Vajon a kínaiak kit anyáznak, amikor a harmadszor cserélt alaplapú noteszgép negyedik javításánál a szerviz benyögi, hogy lejárt a garancia, innentől fizetős? A fenti videóból épp ez derül ki. Naiv ügyfél megelégelve a szituációt besétált a legközelebbi HP-kimérésbe és egyetlen torokhang kiadása nélkül apró cafatokra szaggatta a szomorú sorsú kompjútert.
(via Gizmodo)
S.B. munkába menet az utolsó pillanatban érte el a váci vonatot a Nyugatiban, így már nem volt ideje jegyet venni. Mivel nála volt a pár napja lejárt bérlete, és amúgy is már történt vele ilyen, nyugodtan felszállt, hogy a kalauztól vegyen jegyet. Hát nem ez lett a vége, hanem az, hogy Rákosrendezőnél szó szerint ledobták a kocsiról. Micsoda régi világbeli, patinás akció! S.B. az ügyet több, mint 3 hete megírta a MÁV mailcímére, azóta sem válaszoltak neki, talán majd most.
A magyar katona - amikor éppen nem húsz százalékot csorgat vissza, vagy nemzetközi cégeket próbál zsarolni - igazi nyalka, mulatós fajta. Nem véletlenül tartozik a honvédelmi tárcához a zuglói Stefánia palota, ahol jól lehet mulatni. Csakhogy több százalékponttal csökken a mulatozás élvezeti értéke, ha a katonák barátainak és üzletfeleinek messzebb kell parkolniuk, és akár 50-100 lépést is meg kell tenniük a palotáig. A katonai rendészet ezt a helyzetet hagyományosan úgy oldja meg, hogy minden előzetes értesítés nélkül, abszolút törvénytelenül lezáratja az épület mögötti utcát. A Homár Misi barátja ügyvéd, pontosan tisztában van a dolog szabálytalan mivoltával, és külön idegesítette, hogy a katonák arra bazíroznak, hogy a birka nép úgyis megijed a fegyverüktől. Misi tehát ellenállt, kiabált és megtörtént az Öntudatos Állampolgár Csodája: a katonák mégis megengedték neki, hogy leparkoljon (sőt, ami az alanti levélben nem szerepel már, később a bójáikat is felszedték a többi parkolóhelyről). Örvendhetünk, hogy talán megszünt a törvénytelen gyakorlat? persze nem. Misi kedd délelőtt írt megint, hogy újra lezárták az egész utcát. Talán majd a Homár Power hatni fog. Jól megírt dühöngés alant:
Nagyszerű, világviszonylatban is versenyképes fejlesztést vezetett be a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei ZRt.: utalványra adják a faszozást. Ez megkönnyíti mindazon vendégek dolgát, akik bizonytalanok abban, hogy hová is kellene elhúzniuk. A remek, értéknövelt szolgáltatásra András hívta fel a figyelmünket. Ők a pénztárosnőtől kapták, amikor megpróbálták beváltani a fürdő-szállóban is hirdetett Hydrus utalványukat. Paprikás sztori alant:
Vannak, akik újra szeretnének csendőrséget, nekik ajánljuk az alanti szívderítő sztorit arról, hogyan bánik a Tesco az olyan vásárlóval, akit lopással gyanúsít. Anita kozmetikai apróságokat és gyümölcsöt vett a Tescóban, közben alapozókat is nézegetett a pipererészlegnél. Egy biztonsági őr figyelni kezdte, majd a pénztár után döbbenetes modorban átvizsgálta olvasónkat, aztán ahogyan érkezett, vagyis köszönés nélkül, úgy lépett le. Riasztó, hogy a hipermarketben ez a hozzáállás a vevőkhöz. A sztoriból ráadásul kiderül, hogy az őrnek semmiféle erősebb bizonyítéka nem lehetett a lopásra, hiszen akkor nem hagyta volna ilyen lazán futni Anitát. Sztori alant:
