Tamás testközelből tapasztalja a Raiffeisen ügyfélszogálatának haláltusáját. Először egy idegennek kezdték küldeni a számlája pénzmozgásáról az értesítő sms-eket, és a devizaszámlanyitás is fájdalmas volt. Amikor élesben kiderült a tranzakciós adó és mindenféle egyéb díjak kalkulációja, megpróbálta felmondani az egészet, de inkább rádumálták egy másik konstrukcióra:

Szeretném megosztani veled lassan hónapok óta húzódó kálváriámat kedvenc bankommal, a Raiffeisennel kapcsolatban, akik minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy érezzem, nem csak engem, a pénzemet sem becsülik meg. Hosszú sztori lesz, aki nem szeret olvasni, lapozzon.

Történt még 2011 októberében, hogy valami átmeneti elmebajtól vezérelve kértem tőlük egy bankkártyát. Ezzel még nem is lett volna baj, már novemberre megérkezett, csodák csodájára még az aktiválás is sikerült (bedugtam az automatába, megadtam a pinem, megváltoztattam a pinem, kihúztam az automatából), és el is tudtam kezdeni használni. Az első meglepetés hó végén ért, amikor döbbenten láttam, hogy nagyjából 50 forintnyi mobil banking díjat terheltek rá a számlámra. Másnap be is baktattam a fiókba, hogy rákérdezzek, ez most micsoda. Hamar kiderült, hogy a kedves ügyintéző, aki kitöltötte a papírokat, önhatalmúlag úgy döntött, hogy én márpedig kérek minden vásárlás, készpénzfelvétel, miatököm után egy túlárazott sms-t tőlük, ennek örömére beírt a megfelelő mezőbe egy (ha jól emlékszem) 20-as telefonszámot. Soha életemben nem volt 20-as számom. Közöltem a hölggyel, hogy én ezt nem kértem, most sem kérem, lesznek szívesek ezt a hatalmas összeget jóváírni, és abbahagyni a személyes adataim kiszivárogtatását valami vadidegennek.

Naiv ügyfélnek használhatatlanná rongyosodott a bankkártyája, ezért bevitte cserélni a Raiffeisenhez. Ez egy olyan bénázáscunamit indított el, aminek még nem látszik a vége. Egy hét alatt odáig jutott, hogy az azóta  érkezett téves terheléseket (pl. megbüntették, mert nincs bankkártyája, kifizettették a pótkártyát) már jóváíratta, de kártya még mindig sehol:

A napokban támadt problémám a Raiffeisen Bankkal, de olyan, hogy ha nem velem történik, el sem hiszem hogy ennyire szerencsétlen lehet ma, Magyarországon egy kereskedelmi bank ügyintézése és problémakezelése. A fent említett banknál van egy bankszámlám, az ún. "Aktivitás" számlacsomagban (ez még később fontos lesz), amit azért választottam, mert megvan a szükséges havi beérkező összeg, és így nem kell kicsengetnem vásárlások után a tranzakciós sarcot, és nincs számlavezetési díj sem. A számlámhoz egy dombornyomott Mastercard kártya is tartozik, ezzel jó fogyasztó módjára vásárolgattam már évek óta. Történt azonban, hogy szépen lassan elkezdett szétesni a kártya, egészen konkrétan odáig fajult a dolog hogy rendesen darabok estek le a bankkártya rétegeiből, így viszonylag nehéz lett volna fizetni vele, mert hogy lassan elfogyott a kártya amit a terminálba kellett volna használni. Gondoltam semmi gond, elvégre egy 5000 forintos éves kártyadíj esetén (amit egyébként július hónap elején vontak le) ha nem bírok fizetni a kártyával (mert az olyan állapotba került a mindennapi használat során), biztosan kicserélik nekem. Július 30-án, kedden befáradtam a helyi Raiffeisen fiókba, előadtam a problémámat, amire az ügyintéző hölgy azt mondta, hogy igen, látja a kártyán hogy itt valami anyaghiba lesz, mert ennyire nem szabadna elhasználódnia. Sebaj, ilyenkor pótkártyát kérhetek, és mivel nem a saját hibámból történt a meghibásodás, természetesen nem kell érte plusz díjat fizetnem, az új kártyám péntek-hétfő környékén átvehető lesz a bankfiókban. A régit elkérte, majd egy ollóval kettévágta.

Naiv ügyfél nem nagyon foglalkozott vele, hogy a Raiffeisen hozzácsapott egymilliós hitelkeretet a számlájához. Viszont mivel ezt az első adandó alkalommal nem mondta le 2300 forintért, a következő levonás már 19800 forint vont a nem kért és nem használt, gyakorlatilag nem létező szolgáltatás után:

Sajnos csak ekezetek nelkul, gepem klaviaturaja egyelore keptelen megbirkozni a magyar abece rejtelmeivel... Tizen-egynehany eve vagyok huseges es jo Raiffeisen (tisztelt erdei korokben csak "Rafazol Bank"-kent emlegetett) ugyfel. Csodalatos CHF hitelemet mindig pontosan torlesztettem, hiszen fizetesem tetemes resze a naluk vezetett szamlara erkezett, s a fedezet mindig bosegesen rendelkezesre allt. Idom nagy reszet azonban kulfoldon toltom, igy a magyar bankszamlat az ottani kifizetesek rendezesere hasznalom csupan. "Kivalo ugyfelsegemet" a Bank tavaly azzal honoralta hogy soha nem kert es nem is hasznalt hitelkeretemet triplajara emelte junius vegen.

Eszter már hat éve visszafizette minden tartozását a Raiffeisennek, sőt, még a folyószámláját is megszüntette náluk, amint lehetett. A bank azonban nem hagyja ennyiben a szakítást: két évvel később újabb jelzálogot rakott volt ügyfelük ingatlanjára. Hogy miért, az újoncnak számító ügyintéző nem tudja, és nyilván ő az egyetlen alkalmazott a banknál, szóval még egy kis időbe és levelezgetésbe telik, mire kiderül a turpisság.

2004-ben jelzáloghitelt vettem fel a Raiffeisen Banktól, amit – a bank által is elismerten – 2005-ben maradéktalanul, kamattal, minden vacakkal együtt visszafizettem, ezt követően még a folyószámlámat is megszüntettem náluk.
Idén tulajdoni lapra lett szükségem, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a Raiffeisen Bank 2007-ben, tehát két évvel a visszafizetés után(!!!), ugyanannak a hitelnek a kapcsán ismét jelzálogot rakatott az ingatlanra!