Bár a magyaros vendégszeretet legendás, azért a Kis Valentino, Zimmer Feri és az Üvegtigris országában generációk szoktak hozzá, hogy megalázkodva kell a pulthoz járulni az ott dolgozók jóindulatában bízva. A lemosott virsliknek és a hozzájuk tartozó vendéglátós morálnak az elmúlt évtizedekben szerencsére leáldozott, a Balaton parton is egyre inkább a  profi vendáglátós hozzáállás és kézműves burger dívik. Az már csak csavar a dologban, hogy a megújult közegben még elképesztőbb, ha egy vendég a panaszára nem elnézés kérést kap, hanem egy GyereKi!GyereKi!! típusú invitálást. Természetesen megkeressük a bepanaszolt büfét is az ügyben.

Kedves Homár,

Az alábbi történet, két napja történt velem és a családommal. Talán megér egy megosztást.

Balatonlelle, Napfény Strand, Ádám Büfé:

Több fogást rendeltünk, saslikot, görögsalátát, palacsintákat és két Ádám hamburgert, illetve az italpultban üdítőket. A Hamburger hideg és elázott annak ellenére, hogy a hús égett volt. Ezt egy harapás kóstolás után a pultban elmondtam: "Hogy lehet az, hogy annak ellenére, hogy a hús meg van égve egy elázott és hideg hamburgert kaptam?" A válasz az volt, hogy nem lehet. Tovább vittem a gondolatot, ha szeretné nézze, meg, egy perce kaptam meg idehozom. A válasz nem kell, nem fogom megkóstolni. és biztos, hogy friss.

A hazai gasztroforradalom részeként az utóbbi években egymást érik a különféle akciókkal megünnepelt vendéglátós napok. Torkos ez, Falánk az csábítja a kis- és nagyobb pénzűeket, nem beszélve a Kézműves Minden Dolgok napjairól. Ezen a héten a fagyinak volt ilyenje, ami nyilvánvalóan extra terhelést jelentett a fagyizóknak meg a dolgozóiknak. Meg is lett az eredménye. Bár a fenti klasszikus óta tudjuk, hogy a fagyisok élete nem csak móka és kacagás, az is nyilvánvaló, hogy bármekkora is a nyomás, a nyugta és a visszajáró benyelése, meg a pronyó stílusú kommunikáció egyáltalán nem kúl. Rákérdezünk a sztorira a fagyizónál is.

Kedves Homár,

az alábbi esetet kérlek tegyétek közzé, hogy mindenki láthassa, hogyan verik át a Fagylalt napján az embereket, a gátlástalan fagyizó-tulajdonosok…

A Fagylalt napján 2 gyerkőccel a nagymama látogatás után megálltunk a XIV. kerület Telepes u. 35 alatti Pelikán fagyizóban, egy jó fagyit enni ha már a fagyi napja van… Nos, jó fagyit nem ettünk, de egy kellemetlen élménnyel/átveréssel gazdagabbak lettünk!

Meg kell jegyeznem, hogy a fagyizó elhelyezése „rendkívül szerencsés”, mivel egy iskolával szemben található. Ezért is, meg mert FÉLÁRON HIRDETTÉK a fagyit, egész szép sor alakult ki..

A fröccspaletta igen széles, de azért az emberek nagy többsége nem vegzálja a vendéglátósokat bivalycsókkal vagy maflással, hanem a legnépszerűbb kisfröccs, nagyfröccs, hosszúlépés szentháromságból rendel, ami azt is jelenti, hogy egy házmesterrel vagy viceházmesterrel már az örök különcködők is simán ki tudnak tűnni a tömegből. Olvasónk sem egy kőművessel vagy egy bakteranyóssal próbálkozott, mégis fröccselméleti vitába keveredett a Nagykörúton.

Kedves Homár!

Az alábbi történet szombaton esett meg velem az Ördög Körút sörözőben az Erzsébet körúton. Egy viszonylag nagy volumenű bulira készültünk a barátnőmmel, ezért szerettük volna az időt előtte egy csendes, olcsó helyen, beszélgetéssel eltölteni. Az Ördög Körút majdnem üres volt, nem volt üvöltő zene, és a 160 Ft-os folyóbor 30 Ft-os szódával pont ideálisnak tűnt egy rövid beszélgetéshez a buli előtt. Be is mentünk, egy szőke pultoslány kérdezte,hogy mit kérünk. Én egy kisfröccsöt kértem (1 deci bor, 1 deci szóda), a barátnőm egy hosszúlépést (1 deci bor, 2 deci szóda).

