A Tesco húsospultjában dolgozó hölgy talán valami magánjellegű probléma miatt gyűlöli a nőket és csak férfiakat szolgál ki. Vagy valami szintén titokzatos ok miatt egy bizonyos dress code alatt nem hajlandó szóbaállni a vásárlókkal, mert az zsenánt. Esetleg csak potenciális férj-jelöltekkel áll szóba, másra nincs ideje? Ágnest és egy másik nőnemű vásárlót mindenesetre nem volt hajlandó kiszolgálni, nem úgy az öltönyös jóembert.

Egy kedves kis sztorit szeretnék veletek megosztani, ami másodjára fordul elő velem a Tesco-ban. Az elsőre nem emlékszem annyira, mert az több mint 1 éve történt, de hasonló ehhez:

Elmentünk bevásárolni a Tesco-ba. Tesómék elmentek kenyérért, én a húspultfelé vettem az irány. Senki nem állt a pultnál, de jó, gyorsan fogok végezni. Ott volt egy nő, aki háttal állt a pultnak és húst szeletelt. Amikor odaértem, mosolyogtam, köszöntem neki. Erre ő végigmért szép lassan, majd biccentett felém és visszatért a húsokhoz.

 

Mondom nem gond, biztos most nem ő szolgál ki. Nem sokkal később megjelent mellettem egy idősebb hölgy. Ugyanez lejátszódott (végigmérés, biccentés). A hölgy rámnéz, nyilván ő is azt gondolta, hogy most nem az itt megjelent kedves eladó szolgál ki minket.

Ismét nem sokkal később megjelent egy úr öltönyben (megjegyzem szépen ki volt öltözve) és leállt ugyanott ahol mi voltunk. A hússzeletelős nő meglátta, lelkesen letette a kést és megkérdezte az urat, hogy mit kér. Az úr elmondta. Az úr kiszolgálva. Az úr elment. A húswomen ránk néz, ismét végigmér (rajtam farmer, poló, kapucnis pulcsi, a mellettem álló hölgyön pedig lila felső és szoknya), majd visszatért a hússzeleteléshez. Én végig kikerekedett szemmel néztem.

Már nyitottam a szám, hogy beszóljak valami vicceset, de a mellettem lévő hölgy megelőzött: "Elnézést, ki kell öltözni ahhoz, hogy kiszolgáljon?!" Erre az új barátunk levágta a késeket (amik majdnem leestek a földre), odajött és mogorván megkérdezte, hogy mit szeretnénk. Bedobtam a legszebb mosolyomat és elmondtam neki mit kérek, majd elköszöntem (amire persze válasz nem jött), és mentem tovább a dolgomra. De akkor már nevetve...mert komolyan, erre hogyan lehet reagálni??:) Beszólni nem akartam neki, mert se kedvem, sem erőm nem volt vitatkozni vele.

Csak annyit tudok utólag mondani, hogy annyira örülök, hogy én nem vagyok olyan, mint az a nő, akinek nehezére esett kiszolgálni két embert, aki uram bocsá' nem kiöltözve ment a Tesco-ba ...:)

Ágnes