Kevés bosszantóbb dolog van annál, mint amikor az ember tudja, hogy jog szerint igaza van, mégsem tudja azonnal érvényesíteni az akaratát, mondjuk nem bír az istennek se kipaterolni valakit a frissen vásárolt lakásából. Az meg naná, hogy idegállapotba hozza, ha elképzeli, ahogy a kakukktermészetű egyén lábfelrakva kábeltévézik vidáman, míg ő papírokkal rohangálva próbálja helyrebillenteni a kizökkent világot. A kérdés viszont az, hogy jogszerű-e, hogy a UPC tőle követeli a rengeteg iratot, ahelyett, hogy végetvetne a mókának végre.

Kedves Homár!

Vettem egy ingatlant, amiben egy szívességi lakáshasználó lakik és még az előző tulajdonos "állítólag" megengedte neki, hogy saját nevére kábeltTV szolgáltatást kössön. Úgy volt, hogy a lakáshasználó egy adott időpontig kiköltözik, de ezt nem tette meg. A szívességi lakáshasználatot írásban felmondtam és kértem az UPC-t, hogy szüntessék meg a szolgáltatást az ingatlanomban, mert én arra soha nem adtam engedélyt. Erre a csodálatos szolgáltató arra hivatkozva, hogy a szerződés megkötésekor minden jogilag rendben volt és a lakáshasználó fizeti a számlákat, én igazoljam, hogy már nincs joga ott lakni.

Rossz szomszédság török átok, a rossz bérlőre meg nincsenek is szavak, nem beszélve a kirakhatatlan bérlőről, aki minden tulajdonos rémálma. Nem fizet? Lelakja a kecót? Folyamatosan feszkózik a szomszédokkal? Gyanús elemek járnak hozzá? Ezeknek töredéke is elég ahhoz, hogy az ember meg akarjon szabadulni a lakójától. A jelenlegi törvények alapján azonban ez nem is olyan egyszerű, így aztán az a legjobb, ha a szerződéskötés előtt sikerül valahogy kiszűrni a tisztességtelen jelentkezőket. Az ember azt gondolná, ha nem a sarki kisboltba kiragasztott cetlivel keresi az emberét, hanem ingatlanközvetítőn keresztül, akkor az ad erre némi garanciát. Hát nem.

Tisztelt Tékozló Homár!

Talán érdeklődve fogadják az én estemet is amelyben az ingatlan piac egy kényes területe érintett. Nagyon röviden sajnos nem tudtam összefoglalni, mert kicsit összetett a történet, ezért előre is elnézést kérek.

Tehát úgy kezdődik, hogy befektetésnek vásárolt szép, új lakásomat szerettem volna kiadni. Az adás- vételnél az ingatlan közvetítő rögtön ajánlotta is magát, mondván, hogy bérbe adással is foglalkoznak és hogy ezt az ingatlant könnyen és gyorsan ki lehet adni. Mivel nekem nehézkes lett volna az érdeklődőkkel foglalkoznom, éltem az alkalommal. Az ingatlanos irodával, aki az Otthon Centrum budaörsi irodája volt, szabályos szerződést kötöttünk, amely az iroda standard sémáját követte.

Itt rögtön megjegyzem, hogy ebben a sémában valóban nincs utalás arra, hogy garanciát vállalnának a kiközvetíttet ügyfélre (önmagában már ez is elég érdekes, azt jelenti lehet rosszul dolgozni, sőt nagyon rosszul is, nem probléma). Mindenesetre két napon belül, találtak 3 érdeklődőt, ebből egy maradt. Ajánlották, mondták, hogy szimpatikus stb. majd segédkeztek a szerződéskötés körül (csak logisztikát). Mindezért elkértek 420 000 Ft-tot, nem lehetett több az egész, mint 8-12 munkaóra, meg némi infrastruktúra használat.

"Fogalmam sincs a szabályozásról, de valahogy van egy olyan érzésem, hogy aki ingatlant KERES, az ugyan ne fizessen már az ingatlan közvetítőnek a szolgáltatásért..." - hát a szabályozást mi sem tudtuk, csak azt, hogy általában tényleg az eladótól, bérbeadótól vonják a díjat, úgyhogy megkérdeztük.

Tisztelt Homár!

Meglepő dologgal találkoztam, és igazából nem is tudom, mennyire általános ez az eljárási mód, de engem minimum arra sarkallt, hogy írjak, és semmiképpen ne vegyem fel többé a kapcsolatot ezzel az ingatlanossal, nekem ez csalás gyanús...

Nos. Éppen albérletet kerestem, és az Otthontérképen találtam egy remeknek tűnő hirdetést. A hirdetés melletti kapcsolattartó telefonszámot felhívtam, nem vették fel, nem hívtak vissza. Viszont kaptam egy érdekes SMS-t:

Beköltözni egy albérletbe 2 hónapra szerződés nélkül, ahol már az első telefon után változnak a feltételek, szexmasszázzsal nyomaszt a főbérlő rokona és nem kapsz kulcsot a szobádhoz??? Ember!!! (Ne nagyon bántsuk a posztert azért, nyilvánvalóan van elég baja.)