Gratulálunk a Drogerie Marktnak, nem erről a cégről gondoltuk volna, hogy esélyes lenne a Február Webkettes Vállalata címre, és tessék. A bolthálózat közismert arról, hogy látványosan gyanakvó biztonsági őröket alkalmaz. (Itt egy Homár-poszt egy vetkőztetős esetről. Egy gyerekekkel bunkózó DM-őrt pedig ki is rúgtak egy Homár-poszt után.) Érteni véljük, hogy egy rúzs, szemceruza vagy fogkrém könnyen zsebbe csúsztatható dolog, és ez ellen tenni kell, de egyik fél szempontjából sem szerencsés, ha egy boltról elterjed a vásárlók között, hogy ott megalázóan stírölik az embert, miközben ellazulva válogatna a hajfestékek között. A DM pár napja kihúzta a gyufát Pirospontnál, aki így idézi föl a történteket: "vasárnap a DM-ben jártam, és teljesen jó szándékúan, sőt vásárlási szándékkal és tőkével felvértezve akartam szemceruzát venni. Nem vettem, mert megint jött utánam a biztonsági őr." Pirospont korszerű vásárló, ezért Facebook-oldalt hozott létre Követnek a DM-ben a biztonsági őrök, de miért? címmel. És azonnal kiviláglott, milyen közismert jelenségről van szó. Az oldalhoz bő 3 nap alatt több, mint ezren csatlakoztak, és többen megírták a Pirospontéhoz hasonló, kellemetlen élményeiket. Egy jellemző komment:
"Ma reggel, 8 óra, Mexikói út, DM... Voltam olyan barom, hogy a pénztár felé indulva meggondoltam magam és visszavittem azt a fogkrémet a polcra, amit először levettem, majd elkezdtem egy másikat keresni. Onnantól kezdve nem volt menekvés! A formának kb. a lehelletét is éreztem, úgy rámállt, majd végig követett a kasszá...hoz. Ott aztán megkérdeztem tőle, mit akar? "- Csak a dolgomat végzem!" -válaszolta. Erre összeröhögtek a kasszással... Azt hittem, felrobbanok!!! Panaszkönyvet akaroooook!!!"
Túl szép lenne, ha a cég, látva a netes felháborodást, elgondolkozna, és változtatna az őrök hozzáállásán.
Régi jó ismerősünk az "ingyenes szolgáltatást sunyiban fizetőssé teszek, aztán zsarollak" üzleti modellt követő hirdetési oldal, most jól megkapják az MTE-től.
Szürreális beszélgetéssel akarta szerződésbe lovallni Ádámot a Fundamenta Lakáskassza ügynöke, aki képtelen volt fejből megtanulni a szövegét, így felolvasott, majd a magnóját surrogtatva megpróbálta kimondatni a Naiv Ügyféllel, hogy át akar lépni az Allianzhoz. Kaland alant:
Gondos olló- és csáprezegtetés után azt mondom, hogy ez nekem egy kicsit gyanús. Az alant olvasható Naiv Ügyfél-sztori annyira regényes, mármint a szó bulis-kurvás-lőfegyveres-rejtőjenős értelmében, hogy az ember (a rák) önkéntenül is arra gondol, ez itt egy izomtiborista provokáció. Magyarán szórakoztató fikció. De milyen lendületes provokáció! És végül is történnek regényes dolgok a világban. Minket mindenesetre, gyanakvásunk ellenére, lekenyerezett a sztori homároid hangulata a bekrepáló bankkártyával. Minket innentől nem is annyira érdekel, hogy a szó jegyzőkönyvi értelmében megtörtént-e a dolog. De mit gondol az olvasó? Tessék eldönteni:
A konfliktuskezelés extrém módját választotta Mikulás előestéjén egy gödi söröző üzletvezetője. Egy szalagavató jó nagy közönsége mulatozott a helyen, amikor hajnalban egyszer csak kulcsra zárták az ajtót, és negyedórán át nem engedtek ki senkit, mivel valaki megfújt egy hatalmas üveg sört a pultról. A kollektív büntetés szellemében a többi vendéggel akarták összeszedetni a palack 7 ezer forintos árát. A módszer ígéretes, csodás elképzelni egy bárt, ahol valaki fenéken csípi a pincérnőt, és mindenki kap egy pofont. Levél hajtás után:
Az alanti sztori az irrealitása miatt annyira megejtő. Dixie Flatline ugyanis egy kocsmatöltelékek és egy kidobóember között, egy hullarészeg vendég szinte élettelen teste fölött elhangzott beszélgetést idéz fel. Kedvenc részem az, amikor olvasónk a saját szavait idézi. Én lennék az utolsó, aki kétségbe vonja egy olvasó szavait, de kimondom, hogy legféltettebb ereklyémbe, Szili Katalin kihullott ebfogába fogadok, hogy ez nem ebben a formában hangzott el élőben. Kocsmai tusakodás alant:
Minden idők legtrágárabb fordulata, legkételkedőbb káromkodója és leghidegvérűbb viszontválasza egyetlen levélben! Ritka önfeledt szórakozást ígérhetek annak, aki hátradől, és kényelmesen, sietség nélkül elkezdi olvasni L. Zsolt kételyektől gyötört, mélyen emberi levelét. Az esetnek persze vannak általánosan is megszívlelhető folyományai, el lehetne gondolkodni a spamokról és álspamokról, de a lényeg itt a stílus, azaz pontosabban a stílusváltás, egyszerűen nem bírok betelni vele, legalább tucatszor olvastam végig a levelet, az ősz kiemelkedő műalkotása, köszönjük, Zsolt!!!
Múlt héten megtudhattuk, hogy a rafkós ellenőrök újabban elgáncsolják a kellemetlenkedő férfiutasokat. Mint az várható volt, a törékeny lányokkal sem bánnak kesztyűs kézzel az ikúgettó bajnokai. Mikor söpri el végre a forradalom az idiótaterrort?
Egy kétségbeesett lány vagyok Budapestről. Azzal kapcsolatban szeretnék a nyilvánossághoz fordulni ami a mai napon történt. Húgomat ugyanis (aki szintén pesti) rendkívül megrázó inzultus érte! Budapest egyetlen tömegközlekedéssel foglalkozó cégének "jegyellenőrei" voltak a tettesek. Húgomnak hiányzott a diákigazolványáról az érvényesítő matrica, mivel az iskolája még nem postázta ki, így az ellenőrzéskor nem tudta azt hitelesen igazolni. De az ellenőrök nem jártak el jogszerűen! Szerette volna kifizetni a büntetést amit megérdemelt, de azok (4 nagydarab férfi) ezt nem hagyták annyiban! Lökdösték, fogdosták, kivették a kezéből az iratait! Körbeállták és sarokba szorították! Megalázóan viselkedtek vele szemben, a hangnem amit megütöttek vele szemben minősíthetetlen volt! Kérdem én mit tehet egy szegény védtelen vékony testalkatú lány, ilyen ellenállással szemben?
