Az éjszakai élet menedzserlése speciális szituációgyakorlatokat igényel, hiszen sohasem tudhatni, alkalmi ismerõsünk mennyivel jobban van nálunk bekészülve. Attila egy az átlagosnál is kevésbé ügyéfélorientált kommunikációs stratégiát figyelt meg testközelbõl egy rekreációs italmérésben.

Másfél hete a szemem láttára történt az alábbi eset az Inside nevû szórakozóhelyen. Az egyik pincércsávó összeütközött egy sráccal, és kiömlött a tálcán levõ koktél, rá a vendég pólójára meg a földre. Egyikük sem pont maga elé nézett, szóval mindketten hibásak lehettek, de a pincér ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, neki állt följebb, hogy igenis a srác fizesse ki az 1300 Ft-os italt. (Aminek az önköltsége van max 400Ft, de akkor sokat mondtam.)

A srác meg mondta, hogy azért nehogy már ki kelljen kifizetnie ezt az italt, õ nem hibás, és ráadásul a pólója le lett öntve, elég neki ez is... Ekkor a pincér elkezdett szó szerint anyázni meg fenyegetõzni, már hívta volna a kopaszokat, amikor a sértett srác haverja inkább kifizette az italt, hogy ne legyen balhé.

Egy ital ára nem a világ a hely üzemeltetõinek, fõleg amikor annyit kaszálnak egy este, hogy csak na. A pincérnek pedig nem az lenne a dolga, hogy anyázni kezd, hanem hoz egy törlõkendõt a vendégnek, hogy az le tudja törölni a pólóját. Az egy dolog, hogy a konkrét helyzetben a srácnak volt igaza, de hát amúgy is a vendégnek kellene hogy igaza legyen, nem?