
Szintén a galaktikus kategóriába tartozik H., a Jász-Nagykun megyei (atipikus) rendõr, aki közepes mennyiségû szemétbõl nemrég halradart is hegesztett, ezen kívül vezetõ alakja a „fillérekbõl majdnem olyat”-mozgalomnak. H. a napokban a Po folyónál járt harcsázni, és táborozás közben dobta össze a képeken látható szerkezetet, ami nem más, mint egy cserkészalapanyagokból eszkábált halfüstölõ. Drótozott gyalogakác keret, alufóliával borítva. - próbált szûkszavúskodni a mester, de a Homár tovább csiklandozta a csápjaival. Ezt csikartuk ki belõle: Régóta terveztem. Semmi drámai, "majd éhen haltunk"-dolog nem volt benne. Egy csefalóval (átlag kilós, torpedó alakú helyi halfajta – a szerk.) teszteltuk, ami beugrott a csónakba. Finom lett ezért halpucoláskor a fejhúsokat erre a célra gyûjtöttük. Mivel nem lehetett teljesen hermetikusra zárni, inkább enyhén füstölt, párolt/szárított hal lett a végeredmény, de finom volt.
Még egyszer megpiszkáltam H.-t, hogy áruljon el néhány McGyveres trükköt. Íme az exkluzív nyilatkozat a Homárnak:
A fóliával borított keretet akkor raktam a két ágason függesztett rúdon lógó halakra, amikor mar leégett a tûz és csak parázs volt. Aztán, mivel hiába raktam nedvesebb ágakat rá, hamar leégett, fúrtam egy alagutat a tûztérig, és folyamatosan tápláltam a tüzet. Soxor nem csak füstölt, hanem égett is. Pár óra kellett neki, szépen kiolvadt a zsír egy része. Valahogy úgy, mint a normál füstölt sonkánál.
A haldarabok 40-es harcsák pofái, meg két farok filé. Talán fél kilósak lehettek. Tehát a recept úgy indul, hogy "fogj néhány 40 kilós harcsát..." :))
Önök is menjenek ki a szabadba és próbálkozzanak. Éljenek a fantáziadús erõszakszervezetek!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.