Minihorror véres vásárlóval. Persze lehet kötözködni, hogy Kata nem várta elég türelmesen az elsősegélyt az információnál, de, hogy balesetveszélyes bevásálókocsiknak nem lenne szabad a placcon lenni, az biztos.

Kedves Homár!

Ma, a Pünkösd előtti szombaton délelőtt elmentem bevásárolni a XX. kerületi Intersparba. Tudom, hogy jobb ilyenkor elkerülni, de tegnap munka után már nem értem oda zárásig.

A bejárat előtt voltak bevásárlókocsik szép számmal, három sorban, de hiába próbálták a vevők szétrángatni őket, miután beledugták a pénzt, nem sikerült, így a kifelé tartóktól próbáltam szerezni (nem mindig sikerül, mert van, aki letolja a parkolóba). Végre hozzájutotta egyhez, az úr, aki átadta előre szólt, hogy nincs fogantyúja, de a semminél az is jobb volt.

Az egy dolog, hogy kékre verte a bokámat, mert a két szélét fogva nem volt olyan könnyű taszigálni, de a pénztárnál vettem észre, hogy folyik a csuklómból a vér. Ekkor jobban szemügyre vettem a taligát, és láttam, hogy egy elég vastag csavar hegyesebbik feléből kb. 3 centis darab lóg ki a fogantyú helyén, és ezzel vágtam fel akaratomon kívül az ereimet. Néhány papír zsebkendő segítségével megpróbáltam visszavenni civilizált formámat, de egyrészt fogytán volt a zsebemben, másrészt nem ragadt oda, és úgy nehéz pakolni, hogy az egyik kezemmel a papír zsebkendőt szorítom a másik kezemre. Azért valahogy fizettem, utána elballagtam az információhoz. Gondoltam, szólok, hogy a balesetveszélyes kocsikat vagy meg kellene javítani, vagy ki kellene dobni, továbbá kérek egy ragtapaszt, hogy hazáig ne vérezzek össze mindent.

Az információs ablaknál a hölgyet nem rázta meg a kocsik kritikája, de nagyon készségesen kezdte intézni a ragtapaszt. Addig jutott, hogy rögtön jön a vezető-helyettes, és hoz. Gondoltam, legalább felhívom a figyelmét,  hogy naponta látok náluk 4-5 kiszabadíthatatlan, továbbá 3-4 fogantyú nélküli szekeret, talán foglalkozni fognak a problémával.

Kb. 5 percig álltam ott, a zsebemben turkáltam, hátha van még elbújva zsebkendő benne, amikor láttam, hogy már mindegy, mert a kabátom is összevéreztem, így inkább hagytam a fenébe.

Azt hiszem, nyolc napon belül nyom nélkül gyógyulok, a kabátot kimosom, de akkor is bosszant ez az eset (is, bár nem az egyetlen, amitől olyan ez az Interspar, mintha a dolgozók játszótere lenne, ahol a vevők néha nagyon zavarják őket. De ez már egy (sok) másik történet).

Kata