A MOM Park Match-ban mi a fenének van biztonági őr, ha nem áll a helyén, ha nem lehet neki bemutatni a máshol vásárolt árut, ha nem nézi senki a biztonsági kamerák képernyőit és probléma esetén senki nem ellenőrzi azokat? Ja, már tudjuk, hogy azokat macerálják, akik nem loptak. Deezek szerint valóban lopni nem is lehet ott olyan nehéz.

Egészen friss sztorimat szeretném elmesélni, amely ma, 2010. március 7-én 11.40-kor történt velem a MOM Park Matchban. 85 éves nagymamámhoz készültem. Mivel ő már nem tud kimozdulni, jó sok bevásárlást diktált nekem még pénteken. Egy részüket megvettem március 5-én pénteken, a Mamut alatti Matchban, a többit - pl. péksütemény -, útban Nagymamám felé, a MOM Park Matchban készültem megvenni. A pénteki árukat, blokkjaikkal együtt, egy szatyorba tettem, amelynek csomót kötöttem a fülére, ezt pedig a válltáskámba raktam. A MOMba késve érkeztem, a bejáratnál nem állt senki, így tehát gyorsan összeszedtem a vásárlást, és mentem a pénztárhoz.

Kifelé menet becsipogott az áruvédelmi kapu. Rögtön ott termett egy ötvenes, szőke, dundi női biztonsági őr. Mutattam neki a friss vásárlást, és a péntekit is, mely 1. a válltáskámban, 2. a becsomózott fülű szatyorban, 3. blokkal együtt ott volt nálam. Kérdezte, hogy miért nem mutattam meg ezt befelé menet, mire mondtam, hogy nem volt kinek bemutatni, másrészt sietnék. Az őrnő egy üres kasszánál becsipogtatta a pénztárossal a pénteki vásárlásomat, aki közölte velünk, hogy ezek az áruk ebből a boltból származnak.

Mondtam, hogy ezek aztán baromira nem innen származnak, hanem a Mamut alatti Matchból, ahol pénteken 14.30-kor vásároltam őket az 1. kasszánál (illusztrációként a blokkot lengettem), és félórával ezelőttig az otthoni hűtőszekrényben pihentek. Továbbá a Match, mivel egy hálózat, alighanem egységes vonalkódokat használ minden boltjában, tehát életszerű, hogy „itteninek” jelzi az árut. Még hozzátettem, hogy néhány évig szabálysértési ügyintézőként dolgoztam, tehát nem túl valószínű, hogy most rongyos 2.500. forintnyi árut lopjak el, mivel jól ismerem az ilyen ügyeket.

De az őrnő jegyzőkönyvet akart felvenni. Hátramentünk egy sima folyosóra, ott elkérte az igazolványaimat, majd nekifogott megírni a jegyzőkönyvet. Ez csak öt sorból állt, de  mégsem lehetett könnyű dolog, mert húsz percig írta.

Az áruházi kamerák képernyői ott voltak előttünk. Senki nem nézte őket. Nem is volt ott senki, míg mi oda nem mentünk. Szóvá is tettem, hogy a nálam talált termékek egy becsomózott fülű szatyorban voltak, mégis hogy tehettem volna meg ezt, ha egyszer itt vannak a kamerák képei - amit, mint látom, senki nem figyel? Erre az őrnő  válasza az volt, hogy „ahhoz magának semmi köze”. A blokkra is hivatkoztam, de arra az volt a frappáns válasza, hogy „ez egy pénteki blokk” (hogy ez mitől érv, azt nem igazán értem – persze hogy pénteki, ha pénteken vettem őket).

Közben bejött egy fiú biztonsági őr is, akit az őrnő jól lecseszett, hogy miért nincs kint a kasszasoron?! (No, EZ alatt az idő alatt pl. megint csak üres volt a bejárat őr-szempontból, ugyanúgy, mint amikor én bejöttem…)

Nagy nehezen sikerült megírnia a jegyzőkönyvet; majd megkérdezte, hogy elkobozza-e az árukat, vagy kifizetem? Én erre dühösen közöltem vele, hogy ha ezeket a cuccokat, amiket én vettem és blokkom is van róla, ő el akarja szedni tőlem, akkor legyen szíves megmondani a nevét, mert feljelentést fogok tenni ellene lopás miatt. Megmondta a nevét (ezt én fel is írtam), de azonnal hozzátette, hogy ha én „fenyegetőzöm”, akkor ő akár rendőrt is hívhat! Sőt! Ő most hívja is a rendőröket! És juj, már hívta is őket, valóban!

Nagyon sok rendőrrel beszéltem már munkaügyben, így nem rémültem meg erről a „mostakkorrendőrthívok”-tól. Unalmamban a frissen vett VOX magazint kezdtem olvasgatni. Nemsokára megérkezett az ijesztő rendőralakulat: egy 22 éves srác, és egy 150 centis lány. Nem nagyon értették, miért kellett őket kihívni, hisz nem tanúsítottam ellenállást, a személyim pedig rég ott volt az őrnőnél. Elmeséltük a sztorit (mindketten a magunk nézőpontjából), ők elolvasták a személyimet, a lány pedig rádión lekérdezte az adataimat a nyilvántartásból. Ezek után udvariasan elbúcsúztak és leléptek.
Én elolvastam az embert próbáló, ötsoros jegyzőkönyvet (melyben az „áru” szó végig „árú”-nak volt írva, a nevem pedig HÁROM alkalommal is el volt írva – pl.: Zólyomi helyett Zámolyi – holott a személyimből másolta ki a hölgy).

Elváláskor az őrnő még elégedetten megjegyezte, hogy „Nem kellett volna fenyegetőzni!” Ja, tényleg, milyen huszárosan móresre tanított: kihívta rám a két kis húszéves rendőrgyereket, akik ijesztően elolvasták a személyimet, és brutálisan leellenőrizték az adataimat rádión – itt már kezdett a sztori bosszantóból szórakoztatóvá válni J
A jegyzőkönyvet természetesen nem írtam alá; a pénteken Mammutban vásárolt árukat pedig  otthagytam (= elkobzás), mert nem volt kedvem pénzt adni ennek az őr hölgynek a kezébe. Viszont a nagymamámnak szüksége volt a cuccra, ezért újra visszamentem a Matchba, és újra  megvettem minden terméket, amit pénteken. A fiú biztonsági őr most már ott állt annál a kasszánál, ahol fizettem (másodszor), és úgy figyelt, hogy majdnem kifolytak a szemei.

Mi ebből a tanulság?

   1. Mindig mutasd be az őrnek a szatyrodat, akkor is, ha nem ott és nem akkor vetted az árut, sőt ha blokkod van róla. (Karácsonyi dömping előtt különösen jó móka lesz.)
   2. A Mammutban vásárolt áru vonalkód-ellenőrzéskor át fog változni MOM-ban vásárolt áruvá. Akkor is, ha az otthoni frigóból vetted elő. Sőt talán akkor is, ha te főzted.
   3. Ha biztonsági őr vagy, és időnként jegyzőkönyvet kell felvenned, tanulmányozd a második osztályos helyesírást („áru”), de nem árthat egy diszlexiavizsgálat sem.
   4. Ha viszont valóban lopni akarsz, azt egészen nyugodtan megteheted, hisz a biztonsági kamerák monitorait a kutya sem figyeli, a MOM Park Matchban legalábbis nem. Sőt ehhez nekünk, vásárlóknak, nincs is semmi közünk.
 
Üdvözlet:
 
Filmrajongó