Minden idõk legfifkásabb teszkós megalázásai sorozatunkban a soros ügyfél, aki Galambos Lajos néven írt nekünk, ezúttal azt meséli el, amikor naivul kártyával akart fizetni, de keserûen megbánta. Lesz benne terhes anya, feszülõ mell, majdnem verekedés, úgyhogy érdemes elolvasni, bár elég hosszú.

A feleségemmel és a kisfiammal, miután a 3 hónapos kisebbik szopott egy jót, kihasználva a nagymama jelenlétét és a két szoptatás közötti 3 órát, nagybevásárolni indultunk a budaörsi teszkóba, ebben az életemben biztosan utoljára! Sikerült rommá pakolni a bevásárlókocsit kb. 60 tétellel, egy minimálbér körüli összegért, miközben figyeltük az óránkat, hogy az oda-vissza utat is beszámítva, hazaérjünk mielõtt otthon kitör a balhé :) Beálltunk a pénztárhoz, ahol beütött mindent a hölgy, mi bezacskóztuk és visszatettük a bevásárlókocsiba. Mivel kb. 3 Ft készpénz volt nálam odaadtam a kártyám.

Pár perc után kiderült, hogy formámnak megfelelõen pont annak a pénztárnak, pont akkor elromlott a kártyleolvasó terminálja... Telefonált a pénztáros valami osztályvezetõnek, aki a pénztárosok fõnöke, hogy mi a gáz. Odajött ez az idõsebb nõ, nyomkodta a gépet, majd közölte, hogy valóban elromlott, legyek szíves kövessem az ügyfélszolgálat pultjához, ahol fizethetek. Elõtte odatelefonált a biztonsági õröknek, hogy ez van, megyünk oda, küldjenek egy õrt az ügyfélszolgálathoz.

A NÕ ELÕL HÚZTA A KOCSIT és mindannyian a kocsival együtt mentünk az ELADÓTÉREN KÍVÜL! Menet közben a nõ elnézést kért a kellemetlenségekért és biztosított, hogy annál a pénztárnál egy perc alatt elintézzük a dolgot! Az ügyfélszolgálat durván 10 méterre volt, ott már várt bennünket egy õr, és feleségemet a kisfiammal kívül hagyva, a nõvel és a szigorú biztonsági õrrel bementünk az ügyfélszolgálat eladótéren belüli pénztárához, hogy miért nem egy olyanhoz ami kívül van, nem tudom. Miközben a nõ ennél pénztárgépnél próbálkozott, az õr, kiegészülve egy kollégájával körbefogta a kocsimat és arcizomrezzenés nélkül õrködött. Mivel ez kulcsfontosságú, összefoglalom a lényeget:

A bevásárlókocsi már eleve az eladótéren kívül volt amikor ez az egész elkezdõdött velünk együtt. A 10 méterre lévõ ügyfélszolgálatig a teszkós nõ húzta a kocsit, amit végig nézett egy zsákfejû. Amikor visszamentünk az eladótérbe, ahol kb. 4 métert tettünk meg, már egy õr jött velünk és egybõl jött egy másik is! Bártan kijelethetem, hogy a brit koronaékszereket nem szállítanák körültekintõbben, mint ezek a mi kolbásszal és pelenkával megrakott kocsinkat ezen a 14 méteren!

Miután végre sikerült leolvasni a kártyámat és fizettem, indultam volna kifelé, ámde ez a kedves nõ, aki 2 perce biztosított, hogy itt aztán pillanatok alatt végzünk, átadta a 63 cm hosszú számlánkat az üvegesebb tekintetû biztonságiõrnek, hogy akkor most jöhet az ellenõrzés... Ez a szegény fiú, akinek láthatóan gondjai voltak a számla olvasásával is, erre elkezdte komótosan a kocsinkból kipakolni az árut a JÁRÓLAPRA! Kérdeztem, hogy ezt most komolyan gondolják-e, hogy ez után a díszkiséret után itt egyesével kipakolja a földre az összes cuccunkat, és elmondtam, hogy otthon egy 3 hónapos csecsemõ vár bennünket, akit szoptatni kellene már, de közölte, hogy itt ez a szabály ilyen esetekben. Mondtam neki, hogy akkor szóljon a fõnökének, mert ezt megkérdezném tõle is.

Miközben próbálta kiszótagolni a számlát és a nagyobb csomagokat már kirakta a földre, rádión szólt valkinek, hogy szeretnénk vele beszélni, de miután másodszor is odaszólt neki, az közölte, hogy õ most nem ér rá... Nem mondom, hogy ekkor már egy hidegvérû angol úriember benyomását keltettem, mert üvöltöttem mindenkivel, aki a közelben volt és teszkós embléma volt a ruháján.

Visszajött az a bizonyos nõ is, neki is nekiestem, de csak állt, mint egy rakás szerencsétlenség és látható félelemmel az arcán, hogy rövidesen megölöm, csak a biztonságiakra akarta kenni az egész szituációt. Már az idõközben visszért feleségem is és a háttérben 4 éves kisfiam is arénázott mindenkivel, és ekkor az a bizonyos nagyon elfoglalt fõõr, aki gondolom az egészet egy közeli iroda üvagablakán át nézte, vagy belátta, hogy egy eszement, logikátlan baromság ez az egész idióta szabály (bár ezt nehezen tudom elkpzelni), vagy látta, hogy egy feszülõ mellû szoptatni akaró anya és egy elmebetegségig felbõszült apa (nem beszélve a szintén nagyon kiakasztott kisfiunkról :) ) rövidesen lincselni fog, nagyvonalúan odarádiózott a még mindíg szótagoló beosztottjának, hogy elengedhet minket, kb. 20 perc huzavona után...

Egy szó, mint száz, valóban mi, vásárlók vagyunk a hülyék, hogy egy csomó hasonló történet ismeretében még mindíg járunk ezekbe a szemétláda nagyboltokba, ahol hol egeret sütnek a kenyérbe, hol egérürüléket találnak a sütemények között, ahol rothadt húst árulnak, de mindenképpen arrongáns, bunkó stílusban viselkednek velünk bizonyos helyzetekben. Gondolom azon, hogy mi többet a tájékukra sem megyünk, csak röhögnek, de nem tudom mennyire röhögnének, ha egyszer több ezren döntenének így, tartósan...