Undorító konyhamalac vagyok. Félig alélt állapotban tántorogtam a szerkesztõség irányába a Szumátra indonéz kifõzdébõl, a gerincemen a marhahús-kókusztej duó okozta kéjhullámok szaladoztak fel-le, de azért benéztem egy Váci úti kisboltba, ahol a kínai élelmiszeripar mindig meglep valami új csodacuccal. Most is.

Mivel teljesen elkábított az ebéd, energiaitalért kotorásztam a kishûtõben, ahol a kezembe akadt egy doboz Nuzhen Frissítõ Ginzeng Ital, aranyszín dobozban. Tudom, tudom, hogy sosem szabad bedõlni a biomaffia trükkjeinek, mégis megfogott az összetétele, miszerint friss ginzenggyökér, víz, cukor, méz, datolya felhasználásával. A biomaffia kegyetlenül bünteti a hiszékenységet.

A termék borzasztó ízû, furcsa módon ananászos aromájú híg lötty, mintha egy adag menzateát öt adag vízzel, kevés cukorral és egy ananászkonzerv maradékával öntöttek volna össze. Frissítõ hatást nem tapasztaltunk. Egy homárközeli kolléga ugyanakkor esküszik arra, hogy a kis fiolás kiszerelésû ginzengkivonatból a 300 milligrammos tényleg hatásos, állítólag a biciklis futárok is ezzel tartják formában magukat.

A Nuzhen adekvát felhasználási módjára csak a megivás után jóval jöttünk rá, amikor össze akartuk roppantani a dobozt. De nem sikerült. Ugyanis, hogy úgy mondjam, van benne anyag. De még mennyi. Kõkemény, sérthetetlen acélhenger. A frissítõ ital így kiválóan felhasználható épületek alapozásához, illetve tüzérségi lõszer elõállításához. (299 forint)

A másik dolog, amit megkóstoltam, a szintén kínai zacskós fõtt gesztenye volt. Én úgy csinálom otthon a sült gesztenyét, hogy bevagdosom és legalább 3 órára beáztatom. Na, az pont ilyen lesz, ha nem süti túl az ember. Szóval puha, finom fõtt gesztenye bújik meg a mérsékelten izgalmas zacskóban. Natúr-hidegen kicsit ingerszegény, de ha mikróban megmelegítjük, hibátlan sültgesztenye-élményt kapunk, mínusz a hámozás, kétszáz forint körüli áron, amiért úgy 20 példányt dugnak a zacskóba.