Kivételesen peches hétfő estéje volt annak a budapesti Homár-olvasónak, akit ököllel arconvágott egy Belváros-szerte ismert áltaxis, aztán, amikor sajgó állkapoccsal és éjszakai busszal próbált volna hazajutni, felszállt egy jegy nélküli részeg, akit az ellenőrök atipikus módon nem vertek meg, ezért rendőrt kellett hívni, hogy hősünket a végén házig hagyavigye egy éjszakai expressz busz. Kalandok alant:

A következő elképesztő, már-már humoros eseménysorozat tegnap este esett meg, a 21. században egy európai nagyvárosban.

De kezdjük az elejéről, 2009 augusztus 3-án éjfél körül a Fővám térről indultunk el egy háromfős baráti társasággal a Móricz felé, amikor elkapott minket egy komoly eső, így taxi fogásra adtuk a fejünket. Mivel taxit hívni senkinek nem volt  kedve, és épp parkolt egy tőlünk 10 méterre így oktondi módon bepattantunk. Azon már nem is különösebben csodálkoztunk, hogy mélyen tisztelt sofőrünk a bal kezével végig veszettül piszkált valamit a műszerfal alatt, hogy egy 20 másodperces piros lámpa 200 Ft-ba került, és hogy a végén az alig másfél kilométeres útért volt pofája 1320 Ft-ot elkérni. Borravalót nem adtunk. Bunkók vagyunk.

Ezt követően a kiszállás során elkövettem a halálos bűnt, és véletlenül a taxi ajtaját minimálisan hozzákoccintottam egy „Demszky-póznához”. (itt jegyezném meg halkan, lehet hogy nem a cölöptől tíz centire kéne megállni) De természetesen vállalom, hibáztam, a kocsin azonban minimális nyoma sem maradt az ajtós incidensnek, amit ott helyben a velem utazó két barátom is alátámasztott. Így elnézést kértünk majd megpróbáltunk továbbállni. Könnyű is lett volna, ha nem egy igazi vadbarom kocsijába sikerült volna beülnünk. A figura kipattant a kocsiból és elkezdett ordítani, felmenőimet hevesen emlegetve a kár megtérítésére próbált rávenni. Ettől én nem is különösebben zárkóztam el, de kár hiányában igazából nem sok mindent tudtam tenni érte, felajánlottam, hogy hívjunk rendőrt és beszéljük meg úgy a dolgot. Az ötletre verbális eszközkészletének teljes kimerülését érzékelve, már a bal öklével válaszolt az állam irányába, majd gyorsan továbbállt. Köpni-nyelni nem tudtam.

Az ember azt hinné, hogy ezzel az este már nem hordozhat sok újat, de ez az éjszaka itt határozottan nem ért még véget. Naív pesti gyerek vagyok, akit nem vernek pofán minden este, így gondoltam tárcsázok egy 107-et. „Ön a rendőrséget hívta, jelenleg minden vonalunk foglalt. Kérjük várjon kezelőnk jelentkezésére” 3 percen keresztül ezt hallgatni megnyugtató, legalább valami zenét benyomhatnának… Egyébként bele se akarok gondolni mi van azokkal, akiknek tényleg azonnali segítségre lenne szükségük…  Végre kicsöng, felveszi egy „szimpatikus” hangú diszpécser, akinek elmesélek mindent, a válasz lehangoló: ők ilyennel nem foglalkoznak, ha gondolom tegyek feljelentést a területi kapitányságon. Aha, kösz.

Azonban mielőtt az este további kalandjaiba belevágnék, a pofozkodó taxisunkról még néhány infó: utánanéztem egy kicsit rendszám alapján, és mint kiderült nem én vagyok az első panaszosa az említett LEE-798-as rendszámú fehér Mercedes taxinak, ami mint a fórumokról kiderült többnyire a Vámház körút 2-nél a ’For Sale Pub’ előtt szeret lecsapni gyanútlan áldozataira. További infók itt: http://www.hallotaxi.hu/index.php?pg=forum&theme=1&topic=2250&action=read

Visszatérve eredeti történetünkhöz, eltávolodva a taxis élményektől, fájó állkapoccsal a 908-as felé vettük az irányt, ahol ellenőrök (biztonsági szolgálat) fogadtak. Semmi gond, becsúszott a jegy a gépbe, már fent is vagyunk, elhelyezkedtünk és vártunk a kilövésre. De az élet sajnos megint nem volt ilyen egyszerű, indulás előtt egy perccel megérkezett az este második negatív főhőse, egy tök részeg fazon formájában. Mondanom sem kell, hogy se jegy se bérlet nem volt nála, és nem különösebben csinált gondot a biztonsági szolgálat embereiből sem. Ilyenkor mi a megoldás? A busz áll és nem indulhat el, amíg valaki ül rajta jegy nélkül, az ellenőrök meg nem nyúlhatnak hozzá: teljes patthelyzet.

Üsse kő, épp formában voltam, már repült is újra a 107. Két perc várakozás után megint megkaptam kedvenc diszpécseremet (hány ember dolgozik egy átlagos este vajon a rendőrség telefonos ügyfélszolgálatán?), akitől szépen kértem ismét rendőri intézkedést a Móriczra. A kelletlenség erősen áradt a hangjából, de miután az egyik ellenőr is megerősítette a kérést, ígéretet tett, hogy kiküld egy járőrt. Remek! Közel a győzelem, közel a pihe-puha ágy.

Huszonkét perc telt el anélkül, hogy a rendőrökről bármi hírt kaptunk volna, de hozzá kell tennem, hogy az ácsorgó busz körül a hangulat egyre jobb lett. Együtt röhögött utas és ellenőr, repkedtek az éjszakai buszos storyk, közben a részegünk békésen bedobta a szunyát a buszon. Kezdtem megint elálmosodni, már teljesen rutinból ment: 107. Egyből kicsöng! Egy piros pont a rendőrségnek. Egy kedves női hang veszi fel, kettő! Ismét leteszik a nagyesküt, hogy küldenek ki rendőröket. Csodás! Huszonnégy percnél járunk, befut a következő 908-as, és átveszi az utasokat; de minket nem, mivel Peti barátommal nekünk meg kell várni az intézkedő rendőröket. De hol vannak már?

Végül huszonnyolc, azaz huszonnyolc perccel az első telefonálás után bekanyarodott két járőr a sarkon. A nap csúcspontja volt, amikor megfogták a buszon szundikáló barátunkat és egy lendületes mozdulattal levágták onnan. Ezt követően valami jegyzőkönyvre hivatkozva az ellenőrök elkérték az adataimat, én pedig életemben először meg is adtam nekik. Úgy tűnt, hogy vége, de az estét meg kellett koronázni, és erről az ominózus BKV busz sofőrje gondoskodott is. Életünkben először kaptunk BKV busszal háztól házig expressz fuvart. Nagy élmény volt!
 
Ezek után mondja azt valaki, hogy Budapest unalmas város…

Üdvözlettel

F. Bálint