Leírva persze egyszerűnek tűnik, de sok türelem és kitartás kellett az évekkel ezelőtt kezdődött ügy lezárásához. A tanulságok attól még a szokásosak: mindig olvasni és írni. No meg persze befizetni, ami jogos.

Tisztelt Homár! 

Intrum Justitia Zrt.-vel kapcsolatos az alábbi történetem, okulásul szolgál minden követeléskezelővel kapcsolatban:

Ne ijedjünk meg a fenyegetéseiktől 

Történetem az őskorban kezdődik: 2007-ben visszamondtam egy telefon előfizetést a T-Mobile-nál. Mint utólag kiderült a hűségidő lejárta előtt. Emiatt keletkezett egy kötbér tartozásom (80 eFt), amelyről 2012-ig fogalmam sem volt. Lévén egyetlen egyenlegközlő levelet nem kaptam tőlük. Az első „értesítő” 2012 év végén érkezett, de már az Intrum Justitia Zrt-től, mely szerint a T-Mobile rájuk engedményezte a követelést.

Elkezdődött a kálvária. Majd 2013. augusztusában jött a MOKK-tól egy fizetési meghagyás, immáron 116 eFt-ra duzzadt tartozásról, melyet átadtak végrehajtásra. Ekkor az Intrumtól kértem egy részletfizetést, mert egy összegben ezt kifizetni nem tudtam, de nem is akartam. Nem vitattam a tartozást sem. Az hogy ez egy kötbér, csak tippelni tudtam, ugyanis az Intrumnak fogalma sem volt arról , hogy milyen tartozást takar az általuk megvásárolt követelés. Telefonon kezdtem a velük való kommunikálást, majd váltottam írásra jó atyám tanítása szerint: Szó elszáll, írás megmarad. Mint utólag kiderült ezt azért nagyon jól tettem.

Október 25-én vettem át az egy oldalas részletfizetési „megállapodás”-nak sosem mondható irományukat. Az egész ügyemet elintézték kb 3 sorban, 2013. október 31-től 2014. augusztus 31-ig kell kifizetnem az általuk nyilvántartott 116 valamennyi összeget. Kedves Intrumosok kb. 5 számot képtelenek a matematika szabályainak megfelelően összeadni. Így pontos összeget „csak” a 11 havi részletek összegéből tudtam következtetni, (összeadásos módszerrel) ami a közelébe sem ért az általuk részletezett, összeadott tartozással.

Ment a törlesztés havi rendszerességgel, sőt az első tételt mindjárt sikerült 2x is elutalnom., mikoris április hónapban kimaradt egy részlet. Gondolván, h.úgyis túlfizetésben vagyok, nem foglalkoztam az üggyel. Májusban folyt.köv. a törlesztés, ugyanúgy mint régebb. Majd június végén, közeledve a végső határidőhöz és itt ütközött ki már a könyvelői múltam is, kértem tőlük folyószámlát, hogy mégis hogyan állok. Na és itt jött a nyakleves: ja ők már nem tudnak adni folyószámlát, mivel elmaradtam egy részlettel ők átadták a cuccosomat végrehajtónak. Kérdem én: oszt engem mikor óhajtottak volna erről tájékoztatni??? Na erre már nem jött válasz, némi vitatkozás után közölte a tisztelt ügyintéző hölgy h. megérdeklődte főnökénél fizessem tovább a részleteket és minden rendben lesz.

Előjött ismét atyai intésem: szó elszáll….. Így hát írásba foglaltam panaszomat a tájékoztatás hiánya, a kérésem semmibevétele, valamint akkor kezdjünk is neki, hogy mennyi is az az annyi? Válasz jó egy hónap távlatában érkezett (közben ugye 2 törlesztő rész ismételten befizetésre került, hisz az ügyintéző azt mondta fizessem tovább a részleteket) melyben ismételten olyan összegeket tűntettek fel amelyeket nem lehetett beazonosítani. 9 havi részlet befizetése után még mindig nyilvántartottak kb. 75 eFt-ot. Erre már ügyvéddel közösen írtunk vissza, hogy az összeget nem fogadom el követelésként, és újfent kértem nyilvántartással támassza alá az eddig befizetéseimet.

Július közepén jött tőlük az utolsó levél, amelyben ugyanezt az egyösszegben közölt 75 eFt tartozást mutatják ki, de részletes elszámolást képtelenek voltak küldeni. Eljött az augusztus és kifizetésre került az utolsó részlet is. Nyugodtan ültem a babérjaimon amikor is novemberben a tisztelt végrehajtó küldte ki „szerény” kis levélkéjét, ebben ismételten 110 eFt tartozást óhajtana rajtam behajtani. Kérdeztem tőle, hogy mégis mire föl, hisz a teljes összeg augusztus 31-ig kifizetésre került. Az Intrum „elfelejtette” lejelenteni a végrehajtó felé eme befizetéseket.

Odáig fajult a levelezésünk végrehajtóval, hogy ezév februárjában beadtam bíróságra az egész ügyemet, mindent bizonylatokkal alátámasztva. A bíróságra rajtam kívül T. Intrum egyetlenegy tárgyalásra még csak a fullajtárjait sem küldte el. 3 „tárgyalás” és 1 ítélet hirdetés után a bíróság meghozta ítéletét: jogszerűtlen volt az Intrum végrehajtási procedúrája, hisz a köztem és az Intrum közötti részletfizetési „megállapodás” felülírta a végrehajtást. A részletfizetést pedig egyik fél sem mondta fel.

Ha kellően odafigyelő „jogászok” és „végrehajtók” lennének ma Magyarországon, akkor sok felesleges levéltől, idegeskedéstől, a bíróságok „feltartásától” kíméltük volna meg magunkat. Summa summárum: én ugyan megfizettem a tartozásomat, de azért az Intrum sem rajtam gazdagodott meg. Fizethette a perköltséget ki a számomra, illetve fizethette a végrehajtó által felszámított díjat.

Fenti írásommal csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy az Intrum Justitia Zrt. „csak” követeléskezelő, és nem szabad az ilyen-olyan jogászos megfogalmazásokkal teletűzdelt levelüktől megijedni. Ha nem jogos amit ők állítanak igenis a bíróság irányába kell fordulni. Azért van még igazság Magyarországon.

Üdv.

Andrea