És igen, ez már a hétvégi.

Sziasztok!

Egy elég sajátos albérleti kálváriáról szeretnék beszámolni Nektek. Aztán majd Ti eldöntitek, hogy van-e elég jó és elég tanulságosan elrettentő, hogy kikerüljön hozzátok...

Ide s tova: 1 hónappal ez előtt albérletet kerestem. Gyorsan. Az előző albérletemben lejárt a szerződésem és másikra volt szükségem, mert az ott eltöltött 10 hónap elég volt ahhoz, hogy ne akarjam tovább hosszabbítani. Szóval, elkezdtem albérlet után vadászni. Gazdag nem vagyok, sok pénzem nincs erre, így 45 - 50. ezer körüliek között keresgéltem. (Félelmetes, hogy milyeneket kínálnak ennyiért...)

Naiv albérlő nem gondolta volna, hogy kiköltözés után nem fogja visszakapni 60 ezer forintos kaucióját. Alap, hogy mindig előre tisztázni kell, hogy ha nem tervezi a tulaj visszaadni, akkor bizony lelakják. Itt ilyesmi nem történt, sőt, a tulajdonos az előző lakótárstól még a szerződést is elkérte kamu szöveggel, majd eltüntette, így ő 120 ezret bukott. Fizetési meghagyással 13 ezret lehetett csak bevasalni rajta, perelni kétesélyes és Nyíregyházára kellene járni:

Albérletek terén sokfelé olvashatók visszaélések a tulajdonosok és az albérlők részéről is. Az én példám (pontosabban: a mi példánk) kaucióvisszafizetéssel kapcsolatos, és ebben az albérletben ezzel a tulajdonossal nem én voltam az egyetlen, akinek problémája volt: a kaució az ember saját pénztárcájában nagy összegnek számíthat, de ha valaki ezt jogi úton szeretné visszakapni, akkor az a költségek mellett eltörpül. Pontosan ez az, amire sok lakástulajdonos alapozhat, amikor úgy dönt, hogy nem fizet: a vele járó kellemetlenségek miatt úgyse jár utána az ember.

Az én lakásbérleti szerződésem még 2010-ben lett megkötve: a kaució csak minimum egy évi ottlakás után jár vissza, az összeg viszonylag kicsi: 40000 Ft. Ahogy más lakótársak, úgy én is azt gondoltam a bérleti viszonynak közel a végéig, hogy a tulajdonos megnyerő modorával adva van a jó atmoszféra mellett a korrektség is. Mindemellett persze magam is láttam, hogy tényleg voltak olyan lakótársak is (nem is kevés), akik egy éven belül költöztek el vagy voltak egyéb fizetési problémák, ezért nem járt vissza nekik semmi a kaucióból. (Pont az ilyen történetek mögött könnyebb volt a tulajdonosnak „elbújtatnia” egy-két síbolást is a bennmaradt lakók előtt, így előttem is. Mindemellett bőven volt, akinek visszaadta a pénzt, eloszlatva a gyanút maga körül: lám, ő korrekt volt, tehát visszakapta. Úgy gondoljuk, hogy a vissza-nem-fizetésből adódó „lehetőségeket” kb. akkor kezdte el „kiaknázni” másoknál, amikor én már egy éve ott laktam, és ezekről bővebben már a kiköltözésem után tudtam meg részleteket.)

Attila Bécsben szeretett volna gyorsan albérletet találni, ez okozta a vesztét. Bár sorra észlelte a gyanús jeleket, csak meggyőzte magát, hogy kétszer is pénzt utaljon a őszinteségét bizonygató ismeretlennek.

Ausztriában szerettünk volna albérletet. Nem olyan régen találkoztam egy sráccal, aki pont munkaügyben ment ki Bécsbe, és ő jótanácsokkal látott el, hogy mikre figyeljek az albiválasztásnál; magánhirdetésre menjünk, az jelentősen  olcsóbb, magyartól nem feltétlen éri meg odakint bérelni, mert könnyen túlfizettet stb... Böngészgettem az osztrák honlapokat, és kijelöltem pár – jó ár/érték arányú – relatív nem rom lakást. Volt egy azonban, amely kifejezetten ideális volt, sőt! Pont abban a kerületben, ami meló szempontjából a legcélszerűbb lett volna, pont egy csendesebb mellékutcában, pont olcsón. Meg is örültem, közvetítettem az infot a barátaimnak, és írtam is egy emailt a hirdetőnek, hogy „Hello, ez a lakás tényleg ennyi? Vannak más költségek is? Mikor lehetne megnézni? Mikor lett felújítva?” stb., tehát ilyen általános kérdéseket tettem fel. Másnap jött is a válasz, és azzal együtt sajnos a szarszag is.