Tékozló Homár

Egy radikális gyalogos vallomásai

2006.05.18. 12:33 | jackyll | Szólj hozzá!

Kiegészítjük az Index megfigyeléseit a radikális gyalogosok akciójáról egy insider, azaz gyakorló "flashmobber", magrat élménybeszámolójával:

Se nem villám, se nem tömeg – de a mienk...

Azt hiszem, leginkább így lehetne jellemezni a ma délutáni Radikális Gyalogosok flash-mob megmozdulást. Sikerült magyarítanunk ezt is. Fél öt körül értem a Gödör elé, szemerkélt az esõ, néhány tétova figura bóklászott erre-arra, megugye a szervezõk. Csak utólag derült ki, hogy õk lennének azok, amikor egy ezeréves cimbikém rámrontott és azzal a lendülettel be is osztott a pirosak közé. Mondtam, hogy jó' van, vazze', csak még várok valakit. Azt nem mondtam el neki, hogy valamit is, mert nem híreskedem nem létezõ újságíró-tollaimmal. Fõként, hogy a sajtó jeles képviselõibõl volt így is éppen elég. Tovább bámészkodtam, be is futott a haver, hozott is magával egy félnyári felhõszakadást.

Mint a jógyerekek behúzódtunk egy teljesen funkciótlan fa alá, akárcsak a gyülekezõ, kissé zavarodott tömeg(ecske). Az egyik szervezõfigura, meg nem mondom, melyik, nem volt ráírva, gondolom, az akció illegális volta miatt ugye, hogy késõbb ne lehessen galiba. A következõket bírta kiejteni a száján: Mindenki csatlakozzon valamelyik színes esernyõs (zuhog, hehe) archoz, ahol kap egy színben hozzáillõ cetlit, aztán övék lesz az adott zebra a négybõl. Oké. Ha valakinek nekimenne valami felbõszült autós, az húzódjon a tömegbe, hogy ne érjék el. He? Ha õ odébb húzódik, az azt jelenti, hogy másvalaki lesz ott helyette, akit meggyepálhatnak. Ha valakinek aszondja a rend õre, hogy takarodjon a zebráról, az menjen fel a járdára, onnan meg át egy másik zebrára. Jó. Ha valakit elõ akarnának állítani a rendõrök, az ne vitatkozzon, hanem engedje, úgy lesz az jó. De erre vajmi kevés esély van, mivel a DOLOG LE VAN ZSÍROZVA A RENDÕRSÉGGEL, LEGÁLIS LETT.

Miazanyja?! A rendõrök kikapcsolták a forgalomirányító lámpát, elhelyeztek erre a célra egy emberi egységet a keresztezõdésbe, valamint több egyenruhást a zebrákhoz!!! Basszus! Miisezittmost? No, mindegy. Elindult a tömeg, elindultam én is, haverkám fényképezõgépével súlyosbítva. Kérdeztem, mit fotózzak, aszonta, mindegy, mindet, ami érdekes. Ügyes választás volt. Ami a keresztezõdésben ment, sok minden volt, épp csak érdekes nem. Azzal kezdve, hogy a kiosztott cetliknek semmilyen funkcióját nem bírtam felfedezni. Mindenki ment, amerre látott. Ügyesen felsorakozott a nép a járdákon, várta, mitévõ legyen. Egyszercsak megindult az egyik brancs, amire valakinek csak sikerült belebeszélnie a megafonba, hogy jó' van, mehettek. Mentünk is. Újfent, ki merre látott. Amolyan kedélyes, nyugdíjas módra, át innen oda, onnan ide. Annyira volt radikális, mint a nyolcvanéves nagyanyám, bár idõnként még õ is tökösebb, verbálisan mindenképp.

Mindenki céltalanul õgyelgett-keringett vagy 10-12 percen át. Az autók tülköltek, a forgalomirányító közeg néha nekiengedte az autósokat, de az egésznek kábé olyan hangulata volt, mint egy hajdani május elsejei felvonulásnak. Csaptunk pár kört, aztán lassacskán széledni kezdett a tömeg. Mert végül a létszám kiteljesedett, igaz, mindössze annak jóvoltából, hogy minden RAGYÁ-ra jutott egy újságíró meg egy fotós. Ennélfogva le is foglalta a szervezõk zömét, hogy bõszen interjút adjanak, nemigen volt idejük a vonulókkal foglalkozni. Sem a bámészkodókkal. Nem volt semmilyen üzenet. Se hangosan, se röplapokon, sehogyse. Elmaradt a katarzis is, bár ilyen gyenge elõjáték után, nem tudom, ki vágyott orgazmusra. Én. Merugye, ez lett volna a lényeg, nem?

Pár demonstratíve lerótt kör után a zebrák megszállása, a mozdulatlan, pattanásig feszült pár perc, ami a végsõkig feszíti az idegeket. Hogy aztán jól elszaladjunk a francba, mielõtt bárkit beazonosíthatna valamelyik közeg. Legalábbis én erre hajtottam. És ez lenne a flash-mob lényege is. Valami semmibõl, villámcsapásszerûen megjelenõ, szervezett, egységes erõ, ami ugyanolyan hirtelen a semmibe tûnik. Ebben van a hatalom, ezzel lehet a frászt hozni a népet vezénylõ hatóságokra. Egy hetekkel elõre bejelentett, rendõrséggel lezsírozott "villámakció"-nak kábé akkora az ütõereje, mint egy papírkalapácsnak. És az értelme is. Na igen, felteszem, erre mondják, hogy a szándék a fontos. A szándék szép volt, a cél sem földtõl elrugaszkodott, de azt kell mondanom, fiúk-lányok, a kivitelezésen van mit finomítani.

Szűrt kommentelők

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.