Igaz történet arról, hogy miért ért vissza olyan lassan a bankból kollégám. Raiffeisen Bank, Oktogon, egy idõs néni tanácstalanul toporog az elõtérben. Kollégám elõzékenyen megkérdi: - Miben segíthetek? - Pénzt szeretnék felvenni... - Akkor sorszámot kell kérni: oda tetszik menni a géphez, és meg tetszik nyomni a gombot - mutat a terem másik végébe. - Köszönöm... - indul el a néni a megfelelõ irányba, majd odaérvén megnyomja a gombot.

Sötétség. Csend. A villany kialszik, a számítógépek elhallgatnak, még az ATM automata is leáll. A néni a fõkapcsolót találta meg.

A biztonsági õr felismervén a helyzetet, odalép a - szintén ügyféltérben található - pulpitusához, elõveszi a fiókból a fõkapcsoló kulcsát, majd újraindítja a rendszert. 10 perc szünet után az élet folyik tovább.

*---*

Az eset kapcsán bankbiztonságtechnikai szakértõnk az alábbiakat tanácsolja pénzintézetek számára: - a fõkapcsolót ne az ügyféltérbe helyezzék, és ne is az utcafrontra; - záráskor a bankfiók kulcsát ne a lábtörlõ alá rejtsék; - a pénzszállítást ne nyitott platójú teherautóval oldják meg!

A pénz komoly dolog, kapitalista társadalmi rendünk alapja - kezeljük megfelelõ körültekintéssel, vigyázzunk rá fokozott mértékben!

Gyermekpszichológusunk tanácsai tréfás kedvû kamaszok számára: - bankba csak akkor menjünk, ha ott tényleg dolgunk van; - a fõkapcsolót ne babráljuk, másokat erre ne biztassunk; - az újraindító kulcsot ne rejtsük el a radiátor mögé!