Én nem vagyok vendéglátós, de egyszerű földi halandó létemre is ismerem az alapvető fröccstípusokat. Kisfröccs, nagyfröccs, hosszúlépés, házmester, vice-házmester, idáig még nekem is megy, és soha nem tapasztaltam ezzel kapcsolatban problémát egyetlen vendéglátó egységben sem. Megkaptam az italomat, majd a számlát is: 350 Ft. Nem kenyerem a balhézás, gondoltam, kérdés nélkül a drágábbik borból kaptam, de nem tettem szóvá, ennyi pénzért nem éri meg jelenetet rendezni. A barátnőm is megkapta a hosszúlépését, plusz a számláját, amin 540 Ft állt. Itt már kezdtem gyanút fogni.

Öregmotoros a pesti nép etetésében a Nagyi palacsintázója, mely a Hattyú utcai korai bázisról kinőve mostanra hálózattá nőtte ki magát 6 helyszínnel. A netes vélemények alapján a fénykorán már rég túlvan, a terjeszkedés pedig rendesen odatett a minőségnek. (A képet az Ittjártam.hu-ról kölcsönöztük.)

Kedves Homár!

2017. 02 11-én este ellátogattunk a Szt. István krt-i újonnan nyílt Nagyi palacsintázójába. Az első benyomásunk a helyiségről, hideg, koszos, igénytelen, a bútorok, mind az asztal mind a pad mozog, az asztalon két tálca nem fér el egymással szemben, ez a legkisebb probléma. Az illemhely kritikán aluli. Az eladók nem tudnak semmit,pl. megkérdeztem a diós palacsinta igazi dióból van-e,vagy dejóból (diópótló magkeverék) nem tudták megmondani, mert  állítólag  készen jön a töltelék.

Mákos és a gesztenyés palacsinta hatalmas csalódás volt, a mákos egy meg nem állapítható sűrű zselé szerű massza amihez hozzá kevertek némi mákot, a gesztenyés  szó szerint egy folyós vizes állagú lé. Amikor rákérdeztem a mák töltelék állagára , első reakció az eladóktól, összenéztek értetlenül, majd közölték, hogy ez mák "krém", a krémhez semmi köze, a táblán sem krémként szerepel, ezek után a gesztenyést már meg sem kérdeztem. Cukrozott darált mákra számítottam.

A patinás hely a Léránt pince Badacsonyban, nagy kár, ha tényleg furkósbottal hadonászva kommunikálnak a vendéggel, az "Én nem fogok bocsánatot kérni egy nőtől" megközelítés meg nem bukolikus, hanem egyszerűen pronyó.

Természetesen megkérdezzük Lérántékat is az esetről.

Sziasztok,

Augusztus 27én párommal Badacsonyban töltöttük a napot. (én a pár férfi tagja vagyok) A nap második hosszúlépését a Léránt pince festői panorámájánál fogyasztottuk.

Hangulatunk addig volt csak jó, amíg a párom a mosdóból vissza nem jött, SÍRVA. Kiderült hogy egy látszólag ott dolgozó férfi gyakorlatilag követte őt egészen a WCig, és vállalhatatlan stílusban, ráförmedve utasította a WC ajtó becsukására. Ezt még, fasza csaj lévén, feldolgozta volna, de a mosdóból kifele, ugyanez az ember hasonlóan vállalhatatlan stílusban mint előtte, rámordult teljesen indokolatlanul “ugye a villanyt is képes lekapcsolni?!”

Az elmúlt évek gasztroforradalmához kapcsolódóan generációváltás is zajlik a hazai vendéglátós szakmában. Ennek kapcsán egyre inkább úgy tűnik, hogy a minőségi, igényes, kézműves és dizájn szavak mentén alapított új egységek általában fiatal, gyakran más szakmában már sikeres tulajdonosainak nemcsak különleges kávékat vagy isteni sütiket köszönhetünk, hanem a "mindent a vendégért" szemlélet leáldozását is. A vendégnek természetesen egyáltalán nincs mindig igaza. A sérelmek egy részénél ráadásul nagyon sok múlik a csak az adott pillanatban érzékelhető hangulatokon, gesztusokon, szóval az egyértelmű pronyóságokat leszámítva, csak a jóisten tudná megmondani egy esetről utólag, hogy jogos panasz vagy kekeckedés. De a feltűnően öntudatos, már-már pökhendi panaszkezelés nem biztos, hogy jó irány.

Kedves Homár!

Engedjétek meg, hogy én is megosszam veletek történetemet. A helyszín Szeged volt, pár héttel ezelőtt történt. A Süti nem Süti nevű helyre mentünk be a párommal és a 4 kg-os, végtelenül kedves kiskutyámmal. Rögtön jött is az intelem, kutyával ide nem lehet bejönni. A párom abban a pillanatban fogta a kutyát és kiment vele a bejárat elé.

Sokadik alkalommal bizonyosodik be, hogy abból semmi jó nem származik, ha egy vendéglátóhely maga kezeli a facebook-és egyéb közösségi felületeit. Mindenki - nem utolsó sorban maga a hely! - jobban jár, ha a cipész marad a kaptafájánál, a szakács főz, a barista kávét csinál, a pincér felszolgál, a tulajdonos tulajdonol, a social területeket meg jól ráhagyják egy kommunikációs szakemberre. Egy jónevű, magára és a róla kialakult képre igényes hely esetén legalább is. Tessék, ez is miért kellett most. Pedig elfogult vagyok, mert tökre szeretem a Gyradikot.

