János egy szép kerekre kidolgozott csalást fedezett fel saját kárán, ahol tulajdonképpen majdnem minden átvert boldog, hogy csak 20 ezer forintot bukott a történeten:

UPDATE 09/15: Az eredetileg megjelent cégnevet a levél írója kérésére töröltük, mivel azt állította, hogy előbb őt, aztán lányát is megfenyegették.

Leírok egy elképesztően precízen, kidolgozott csalást, kizárólag okulásképp, ha lehet más ne dőljön bele. Sajnos velem megtörtént, tenni már semmit nem tudok ellene. Az egész ügyben nem az elveszett összeg boszant, hiszen az pont annyi, amenyi akár bele is férhetne – pont ez a csalás lényege, hogy nem vagyonokat próbál egy emberről lerántani –, hanem maga az átverés ténye, az hogy szinte dróton rángattak, hogy azt hittem van választásom, közben kényszerpályán mozogtam, amit ők határoztak meg és, hogy napokig stresszben voltam. Ha ezt filmen látom elismerően bólintok.
 

A szituáció
A lányom Budapesten tanul, albérletet keres. Talál is egyet interneten.

1. felvonás
Felveszi a kapcsolatot az üzletkötőjükkel (... Ottó, 20éves), találkoznak a helyszínen. Az üzletkötő felettéb jó áron kínálja az albérletet, és elkér két havi kauciót (120.000Ft). Eddig semmi gyanús, vagy kivetni való nincs a történetben. Talán annyi, hogy kulcsot, szerződést nem ad át, csak egy átvételi elismervényt a pénzről. (Itt már rutinosabbak megriadhatnak, de mégiscsak a főiskolás, tapasztalatlan lányomról van szó.)

2. felvonás
Mindenki nyugodt. Ám egyszer csak jön egy telefon az üzletkötőtől, hogy találkozzanak, mert baj van, de ezt telefonon nem lehet elmondani. Újra talákoznak a helyszínen, ahol Ottó elmondja, hogy nagyon sajnálja, de a lányomékkal együtt 18 esetben elkövette ugyanarra és másik lakásokra a kaució felvételt, mert nagyon gyorsan 2.000.000 Ft-ra volt szüksége. Szánja-bánja a tettét és pár nap múlva vissza fogja adni a pénzt. Ennek természetesen nem hisz az ember, tudja, sejti, hogy csak időhúzásról van szó. Felhívtam az ingatlanirodát, ahol közölték, hogy az egyik volt kollégájukról van szó (akitől pont ez ügy miatt váltak meg), – meglepetésemre – tudnak az esetről, tényleg lesz találkozó, mert Ottó szülei rendkívül becsületesen kártalaní kívánják a becsapottakat.

3. felvonás
Szegedről sietek föl a feleségemmel Budapestre a megbeszélt időpontra, nem hagyjuk magára a lányomat egy ilyen helyzetben – meg persze úgy érzem engem már nem lehet megvezetni. Péntek 17:45. Ingatlaniroda. Az irodában fogad Ottó megtört édesapja, szégyenkező bátyja és az irodavezető (vagy irodatulajdonos?) és maga Ottó.

A báty lesütött szemmel vázolja, hogy az öccse sajnos eljátszotta a pénzt, viszont ők kártalanítani akarnak mindenkit. Emiatt el kellett adniuk Nagyváradon (ekkor derül ki, hogy ráadásul román állampolgárról van szó) uzsorásoknak a szülők lakását és annak árát használják fel...  ...de (mindig van egy "de") nem jött össze a teljes összeg, így az  összes sértettnek 20.000Ft-al kevesebbet tudnak csak fizetni. Tehát döntsem el helyben, hogy polgári pert indítok-e a fiú ellen csalás vétsége miatt, vagy elfogadom a 100.000Ft-ot.

Mi fordul meg az ember fejében? 1. ott a kezemben pénz nagy része!, 2. pereskedjek?, 3. ...ráadásul egy külföldivel? Persze aláírtuk a papírt, hogy ők visszafizették a teljes összeget. Csalás így nincs, 20.000Ft-ért pedig senki nem fogja sem feljelenteni, sem megveretni őket. Zseniális. Legszívesebben nevetnék az egészen.

Konkluzió

Ezt a produkciót megcsinálják hetente 10-20 emberrel, ami izzadság mentes 3-400.000Ft.  ...és ráadásul mindenki (majdnem felhőtlenül) boldog.
A színjáték tökéletes volt, a feleségem még a helyszínen meg is könnyezte, mert annyira sajnálta szegény szülőket. Utólag keresem fejben a gyanús pillanatokat, hol kellett volna rájönnöm? Nem nagyon találtam. Talán az, hogy az előre kiporciózott borítékokon (amiben a pénz volt) miért csak telefonszámok voltak írva, nevek nem (pedig mindenkinek ott volt az átvételi elismervénye is) – de ez sem gyanús, csak nem értem az okát. Miért az ingatlanirodában találkoztunk, ha az irodának már nincs is köze Ottóhoz (az átvételi elismervényt nem is az iroda, hanem saját nevére állította ki), ráadásul a szülei kártalanítanak mindenkit.

Hát ennyi.

Tisztelettel
János

A mindig jóhiszemű Homár a Google-ban tárolt, azóta törölt hirdetésekből arra következtet, hogy tényleg egyszeri esetről lehetett szó.