Egészen friss élménye van Tamásnak: a Deák téren találkozhatott a magas beosztásokban fehérgalléros tolvajokat, alacsony pozíciókban pedig agresszív bűnözőket alkalmazó BKV ellenőreivel. A boldog végkifejletet némileg akadályozta, hogy az ellenőr olvasónkat el akarta gáncsolni, és olyanokat mondott neki, hogy a címbe kénytelenek voltunk korhatárjelzést tenni. Azzal együtt, hogy a Naiv Ügyfél nem adta át időben a bérletét, még a Budapesti Végkielégítési Vállalattól is meghökkentő az ilyen fokú, indokolatlsn agresszió. Sztori alant:
A BSA és Jeszenszky Zsolt legrosszabb pillanatait idéző fenyegetőző levelet kaptunk Dr Ezésez Gézától, mármint nem minket fenyegetett Dr Ezésez, hanem döbbenten forwardolta L. kemény sorait. A fenyegetőző fél az egykori állami kottakiadó monopólium, a Zeneműkiadó Vállalat utódja, a mostanában az Universal Music tulajdonába tartozó Editio Musica Kft. egyik igazgatója. A címzett egy zeneiskola vezetője. A levél csodás mintapéldánya a szereptévesztéses balekbeijesztésnek. A levélíró persze nem meri azt állítani, hogy a címzett csaló lenne, de végig azt érezteti, hogy nyilván az, és ijesztően csendőrös tempóban próbálja betojatni az Ismeretlen pedagógust. Szinte halljuk, ahogy a tenyerében csattogtatja közben a bikacsököt. A szerző a nagy rémisztgetés közben ügyesen elkerüli, hogy színt valljon: ellenőrzéssel fenyeget, de azt homályban tartja, hogy ő maga végzi-e majd azt, vagy csak tud róla, vagy simán blöfföl, hátha megtörik a feltételezett tolvaj. Függetlenül attól, hogy a kottamásolás törvénysértés, az ilyen agresszív, nyomulós gyanúsítgatástól égnek mered a csápunk. Levél alant.
Duarte Freitas Carvalho do Rego Ramalho igazi magyar reformer. A "Törvényesség, rend, béke, sportszerűség" jelszavával ugyanis úgy akarja európai értelemben vett folyóvá tenni a Dunát, hogy a reform alanyait, a motorcsónakosokat már levele subjectjében leköcsögözi. (Aki próbált valaha szép csendben horgászni, heverészni vagy evezgetni a Dunán, az azért nem lepődik meg a yachtellenes hevességen.) Ha azonban túltesszük magunkat a pannon reformdühön, abszolúte van értelme annak, amit hosszú nickű barátunk mondani akar.
Miklós - sok honfitársunkhoz hasonlóan - szeret bekapcsolt mobillal aludni, ami, lássuk be, emberi jog. De nem az EME ügyfeleinél, a tréfás kedvű cég ugyanis kegyetlenül megbünteti azt, aki éjjelre nem teszi magát elérhetetlenné.
Ez sem lesz rövid olvasmány, de mindenkinek forrón ajánlom, ugyanis még a Homár is ritkán kap ilyen erős, mondhatni letaglózó levelet. A Magyarországon befogadott, állítólag rasszista görögöktől eljutunk a Homéroszt tanító szkíta mágusig, közben olvasónkat egyszerűen kiteszik egy buszból Görögország közepén. Fantasztikus fordulatok, mellbevágó versidézetek, váratlan nemzetkarakterológia, oláhozás a XXI. században, nem túlzok, hogy soha nem volt ehhez akár csak hasonló utazási irodás sztorink. A történet annyira cifra, hogy az érintettek véleményének ismerete nélkül a világért sem mernék állást foglalni róla, de olvasmánynak elsőrangú.
Bár gondolom mindenki olvasta, hadd hívjam föl az összes érintett figyelmét arra, hogy a való világban sokkal, de sokkal keményebb a moderálás, mint itt, ebben a pihepuha online közösségben. A sztori annyi, hogy három fiatal elsünözte magát egy rendőrjárőr láttán a budapesti Nagymező utcában, mire az egyik rendőr összeverte őket, majd lelépett a helyszínről. Igazságot a kedves Homárnak, aki soha nem tenne ilyet!
A trágár népművészet Örkény Istvánhoz méltó remeke a csepeli kacatárus üzenete egy balfácán betörőhöz. Ritka, de nem példátlan a backdoor műfajban a bűnözőkkel való kommunikáció. Életem egyik első backdoorját az osztálytársamék halásztelki bungijában láttam, vagyis egyszerre egy csomót, a sok betörés miatt a környékbeli telektulajdonosok ugyanis "Tisztelt betörők!" megszólítással kiírták, a házban hol találhatók az élelmiszerek, hogy ne kelljen mindent széttörni az éhes tolvajoknak. Jer levele a cetliről:
