Na és akkor mit művel a gyomrunkkal? - teszi föl a kérdést Kovács Miklós pécsi Homár-olvasó, aki egy gyerekbulin megmaradt szendvicseire borított fóliát. Ami pár helyen egyszerűen kiégett másnap reggelre. Bár mi egy emberi gyomortól sokkal többet várunk, mint egy szendvicsburkoló anyagtól, az alanti, igen jó minőségű képek megrázóak. Élelmiszerkémikusok jelentkezését várjuk, természetesen remegő gyomorral.

Május 24-én két éves lett a kislányunk,
ennek örömére családos-szendvicses délutánt csaptunk a teraszon, de a szendvicsből megmaradt egy raklappal, ahogy az lenni szokott, ha az ember nagyobb étvágyú vendégekre számít. No de sebaj, másnap reggel is jó még a szendvics - így aztán az egész tálcát betakartuk alufóliával.

Másnap reggel (gyereknap) jött a csoda: ahol az alufólia a pirosarany pöttyökkel érintkezett, az alufólia "kiégett". Pedig nem is a "csípős" verziót használtuk, hanem a "csemegét".

Bizonyára van némi cinikus erezete a kérdésemnek, amikor az merül fel bennem, hogy azért ez így ugye nem a legnormálisabb dolog? Vagy azt is szeretném tudni, hogy ha ez így jó, és tök normális dolog, hogy pirosarany kimarja az alufóliát, akkor vajon mit csinál a gyomrunkkal?

Arról nem is beszélve, hogy a szendvicsekhez használt majonéz is lyukat ütött az alufóliába... a mellékelt fotók elég beszédesek, legalábbis nem én lyuggatam ki golyóstollal a fóliát...bÉrdeklődve várom a visszajelzést az élelmiszeripar e remek
kémiájával kapcsolatosan.

Üdvözlettel Pécsről: Kovács Miklós