Amy az Anubis Travellel utazott Krétára, hogy aztán onnan tovakiránduljon álmai szigetére. Úgy látszik, annyira mégsem volt csudálatos, hogy a 4 órásra tervezett kirándulásból 3 nap lett, különben biztos nem panaszkodott volna. Ja, hogy a család fele Krétán maradt?

2010 tavaszán határoztam el a családommal, hogy júniusban Krétára megyünk nyaralni. Az utazási irodák ajánlatai közül a korábbi pozitív tapasztalataim alapján 40 magyar sorstársammal együtt az Anubis Travel egyébként nem olcsó ajánlatát fogadtam el - szerencsétlenségünkre. A felhőtlennek vélt nyaralásra magammal rángattam gyanútlan szüleimet, négyéves ikergyermekeimet és szerető férjemet is. A rémálom június 19-én, szombaton kezdődött, amikor megérkeztünk Krétára. A korábbi ígéretekkel ellentétben a szüleim szobájában nem volt hűtőszekrény, (rövid ügyintézést követően alig 2 nap alatt sikerült szerezni egyet), de legalább a kipakolással nem telt el sok idő, mivel a szekrényben nem voltak polcok. A prospektusban szereplő 3 csillagot így csak az idegeskedéstől láttuk.

Minden akadály leküzdése után, kedd reggel indultunk el a férjemmel az iroda által szervezett, eredetileg 4 órásra tervezett fakultatív kirándulásra álmaim szigetére, Santorinire. A viharos tengeren a hajó és az utasok nagy része is HÁNYkolódott, az utazási iroda idegenvezetője pedig eltűnt, mondván, hogy ő mindig tengeribeteg:D Már csak hab volt a tortán, hogy a hajó Santorini helyett Ios szigetén tudott kikötni, ahol közölték, hogy a háromórás szabadprogram után megmondják, hogy mi lesz velünk. Később természetesen nem mondtak semmit, idegenvezetőnk csak közel másfél óra várakozás után újságolta nagy boldogan (szó szerint: „ki szeret táncolni?” felkiáltással), hogy az éjszakát Santorini szigetén töltjük szállással és vacsorával.

A megmentésünkre küldött kompra a csoporton átgázolva az idegenvezetőnk szállt fel először, aki ezt követően görög barátaival vihorászott, s a legnagyobb nyugalommal figyelte, amint a csoportja – jegyek híján – félreállítva, megalázva várta, hogy utolsóként feljuthasson a hajóra. A szálláson közölte, hogy vacsoránkról önállóan kell gondoskodnunk és reggelit sem kapunk. Szerencsére egyik utastársunk kiharcolta, hogy reggelit biztosítsanak számunkra. Mivel a kirándulást megtartják így a pénzt sem kapjuk vissza és örülhetünk, hogy Santorini szigetén alhatunk – mondta vidáman drága idegenvezetőnk, aki a másnapi kirándulás végén közölte, hogy a magyarok közül 23-an hazautaznak a többiek, 14 utas – akik nem fértek fel a hajóra – ott maradnak. Természetesen ő is utazik a 23 szerencséssel, tudtuk meg, majd amikor idegesen kérdőre vontuk – hiszen két napja nem láttuk a gyermekeinket, akiket nagyszüleik nem győztek vigasztalni –, ránk hívta a rendőrséget.

Szerencsére a rendőrök megértőbben reagáltak az esetre sőt, megígérték, hogy megpróbálnak segíteni. Az idegenvezetőnk búcsúzóul mosolyogva hozzátette, hogy ha akarja, elintézheti, hogy akár még 1 hétig maradnunk kelljen Santorinin. Az oroszok idegenvezetője ezután magyar kollégája helyett elszállásolta a maradék magyar csoportot és elintézte, hogy vacsorát is kapjunk, ráadásul neki sikerült azt is elintézni, hogy hajnalban jöjjön értünk egy hajó és visszatérjünk Kréta szigetére. Kérdem én, ezt nem a mi, magyar idegenvezetőnknek kellett volna elintéznie?

Itt volt az a pont, amikor azt gondoltam, hogy esetünk nem maradhat szó nélkül. A fenti történettel június 21-én, még Krétáról az Anubis Travel budapesti irodáját is megkerestük, ám ők a mai napig semmilyen választ nem adtak nekünk arra vonatkozóan, hogyan kívánják megtéríteni a bennünket ért anyagi és erkölcsi kárt, a plusz kiadásainkat (pl. all inclusive ellátásra fizettünk be, a vacsorát az első este Santorinin mégis mi fizettük) és hogyan szándékoznak kárpótolni amiatt, hogy tönkrement a családi nyaralásunk, amely alatt 7 napból 3-at nem tölthettem a gyerekeimmel és szüleimmel. 13 utastársammal együtt továbbra is várjuk a választ…