amit, ha a tartozó fél elutasít, automatikusan perré fajul az ügy, ami a nyelviskolának sem éri meg. Szerencsére bevált a dolog és megtérítették az összes fizetésemet az ügyvédi költségekkel és a késedelmi kamattal együtt. Ehhez csupán egy féléves huzavonára volt szükség, aminek során a nyelviskola képviselői folyamatosan hárítottak, ferdítettek, igyekeztek kibújni a felelősség alól és hol diplomatikusan, hol pofátlanul, de rendületlenül hülyének néztek.

Ennek a hozzáállásnak az árát pedig nem csak a tanárok, de a diákok is megfizetik. Mivel a tanárok nagy része az első adandó alkalommal otthagyja a nyelviskolát, amint rájön turpisságra, ezért nincsen folyamatosság a tanfolyamok szintjei között. A diákok megszoknak, talán meg is kedvelnek egy tanárt, majd hónapokat kell várni a következő tanfolyam kezdetéig, amíg kerítenek egy újabb balfácánt, aki akármit állíthat magáról, azt az állásinterjún készséggel elhiszik neki. Ezek után az új tanár teljesen más módszerekkel és attitűddel folytatja az eddig elkezdett munkát. A tanfolyam alacsony díja rendkívül csábító, de az összecsapott HR-es munka, a tanfolyamok szervezetlensége, az oktatási segédanyagok hiánya, az ügyintézők sumákolása, a folyamatos tanárcserék megeszik a minőséget az utolsó morzsáig.

Update:

A HVG itt arról számol be, hogy nem csak a lakossági, hanem a TÁMOP-os tanfolyamokat tartó tanárok is hasonlóképpen megjárták a Ring-gel.