Ne szórakozz G-vel! avagy a görög visszavág

Történetünk egy esős vasárnapi napon kezdődik, amikor feleségemmel úgy döntöttünk, hogy görögös ételre éhezünk és azt nem otthonunkban, hanem egy kellemes beülős helyen, egy étteremben szeretnénk elfogyasztani. A neten keresgélve a Gyradiko nevű görög „tavernára” esett választásunk. Választásunk nagyban megalapozta, hogy a weblapjukon egy kellemes, kifejezetten igényes hely képe tetszelgett.

Érkezésünkkor láttuk, hogy valójában egy fa épületszerkezetekből épült, büfé jellegű étkezdébe jöttünk, ahol az ételért hosszasan, 10-20 percig sorba kell állnunk. Úgy döntöttünk, hogy ez mégsem felel meg az előzetes várakozásainknak és nem kívánjuk igénybe venni a „gyors”büfé szolgáltatásait.

Egyre több olyan levelet kapunk, amikben elsősorban nem is az események borították ki a levélírót, hanem a cégek részéről tapasztalt panaszkezelés vagy épphogy panasz nem kezelés. Szó mi szó, a céges facebookok gondozása néha olyan, mintha egy bumburnyák viking lenne a social media felelős: a dicsérő kommenteket lájkolják, a nem teljesen pozitív tartalmúakat meg egyszerűen törlik. Ezt sokszor sikerül még azzal is megfejelni, hogy az oldal szép, egységes és harmonikus dicséretáradatába holmi kritikai megjegyzéssel belerondító kommentelőt azzal a lendülettel le is tiltják. Az tiszta sor, hogy ez nem előremutató magatartás. Az alábbi levél azonban ennél árnyaltabb problémát vezet fel. Olvasónkat ugyanis trágár kifejezések miatt tiltották le, ami levelét olvasva nem egészen érthető, bár kétségtelen, hogy szerepel benne a fos és a szar szó. Vagy csak ezektől már be kell, hogy kerüljön az ocsmányságok dobozba? Szavazzon a poszt alatt! 

(Bónusztanulság: hülyeség mások helyesírási hibáit kipellengérezni, mert hamar visszaüt. A jó szándékút tényleg külön írjuk, az ugyanazt viszont egybe.)

Sziasztok,

Szóval ami kiakasztott? :) Szombati eset. A dologhoz hozzátartozik, hogy előtte, kb 3-4 órát aludtam csak így lehet én is kicsit érzékenyebb voltam, na de akkor is. A külső idézőjelekben, hogy mit küldtem el a Café Frei facebook oldalának üzenetben. A belső idézőjelben meg, hogy mit szóltam hozzá ugyan azon oldal egyik posztjához. Lényegében ugyan az a kettő.

Ténylegesen első vásárlóként kritikán aluli süteményt és KV-t kaptam.

Legutóbbi menő helyes csalódást okozó posztunk egy kézműves kávézóról szólt, ezúttal egy egész franciás hangulatú családias reggelizőhely-étterem hagyott nem túl például állítható nyomott egy olvasónkban. (Fotó: Balkányi László / We Love Budapes)

Tisztelt Homár Szerkesztők!

Ilyen pofátlansággal nagyon régen találkoztam, úgyhogy gondoltam megírom mai bánatomat. A tárgyban említett Á la Maison nevű szenzációs helyen reggeliztünk ma egy baráti társasággal. Mivel kb. 10 fő befogadására alkalmas helyet kerestünk, ezért nyilván előre foglaltunk asztalt. Foglaláskor közöltük, hogy hányan mennénk. Természetesen nem jelezték, hogy ez gondot jelentene számukra.

Nos akkor vendéglátás Á la Maison módra.

Levélírónk javaslata szerint "Mediterrán vendégnek, ha nagyon nagy összeget adott és szomjas az édesség után, és szóvá teszi, akkor ne gyűszűnyi vizet adjunk, hanem egy tisztességes, felnőtt embernek megfelelő pohár vizet." Hát szerintem meg ennél sokkal egyszerűbb a helyzet: ha a vendég kér egy pohár vizet, akkor adjunk neki és kész. 

Tisztelt Tékozló Homár!

A következő panaszlevelet küldtem egy közismert, belvárosi, neves cukrászdának. Választ is kaptam rá. Kiváncsian várom a fejleményeket, hogy lesz-e változás a felvetett problémával kapcsolatban. Ez pedig a vízmizéria. Millió oka lehet, ha a fizető vendég fizetés után kér egy pohár vizet, cukrászdában, étteremben. Kér, de nem kap. Íme a levelem: