A nemzeti identitás könnyen szintetizálható. Gondoljunk csak az Amerikába szakadt német rendezõkre, akik ontják magukból a nemzettudattól dagadó katasztrófafilmeket. A jelenséget kiválóan illusztrálja T baba Váci utcai gyûjtése:

"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis pakisztáni, aki világgá ment szerencsét próbálni, míg végül hosszas bolyongás után a magyarok földjén letelepedett. Útközben sokat látott, hallott, úgyhogy a szuvenír-iparban látta meg az alagút végén csillogó pénzt. És nekifogott magyar népviseletû hûtõmágnes-babákat gyártani. Íme, az egyik produktum."

Az igényes csomagolás eladja a terméket, hiszen a turistacsalogató "Hand made"-címkétõl minden kövérseggû amerikai háztartásbelinek összeszorul a szíve és éhezõ gyerekmunkásokra asszociál. A fejléc szemközti oldalán a "Magyar"-felirat büszke helyi akcentussal tovább erõsíti az ajándéktárgy hitelességét. A figurát közelebbrõl vizsgálva azonban kiderül a turpisság. Népviselet ebben a formában legfeljebb tvrtkói álriportok aldzsazírás megfelelõiben szerepelhetne, egyértelmû, hogy a gyártó még a kibaszott skanzenig sem jutott el életében.

"Mindig sejtettem, hogy a tiroliak valójában magyarok, de a fejen levõ kék turbánszerûség valószínûleg török gyökereinkre utal. A virág a hagyományos magyar vendégszeretetet szimbolizálja (persze, melyik nemzet büszkélkedik xenofóbiával - bár a decemberi népszavazás néminemû önvizsgálatra adhatna okot).

Kb tíz percig tartott, amíg sikerült kifizetnem az 1000 forintot, mivel a röhögéstõl nem tudtam beszélni."