Nevem: Várfalvi Bálint
Ez vagyok én: Egy vers tõlem, benne van, amire vágyom...
Ülnek a padon. Fent a telihold, lent a város fényei. A fiú lassan megfogja a lány kezét. Egyikõjük szava sem töri a csendet. Csak a szívük beszél.
A Love in Lay's játék arról szól, hogy rátalálsz-e az igazira a Lay's chipsszel! Egy játék, amiben végre azt nyerheted meg, amit nagyon szeretnél: barátságot vagy szerelmet!
Kell ennél több?
Ha valaki eddig nem közelített volna fenntartásokkal a gazdaság egyik mozgatórugójaként funkcionáló társkeresõkhöz, a csipszben talált önvallomásoktól biztos kitér a hitébõl. Bár a poszthumán világba az instantcelebritizmus kipörgetésén keresztül juthatunk, így az önreklámozás efféle gerincfacsart formájával önmagában nem is lenne baj. A várfalon meredezõ ágyú mellé állított Várfalvi azonban marketinghekket sejtet, legalábbis pont annyira kõbuta, mint amennyire a t. szakemberek gondolják a célközönséget.
Akárhogyis, itten siker, pénz, nõk, csillogás igérete konvergál az alufóliazacskóból kitörve az interneten át, rádiósztártámogatva, smsekkel szavaztatva egy majdani pénzjutalmas tévémûsor felé. Kell ennél több?
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.