Lehet-e emberiségellenes bûnöket elkötvetni kültéri hirdetéssel? A Homár figyelmét Ági hívta fel az buszmegállókban várakozókat terrorizáló borzalomra:

"Kedves Homár! Nem tudom, hogy van-e neked füled, de ha nincs, csak örülhetsz! Különösen akkor, ha esetleg szoktál járni a Lehel tér környékén. A 133-as busz megállójában lett egy T-Mobilos (igazából T-Online - a Homár )zenélõ plakát, amin én õszintén szólva felháborodtam. Engem csak ne szólítson le egy papírfiú gitárral a kezében, hogy Helló, Baby, és utána ne zenéljen! Nem elég, hogy mindenhol reklámokat kell bámulni, de most már egyéb érzékszerveink sem menekülhetnek."

A város több pontján felbukkant hirdetés két oldalán hangszórókból nyomja majd egy percig a fájdalmas reklámdalt, amint detektálta áldozatát. A nyugalom és a lelki béke megzavarására alkalmas, viszont a buszra várakozást ellehetetlenítõ eszköz hatását nem tudni, milyen csoporton tesztelték, de meglepõdnénk, ha nem a reklámozott márka azonnali totális elutasítását váltotta volna ki. Saját, távolról sem reprezentatív felmérésünk szerint az áldozatok a reklámozott termékre egyáltalán nem emlékeznek, mindössze egy egyöntetûen negatív élmény kapcsolódott az anyamárkához.

Az esztétikai terrorizmus következõ lépcsõfokát megtestesítõ jelenség egyetlen pozitívuma, hogy este 11 és reggel 6 között nem zenél (nyilván, hiszen ilyenkor amúgy sincs senki a buszmegállóban). A Homár bár alapvetõen a jogkövetõ magatartás híve, jogos mentális önvédelemnek tartaná, ha valaki - például rágógumi, purhab, nagyilekvárja stb. rendeltetésszerûtlen használatával - hatástalanítaná a zajszennyezõ elemeket.