Az alkoholizmus felé biztosan baktató negyven körüliek (tehát a magyar férfilakosság nagyobb része) szívesen áltatja magát azzal, hogy csupán az íze miatt fogyasztja napi másfél liter borát/tíz üveg sörét, nem pedig azért, mert szenvedélybeteg, és be akarna rúgni. A cukortól ragadós üdítõket nem állhatja (összeragad a gyomra neki), a vizek meg üresek és károsak az egészségre, növelik az ozmotikus nyomást vagy micsodát. Kommersz üdítõkben, dobozos, szörnyû sûrítményekbõl készült száz százalékos gyümölcslevekben a magát ínyencnek gondoló szenvedélybeteg nem találja azokat a bonyolult, szép ízeket, a savaknak, édességnek, keserûségnek azt a játékát, mint a jó sörben vagy a borban. Az alkoholmentes sör nagyon gyönge kísérlet, menthetetlenül mûanyag ízû. Az alkoholmentes bort mustnak hívják, és sajnálatos módon csak szezonálisan hozzáférhetõ, de a jelentõs hasmenéskockázat miatt két decinél többet nem érdemes inni belõle. Márpedig valahogy be kellene termelni az orvosok által ajánlott napi két-két és fél liternyi folyadékot.