Pál már örült, hogy a T-Home milyen gyorsan bekötötte új lakásába az összes szolgáltatását, aztán pár nappal később kiderült, hogy bár ő használja, a telefonszáma nem létezik a rendszerben, ezért aztán ki is kapcsolták. Hiába mondta le azonban az új előfizetéssel egyidőben a régit, természetesen a régi címre próbálták aktiválni. Egy hónappal később, még mindig nem látszik a vége a komplex műveletnek:

Május közepén családommal új címre költöztünk, ezért a legközelebb eső T-Pontban tévé-telefon-Internet előfizetést kötöttem. Rendkívül kedves, szakszerű kiszolgálás, pillanatok alatt, flottul rögzítettük igényeimet, aláírtam a papírokat és boldogan konstatáltam, milyen remekül működik ma már ez a rendszer. Nehezményeztem ugyan, hogy harminc napot kell várnom a régi számomra ha meg akarom tartani, de a vonal sürgős volt, így új számot igényeltem, a régit pedig lemondtam. Ha már így volt, kértem, hogy a szám legyen titkos az egyre szívósabb telefonos értékesítők miatt. Pár napon belül hívott az ügyfélszolgálat, időpontot egyeztetett velem, melyről abban a pillanatban, hogy letettem a telefont, már érkezett is a visszaigazoló SMS. A műszaki csapat is megérkezett a megbeszélt időben, csont nélkül bekötötték a tévét és a netet, majd újabb időpont egyeztetés és SMS után újabb műszakiak a telefonvonalat is felélesztették. (Öt percen belül meg is szólalt a készülék és máris egy ingyenes vesekővizsgálatra invitált egy ismeretlen asszony.) Mivel amúgy is aktiváltatni akartam a „Kedvenc ország” szolgáltatást, gondoltam egy füst alatt megnézetem az új telefonszámomra vonatkozó tikossági beállításokat. Újból T-Pont, újból rendkívül figyelmes fogadtatás, majd meghökkenés: Az általam bediktált (és többször használt) szám nem látható a számítógépes rendszerben. Nem baj, biztos nem érkezett még be a központba a munkalap. Próbáljuk meg pár nap múlva!

Másnap telefon a T-Home ügyfélszolgálattól:

- Mikor mehetünk bekötni a telefont?
- Köszönöm, de már megtették!
- Az nem lehet!
Mondom a számot.
-Jé, a megadott szám nem a T-Home számtartományába tartozik!

Másnapra a vonalam süket.

T-Pont, immár soron kívüli nagyon kedves kiszolgálás, újabb számot kérek, megsürgetik az ügyintézést. Invitálnak, ha pár napon belül nem oldódik meg a helyzet, bátran menjek vissza.

Új nap, új meglepetés: kábeltévé szolgáltatási szerződés érkezik, helytelenül a régi címemre. Tévéről, telefonról szó sincs benne, így T-pont, megkülönböztetett fogadtatás, szerződés javítása, aláírás, címegyeztetés, elküldés, telefonbekötés sürgetése.

Pár eseménytelen nap után hívom a telefonos ügyfélszolgálatot, kódok, zene, kapcsolás:

- De hiszen itt az áll, hogy ön lemondta a szolgáltatást!
- Igen, a régi címemen lemondtam, az újon pedig akkor épp működött!
- Akkor, újra rendelésbe teszem, ma vagy holnap hívom, mikor élesztjük a vonalat. Csak egy gombnyomás az egész, otthon sem kell lennie.

A negyven perces, zenével és harangjátékokkal fűszerezett egyeztetés után zsibbadt füllel, de megnyugodva teszem le a telefont.

Aztán nem hív, ezért én őket igen, kódok, zene, kapcsolás, új ügyintéző:
- Látom a gépben, de nem teljesen világos
Elmagyarázom.
- Értem, megsürgetem, visszahívom!
- Biztos?
- Biztos!

Most fél órába sem telt, hurrá!

Szaladnak a napok, ő sem hív vissza. Újból hívom őket, kódok, zene, kapcsolás: Kiderül, hogy régi címemre akarnak új számot aktiválni.

- Nem, köszönöm, én az új címemre akarok új számot.
- Az a baj, hogy nem IP telefont kért!
- Az a baj, hogy csak analógon vonalon van „Kedvenc ország” szolgáltatásuk! Kérem, ha már úgyis rögzítik a beszélgetést, szögezzük le, hogy eddig nem jutottunk előrébb.
- Rendben, mondja, intézem, két nap múlva dolgozom legközelebb, akkor hívom!

Picit több mint fél óra, már az összes ügyfélbrómozó T-indulót kívülről fütyülöm. Nem hív, megint én keresem őket, kódok, zene, kapcsolás, név szerint kérem az előző ügyintézőt. Na, kapcsolni azt nem lehet, de csak mondjam! Mondom. Nem az ő asztala, átkapcsol, zene. Új ügyintézőnek újra mondom. Meghallgat, esküszik, hogy ő tényleg elintézi és ő tényleg visszahív. Örülök, de azért megállapodunk, hogy mindezt rögzíti, mint reklamációt. Ő kér, várjak, zene. Zsibbad a karom, ezért kihangosítom, hogy mások is élvezhessék. Visszakapcsolás:

- Reklamációját rögzítettem és elküldtem az illetékeseknek.
- Kérem, küldje el nekem is, mit írt!
- Azt nem lehet, nem tudja a rendszer, majd értesítjük.

Rekord! Egy és negyed óra, forró a mobilom.

Hopp, hogy elszaladt egy hónap! Jön is az első számla, benne régi címemen régi telefonszámom, mellette új TV és internet előfizetésem. Fizetési mód sem stimmel, így telefon az ügyfélszolgálatnak, kódok, zene, kapcsolás. Újból mondom, mi a bajom plusz kérem, stornózzák a számlát, adják ki régi vonalamról a végszámlát a régi fizetési móddal és külön küldjék el az új címre biztosított szolgáltatásokról az új számlát, a kért új fizetési móddal.

- Azt nem lehet, mert ügyfél azonosítója nem változott. Szóljon a bankjának, hogy nem így akar fizetni.
- Maguknak szólok, hogy nem így állapodtunk meg.
- Nem tudok mit tenni!
- Akkor kérem, ezt is csatolja előző reklamációmhoz. Hol és mikor érdeklődhetek?
- Harminc napon belül levélben értesítjük.

A telefonos ügyintézés teljes csőd! Menjek be újra a T-pontba, mert ott legalább kedvesek? Puskás Tivadar és Neumann János szülőföldjén, egy precíz, német, minőségbiztosított multi központban dolgozó, agyontréningelt munkatársainak az általam fellelt egyetlen lelkiismeretes pultos ügyintézőn keresztül kuncsorogjak, hogy úgy töltsék ki a rovatokat és úgy jelöljék be checkboxokat a gépen, ahogy valamikor réges-régen egyszer én is a papíron, aztán nyomják már meg azt a bizonyos gombot? Várjak amíg visszahívnak vagy levelet küldenek? Még nem tudom, csak azt, hogy addig más lehetőség hiányában népes családom a konkurens szolgáltatónál megkötött mobil előfizetéseket kénytelen használni.